Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

272 Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1933 június 13-án, kedden. miért veszik el a sérült munkás járadékát? — (Zsigmond Gyula: Mi vettük el! — Propper Sándor: Önök veszik el! — Zaj! — Elnök csenget.) Ez is egy egészen külön fejezete annak a szociálpolitikának, amelyről Grömibös miniszterelnök úr beszélt. Az Oti. szanálásának örve alatt elveszik 6500 ember járadékát. Ne higyjék, hogy ez rendezés, mert az Oti.-nak ezeket a költségeit tisztán a munkaadók fizetik az elosztó és kirovó rendszer alapján. Ez a deficitet nem csökkenti, csak nemzeti ajándék ^ a nagyiparnak, amelytől most áldozatokat várnak a bolettára és társaira. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyszóval ez az intézkedés nem bír a szanálás jellegével, egyszerűen a balesetet szenvedett munkás járadékának lecsípése a kartellek, a Rimamurányi és a többiek javára. Az alkotmányosságnak azonban nemcsak a titkos választójog az ismérve, ahhoz jó közigazgatás is kell, amelyben nincsenek külön kisistenek, ahol egy belügyminiszter nem blamálja magát itt, az ország is'zíne előtt, amikor azt mondja, hogy megengedem a szociáldemokratapárt szervezeteinek működését, akkor jön a szolgabíró és azt mondja: fütyülök a (belügyminiszterre és lecsukatja és kirúgja a pártszervezetből az ott összejövő szociáldemokratákat. Olyan közigazgatásra nincs szükség, ahol a központi hatalom képviselőjének nincs semmi tekintélye, vagy talán tetszik neki, hogy nem fogadják meg parancsait. Nálunk ez is megtörténhet; volt már rá eset. Olyan közigazgatás kell, ahol a polgárokat nem lehet molesztálni, ahol a polgári szabadság szentség. El tudnák-e önök képzelni Angliában a következő esetet? Egy 18 éves fiatal leányt, akit igazolt az egész ház, ahol lakott, igazoltak a nevelőszülei, igazolt a házmester, hogy tisztességes, rendes életű leány, — süket' fülekre találtak — a detektívek elvittek és^ orvosilag megvizsgáltatták. Ártatlannak találták. El tudják-e önök képzelni, hogyha ez Angliában történik, az a rendőrfőkapitány egy napig is helyén marad? Nem! Nálunk még a detektívek is helyükön fognak maradni. Angliában a főkapitánynak mennie kellene és országos felháborodás kísérné az ilyen úgynevezett atrocitást. Nem is akarok visszatérni a csendőri atrocitásokra, ezek mind jellegzetes kisérő jelenségei annak, hogy nálunk a szabadság csak üres szólam, a való életben nincs meg belőle semmi. A jó közigazgatás is kellene az alkotmányossághoz és kellene, mint elengedhetetlen kellék, a sajtószabadság. Sajtószabadság nélkül ' nincs politikai élet és nincs politikai agitáció. Nálunk ma nincs cenzúra, de azért nincs sajtószabadság. A cenzúránál is roszszablb az a guillotine, amely ott van minden lap feje felett: a betiltás 'joga. Ma, a háború után annyi esztendővel még mindig háborús kivételes törvények alapján rend szabályozzák meg a sajtót és nem is beszélek arról, hogy amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy nincs pénz szociális feladatokra, amikor 6500 ember járadékát el kell venni, akkor bőségesen jut a rendelkezési alapból arra a sajtóra, amelynek szemében az egységespárt minden bölcsességnek kifejezője, a miniszterelnök pedig az a mindent tudó diplomata és politikus, aki nélkül az ország rögtön tönkremenne, ha távoznék az ügyek éléről. Kell tehát egy független szabadsajtó és annak kiegészítője, a független polgárokból alakult esküdtszék. Ez mind lehet nevetséges, mert már elképzelhetetlennek tartják, hogy ebben az országban igazi alkotmányosság legyen. Ha alkotmányosságról mernek beszélni, akkor ezek az alkotmány fundamentumai s amíg ez nincs megvalósítva, addig a szabadságról s az alkotmányról minden mondás csak üres frázis és hazugság. Kell az egyesülésnek és gyülekezésnek joga, de nem olyan módon, hogy csak az egységespártnak van gyülekezési joga. Mindenkinek kivétel nélkül meg kell ezt adni. Az előbb már említettem azt a hajmeresztő gyalázatosságot, hogy amikor a miniszterelnök azt mondjaigenis, a fair play alapján megengedem minden pártnak a mérkőzést, akkor a 'budapesti képviselőket nem engedik a Vigadóban beszélni, hanem, mivel a Vigadó az északi kerületbe tartozik, ezen a gyűlésen csak az északi kerület képviselői beszélhetnek. Helyeslik ezt önök? Rendbenlevőnek találják? Be fogják tar tani ezt a rendelkezést mindenütt az egész or szagban? Ugyebár, nem! Hol a fair play, ho) vannak azok a nagy mondatok a szabadságról^ Más a szabadság akkor, ka ellenzéki párt akarja gyakorolni s más akkor, ha a kormány párt akarja gyakorolni! Kell egyesülési és gyülekezési jog alkotmányos biztosítékokkal; nem a szolgabírák kegyelméből való egyesülési és gyülekezési jog, hanem egyenlő. Ha valaki Angliában a Hydeparkban odatesz egy széket, akkor felállhat rá és elkezdhet beszélni, senki sem akadályozza meg, mégsem fordult fel Anglia. Sokkal kevesebb forradalmi mozgalom volt ott, mint Magyarországon. Tehát ideális egyesülési és gyülekezési jogot kívánunk az alkotmányosság érdekében s a magyar haza, a magyar szabadság, a magyar nép boldogulása érdekében. Beszélnem kell a fasizmusról is, nem a németről, hanem a magyar fasizmusról, amely azt hirdeti, hogy a nemzeti érdek egyedüli és igazi képviselője. Nem tudom, valószínűleg kevesen olvasták Meskó úr programmját, aki nagy téglával veri a mellét. Ellopta mindenféle programmból a szocializálást... Elnök: Szíveskedjék talán kifejezéseiben a parlamentáris illemhez alkalmazkodni. Weltner Jakab: Pardon: kivette. Ez egy és ugyanaz. (Buchinger Manó: Kihalászta! Így finomabb.) Kihalászta, kivette, amint tetszik. De ott van a földbirtok kisajátítása, a bányák kisajátítása, a kapitalizmus megrendszabályozása és megszüntetése számos területen, (Gáspárdy Elemér: Szocialista, csakhogy nemzeti alapon! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom ! Weltner Jakab: Mi a különbség? Mi ez? Szeretném, ha ezt hajszálfinoman meghatároznák. Én az utcán megyek,^ találkozom valakivel, és kiveszem a pénztárcáját s ha a rendőr elfog, azt mondom: nemzeti alapon vettem ki. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem jó hasonlat!) Egy és ugyanaz, a hasonlat találó. Van erre már példa. Ha bolsevista gyilkol, akkor ez utolsó gyilkosság, de ha valaki nemzeti alapon gyilkol, azt amnesztiában részesítik. Van r erre példa Németországban is, Magyarországon is., Igenis, az uraknál nemzeti alapon áll az, aki a kapitalista világrendszert védelmezi, ennek mindent szabad, ennek mindent megbocsátanak, ennek mindent megengednek, aki azonban , igazán az elnyomottak érdekében dolgozik, — nem frázisokkal és nem úgy, mint Meskó úr,