Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

278 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Örömmel hallottam a miniszterelnök úr kijelentéseit, határozott állásfoglalását az osztrák-magyar közeledés és kooperáció irányában, de megvallom, hogy azt még nem tudom elegendőnek s ezért elfogadhatónak. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) A magyarságnak sokkal élesebb, határozottabb és konkrétebb formában kell odaállania Ausztria melléj mai szorongatott helyzetében, valósággal segítségére kell sietnie, mert nem Ausztria és az osztrák nép életéről van szó- Ott csak az osztrák hivatás, az osztrák-német kultúra, mondjuk, önálló fejlődési lehetőségeiről, itt azonban a magyar önálló nemzeti életről van szó az Anschluss kérdésében. Ha kellőképpen látnók azt, hogy mi történik Ausztriában, ha kellőképpen elszakítottuk volna azokat az alapjában véve, lényeg szerint régen elszáradt köldökzsinórokat, amelyek semmit sem tápláltak bennünket Németország felől, de megakadályozták az^ igazi, nagy magyar külpolitika kibontakozását, akkor ma nemcsak a hivatalos Magyarországnak, hanem az egész magyar társadalomnak is a legnagyobb lelkesedéssel oda kellene állania az osztrák nép mellé és tele kellene, hogy ragasztva legyen Budapest minden utcája plakátokkal, amelyek azt hirdetik, hogy: magyarok, elsősorban idehaza nyaraljunk, de ha mégis külföldre megyünk, akkor menjünk elsősorban az osztrák testvérek, az osztrák sorstársak segítségére. Ha másért nem, ha magasabb politikai érdek nem dereng bennünk, akkor legalább azért, mert Ausztria Magyarország legjobb vevője, mert azt merném mondani, hogy Magyarország mezőgazdasága elsősorban Ausztriából él, amely még ma is, a mai nyomorult viszonyok között is a magyar exportnak 31%-át veszi fel. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt az álláspontomat konkrét számbeli adatokkal támasszam meg. Németországba kivittünk 1932ben 48 millió pengő értékű árut, behoztunk onnan 75 millió pengő értékű árut. Ausztriába 1932-ben kivittünk 102 millió, és behoztunk 53 millió pengő értékű árut. Ausztriával szemben 49 millió pengővel voltunk aktívak a múlt esztendőben, Németországgal szemben ugyanebben az esztendőben 26—27 millióval voltunk paszszívak és hogy ez az arány valójában milyen, az a következő számokból derül ki. Ahhoz, hogy a Németországgal való külkereskedelmi forgalmunk elérje osztrák kivitelünk értékét és a magyar-osztrák export-import arányát, 75*9 millió pengővel több magyar exportra lett volna szükség Németországba. 1931-ben Ausztriával szemben 107 millió pengővel voltunk aktívak a külkereskedelemben, Németországgal szemben 58 millió pengővel voltunk passzívak. Hogy az osztrák eredményt elérjük, ebben az esztendőben 161'3 millió pengővel több exportra lett volna szükségünk Németország felé. Ki gondolja, hogy ez egyáltalában lehetséges is? Öt év alatt 500 millió pengő az az összeg, amelytől a nemzeti vagyont a német gazdaságpolitika megfosztotta irgalmatlan kegyetlen önzésével (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és végeredményben rövidlátásával. Ebből az 500 millió pengőből meg lehetett volna csinálni azt a nagyszabású birtokreformot és telepítést, amelyet hirdettünk. A^ Képviselőházban krajeároskodunk és a kormány is krajcároskodik a különböző minisztériumok költségvetésének összeállításánál, ugyanakkor, jóformán a nélkül, hogy a 198. ülése 19SS június 13-án

Á kedden, magyar közvélemény ezzel tisztában volna és hogy ezzel szemben a maga ellenrendszabályait próbálná sorompóba állítani száz- és százmilliókat visznek ki ebből az országból, ami mind a nemzeti vagyon veszteségét jelenti és amelyet, ha egy nagy átalakulás, egy nagy telepítési országátalakítás sodrába állítanánk belső kölcsön formájában, megoldaná a magyar gazdasági élet alapvetőbb kérdéseit és könnyű szerrel megszüntetné a magyar birtokmegoszlásnak ezt a szörnyű és elviselhetetlen, európaiatlan, embertelen és magyarfosztogató aránytalanságát. Amikor így állnak a dolgok, akkor minket nem kecsegtet az, ha tízmilliós keretekre tesznek esetleg imimel-ámmal ígéretet Hitlerek. Tudjuk, hogyan szokták a gazdaságpolitikai ígéreteket betartani. Mayer t. képviselőtársam tudja, azt hiszem, legjobban, hogy tizennégy esztendő alatt hogyan fosztogattak bennünket. Nem láthatunk ebiben a tízmilliós keretben egy olyan kecsegtető reménysugarat, amely elterelheti a figyelmünket arról a tényről, hogy Magyarország elsősorban Ausztriára van utalva és hogy Ausztria felvevő képessége, különösen ha egy vámiszövetség bekövetkeznék, jóformán az egész magyar mezőgazdasági felesleget át tudja venni, ha belső fogyasztóképessége megerősödik, de feleslegünk háromnegyed részét mindenesetre. Támogatnunk kell az osztrák népet, a legjobb kliensünket, amelyből élünk és nem szabad valamilyen agyrémnek s zuggesztiója alatt az osztrákok feje felett Németországgal alkudoznunk olyan módon, hogy az osztrák nép esetleg azt képzelhesse, hogy mi őt cserbenhagyjuk, szabadságharcát megfúrjuk és ezzel az osztrák szabadságharccal szemben tovább tápláljuk azt a szerencsétlen látszatot, — ha nem is valóságot — amely Magyarországot a revízió helyes kiérlelődésétől is eddig elsősorban fosztotta meg. T. Ház! Most áttérek a revízió kérdésére. A revíziós^ gondolkozás a közvéleményben is és a kormány politikájában is, megítélésem szerint nagyon nem szerencsés úton halad. Egyáltalában gondolkodni lehet rajta, vájjon (szerencsés fogalmazása-e a gondolatnak az. hogy: revízió. A revízió szó beleringatja a magyar közvéleményt abba a hiedelembe, hogy valami kis területi változás, némely kis területnek visszakapcsolása talán megoldaná a (magyar kérdést és ez a szó elterelte a figyelmet a komoly külpolitikai alapoktól. Mert hiszen a sikeres területi revízió is csak akkor jelent számunkra igazán sikert, ha egyúttal megvetettük a magyar önálló politika alapját. A revíziónak ez a mechanikus és sablonos emlegetése a nélkül, hogy e mögött nagy külpolitikai elgondolás volna, elterelte a magyar közvélemény figyelmét a mi törvényben, nemzetközi szerződésekben lefektetett igazságainkról, főleg a kisebbségi kérdés tekintetében. Elterelte a figyelmet arról, hogy e vonatkozásokban nem is revízióra van szükség, hanem mindenekelőtt^ a békeszerződésnek és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi szerződéseknek, elsősorban a kisebbségi paktumoknak végrehajtására ahhoz, hogy megvessük a magyar külpolitika legelső alapját: megmentsük és biztosítsuk a magyar kisebbséget az elszakított területeken. f A mechanikus revíziós propaganda és az egész magyar külpolitikának egy ilyen, esetleg kisméretű területi revízióra való összpontosítása volt egyik oka almák, hogy a