Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

280 Az országgyűlés képviselőházának ben mégis csak a nagy német egységhez tartozó Ausztria ennyire világosan megmondja, hogy nem akar belemenni a német birodalomba és fenn akarja tartani a maga önállóságát, akkor a magyar közvélemény olyan hűvösen, sokszor olyan kétértelműén, a magyar külügyi politika pedig olyan 'határozatlanul foglaljon állást ebben az osztrák-magyar kérdésben, mint a magyar külpolitikának legfőbb mai problémájában. T. Ház! Ha igazi revíziós politikát akarunk csinálni, ne feledkezzünk meg a magyar külpolitika helyes fogalmazása, helyes elindítása, helyes akciói és nagyvonalúsága mellett — amely parancsoló szükség — a revízió belső alapjairól sem. Talán nem voltam egészen teljes, amikor a trianoni békeszerződés okait felsoroltam és kifelejtettem a 67-es politikának bűneit, annak a 67-es politikának bűneit, amely a nemzetet elválasztotta a néptől, amely nem tudott a magyar nemzeti gondolatnak igazi népi tartalmat adni, amely nem tudta a magyar népi erőt felfejleszteni, amely nem tudott a magyar népi erőnek még otthont sem biztosítani ebben az országban, amely politika milliósizámra engedte ki a magyarságot tengereken túlra, amely politika elhervasztott olyan magyar erőket és életcsirákat, amelyek ha itt maradnak és kifejlődnek, ez már egymagában is megakadályozó ja volna a trianoni békeszerződésnek és a magyar birodalom széthullásának. Elnök: Kérem a képviselőt urat, méltóztassék beszédét befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Pár mondattal befejezem. Ha eddig meg nem valósítottuk a népi gondolatnak ezt az összeforrasztását a nemzeti gondolattal, akkor ma kellene ezt megcsinálnunk. Ehhez azonban nem azokra az utakra van szükség, illetőleg ehhez azok az utak nem elegendők, amelyek a t. miniszterelnök úrnak túlságosan általánosságban mozgó programmjában és még inkább azokban az aprólékos kis reformocskákban nyilvánulnak meg, amelyeknek itt tanúi vagyunk. T. Ház! A hódító erejű kultúrpolitikán, az egészséges és nagystílű szociálpolitikán kívül szükség van a mi hivatásunk betöltéséhez és a revízió komoly elindításához a szabadság, a demokrácia intézményeinek megvalósítására is, mert ez az ezeréves magyar történelemből folyik és mert csak ez a demokrácia tudhatja igazán a magyar népi erőket megfelelő méretűekre fejleszteni, csak ez tudja ebből a népből az összes kulturális erőket és azt a hódító varázst kitermelni, amelyre annyira szükségünk van a mi nagy utunkon, ha reintegrálni akarjuk a régi Magyarországot valamilyen formában és be akarjuk tölteni a magyar nemzetnek ezeresztendős, ma sárba taposott, de örök időkre semmiesetre el nem sikkasztott és meg zom meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Mert nem látom a magyar kormány politikájában a jóakaraton kívül a világos tervet, a kellő határozottságot, a kellő szociális bátorságot, a kellő lendületet, a megfelelő reformokat, ezeknek a reformoknak megfelelő mélységét, s mert hibáztatom a kormány külpolitikáját és belpolitikáját, természetszerűleg a felhatalmazási javaslatot sem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólott Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam fejtegetéseinek csak abba a részébe tudok belekapcsolódni, amelyet végszavaiban nyilvá198. ülése 1933 június 18-án

x kedden, nított meg, amikor a népies politikáról beszélt, a kormányzat hangoztatott népies politikájáról. Én ezt a népes politikai gondolatot csak úgy tudom elképzelni, ennek megvalósítását csak abban tudom látni, ha a kormány eltér a hangoztatásoktól, ennek hirdetésétől, és tényleg valósággá váltja a dolgozó társadalomnak megsegítését, felkarolását, ha odaáll mindazoknak segítésére, akik bármilyen fizetésért, pénzért szolgálatot teljes,tenek. Szerintem ez az az igazi népies politika, amely a kormányzat számára olyan alapot teremthet, amely uralmának mintegy erősítést adhat. Azt tovább folytatni azonban nem szabad, amit a kormányzat részéről látunk, hogy a népies politikát csak hangoztatják, ellenben ennek megvalósítása érdekében semmit sem tesznek. Ez elhagyását jelenti annak a társadalmi rétegnek, amely legtöbbet szenved, amely a legtöbb, a legnagyobb áldozatot hozza az egész országért- Éppen ezért ezt népies politikának nevezni egyáltalán nem lehet. És 'hogy én most, a megajánlási törvényjavaslat tárgyalásának — mondhatnám — utolsó órájában, ebben az előrehaladott időiben, elblben a kimerültnek mutatkozó vitában mégis felszólalok, ezt teszem azért, mert azt tapasztaltam, hogy a költségvetés közel imásfélhónapos vitája alatt ás a megajánlás^ törvényjavaslat harmadik napja tartó vitája alatt, bár pártunk részéről az ország legfontosabb problémájáról, nagy horderejű közgazdasági kérdésekíről és szociálpolitikai kérdésekről beszéltünk és figyelmeztetéseket tettünk, a kormányzat egyetlen tagja részéről sem hangzott el egy biztató kijelentés, egyetlen olyan megállapítás, amelyből arra lehetne következtetni, hogy éppen a legnagyobb problémák megoldása következnék el a kormányzat legközelebbi tevékenységében. Sőt, éppen azt lehetett kivenni, akár a miniszterelnök úr mai ib eszed ét vesszük szemügyre, akár a kormány bármely tagjának kijelentését, éppen azt lehetett megállapítani, hogy ezzel a legfontosabb, ezzel a legnagyobb közgazdasági és szociálpolitikai problémával törődött a kormányzat a legkevesebbet, ebben a tekintetben jelölt meg beszédeiben a kormány legkevéslbbé olyan momentumokat, amelyekből ezeknek a nagy kérdéseknek megoldását lehetne remélni avagy csak ezek megoldására lehetne következtetni. / En itt a Képviselőházban talán arról vagyok ismeretes, hogy majdnem minden felszólalásomban ezt a kérdést karolom fel, és ez a kérdés képezi többnyire felszólalásaimnak ge rinoét. Még ha ez így is van, ezt az alkalmat is megint csak erre használóim fel, és még mielőtt a parlamentnek kapui bezárulnak és még mielőtt a Képviselőház tagjai elmennek nyári vakációra, — úgy hírlik, hosszabb vakációra — figyelmeztetést intézek a kormányzat felé, hogy ennek a legfontosabb problémának megoldásával törődött a legkevesebbet, ennek a legfontosabb -kérdésnek megoldására jelölte meg a legkevesebb módszert, és éppen ezért kell ezt a kérdést újból idetárni, mert ezen a területen olyan állapotok uralkodnak, amelyek katasztrófával fenyegetnek bennünket. Akár a munkanélküliség elhatalmasodását vesszük szemügyre, akár még azoknak az aránylag szerencséseknek helyzetét, akiknek alkalmuk van munkában állni, foglalkozásban lenni,'egyaránt elszomorító kép tárul elénk. És éppen azért, mert ez az elszomorító kép rendkívül erősen hat egész közgazdasági vérkeringésünkre, kell ezzel a témával gyakrabban