Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

276 Az országgyűlés képviselőházának eredményben egy nemzeti kultúrának a hódító erejét semmi sem tudja úgy biztosítani. mint az igazi állam-szervező és állam vezető politikai tehetségnek., a művészi tehetségnek és katonai tehetségnek nagyvonalúsága és érvényesülése. Nagy örömmel olvastam, hogy De Vienne budapesti francia követ úr egy magyar írói társaságban azt mondotta, hogy, ha nem csalódom, talán harminc esztendős diplomatapályán még. nem talált nemzetet, népet, országot, ahol a francia szellemet úgy megértették volna, mint Magyarországon. Ezt én örömmel hallottam és örömmel könyveltem el és ebben annak idegen oldalról való megállapítását látom, hogy nem áll az a Szekfű-féle történetírással az ifjúságba belecsepegtetett tévhit és hibás gondolat, hogy a magyarság a germán-keresztény kultúrközösséghez tartozik. Nem áll! A magyarság az európai kultúrközösséghez tartozik és a maga európai hivatását csak akkor tudja itt fenntartani, akkor van új értelme a magyarságnak, akkor érdemes itt egy magyar államot fenntartani, ha ez a kultúra önálló, független, ha a maga függetlenségében és a maga külön magyar varázsában hódító erővel bír a körülöttünk fekvő országokra, helyesebben mondva népekre. Az a magyar irodalom például, amely olyan gyönyörű virágokat hajt ma Erdélyben, megteszi a maga hódító útját azon a földön, az idegen fajú népekkel szemben is. Ennek a kulturális hódító erőnek a fejlesztése szerintem egyik alapja az igazi revíziós politikának is. Ha a magyarság hivatásának azt a fogalmazását nézem, amelyet H. G. Wellstől felolvastam, itt két fő feladatot látok. Az egyik az, 'hogy a magyarság a keleti és a nyugati autokráciákkal szemben ma ugyanúgy áll, mint 1848-ban, most is ugyanúgy áll határainkon egy keleti autokrácia, ha nem is közvetlenül keleti határainkon — a mai Oroszország — és egy nyugati autokrácia, a mai hitleri Németország. Ezek közé a germán és szláv birodalmi túlerők közé és eközé az autokratikus, mondhatnám, lelkileg • apolitikus beállítottságú két autokrácia közé beágyazott népeknek az önállóságáért harcol a magyarság és ez az ő egyik dunai hivatása és az önálló magyar államnak is ősi és örökre igaz értelme. A másik feladat pedig, amelyet nagyon szépen fejezett ki H. G. Wells, a demokráciáért és az emberi haladásért való hősi magyar küzdelem. T. Ház! A demokráciának, az önkormányzatnak, a parlamentarizmusnak ősi gyökerei vannak a magyarságban. Mi csak visszakanyarodunk a régi árpádi időkhöz, amikor a régi rendi világban mi voltunk egyedül azok a kontinensen, akik szembeszállva a nyugati oligarchikus államszervezettel, a feudalizmussal, egy nemesi demokráciát tudtunk megvalósítani. 1848—1849-ben pedig a magyarság az európai haladás élén masírozott, ez adott a magyar nemzetnek olyan nagy presztízst és ez adott olyan nagy belső erőt is a küzdelemhez. Ha mi itt újból le akarjuk rakni a magyar történelmi állam alapjait, ha el akarunk indulni egy reintegrációs politika felé, akkor nekünk ebben a kettős irányban kell elindulnunk. Világosan és élesen meg kell mondanunk, hogy érdekeink szemben állanak nemcsak — ahogy Bethlen Istyán gróf mondotta — a keleti szláv imperializmussal, hanem azzal a nyugati német imperializmussal is, amellyel a németfajú Ausztria most a maga hősi szabadságharcát 198. ülése 1933 június 13-án, kedden. vívja. Ebben a küzdelemben a magyar nemzetnek ott kellene állnia szívvel-lélekkel, minden erejével Ausztria mellett. T. Ház! Az Anschluss csak egy nemzet számára jelenthet halált és ez a magyar nemzet. Nevetséges dolog és szerintem nem méltó az ezeréves magyar történelemhez, nem méltó a magyar nép politikai érettségéhez és politikai zsenijéhez — amely ha talán ma be is van hamvazva és félre van lökve, azért még abban a falusi magyar parasztemberben is él — az a tétovázás, az a hezitálás, az a túlzott — hogy úgy mondjam — megalázkodás a német birodalom túlerejével szemben, amely például Kánya t. külügyminiszter úrnak minden szavából, minden nyilatkozatából kicsendül. (Gr. Somssich Antal: Németimádás!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után a magam és pártom nevében a restauráció kérdéséről, továbbá az osztrák-magyar kérdésről is szóljak. Azt hiszem, ha tisztán közjogi alapra is helyezkedünk, a restauráció, a legitimizmus kérdését csak akkor tudjuk helyes világításba, a magyar fejlődós világításába beállítani, ha a magyar történelmet és a maa'yar jogfejlődést a maga egységében fogjuk fel. A magyar jogfejlődés az utóbbi századokban nagyon elferdült; az ősi magyar jognak egy elferdülését jelenti például az örökös királyság is. 1526 után I. Ferdinánd udvara megpróbálta a magyar jogászi és államszervező gondolkodáson, a magyar közjogon és a magyar politikai gondolkodás alaptörvényein és szellemén keresztül megfúrni a magyar önállóságot és az akkori német birodalmi beolvasztó törekvések ellcr megnyilvánult magyar ellenállást, mert ájültom itt is, szemben a Szekfü-féle történetírással, hogy igenis, már ebben az időben is jelentkeztek, ha nem is olyan élesen, ezek a némát birodalmi beolvasztó törekvések. A császári udvar megbízott ebben az időben egj bécsi, jogtanárt, bizonyos Bodenariust, hogy Werbőczy Tripartitumát szedje széjjel, Werbőczy Tripa**titumáról bizonyítsa be, hogy az hamisítás .s hogy az nem felel meg az akkori kor szellemének és szellemi színvonalának. Ez a Bodeuarius vállalkozott arra, nem ismervén még a magyar jogot a maga monumentalitásában, hogy megírja a Quadripartitumot és ezt akartak azután a Werbőczy-féle Tripartitum helyébe tenni. Bodenarius elkezdte tanulmányozni a magyar közjogot és Werbőczy ragyogó, zseniális, monumentális alkotását és rájött arra, hogy a magyar közjog olyan hatalmas nagy munka és az akkori kor struktúrájába és politikájába belevágó olyan mély oolitikai belátásból és politikai zseniből fakad, hogy ő nem tudja kivégezni ezt a Werbőczyféle közjogot. A Werbőczy-féle közjogot helyettesíteni hivatott Quadripartitumot utólag meg kellett hamisítani, mert Bodenarius végeredményben majdnem szórói-szóra kénytelen volt magát azonosítani a Werbőczy-féle törvénykönyvvel. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: Egy képviselőtársunk, ezt már kimutatta! Blés József!) Bár többen volnának ezen a véleményen a túloldalról. Valóban Blés József t. képviselő úrtól tudom maI gam is ezt a dolgot. r Mindebből azt akarom kihozni, hogy az egész magyar közjogot egész eredeti szellemé ben és egységében kell tekinteni akkor, h a a jövőt illetőleg a helyes magyar közjogi és történelmi szelleminek megfelelő álláspontjára akarunk helyezkedni a restauráció kérdésében