Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-198
Az országgyűlés képviselőházának li dezni, hogy a felszólaló egysógespárti képviselő annak a kerületnek a képviselője-e, ahol fel akar szólalni. Ugyebár, nem hiszik el önök sem, hogy ez meg fog történni 1 ? Akkor pedig mi történik? Az ország színe előtt szólamok, frázisok hangzanak el, a való élet azonban pocsékká veri ezeket a frázisokat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mint: aihogy ebben az országban mindig a szólamok emberei kormányoztak, mindig ígértek és sohasem tartottak meg semmit. Különben nagyon jellemző, hogy itt rögtön rá lehet bizonyítani a miniszterelnök úrra, hog-y mennyire ellentmondó kormányzásának néhány hónapja. Amikor megidult a sofortprogrammal, akkor — most megemlítette — azért nagyzolt, azért tett kijelentéseket a mellbőségről és egyebekről, hogy bizalomra bírja az országot. Elismerem, hogy azóta kijelentéseiben sokkal óvatosabb, elismerem, hogy ma már az úgynevezett anelíbőség-periódus elmúit és kijelentéseiben sokkal óvatosabb, mondhatnám, sokkal inkább államférfiúi formákat vett fel, de azért némely kijelentésében most is, amikor másokat támad, olyan módon mutatja meg politikájának iráníyát, amely ellentétes azokkal a szabadságszólamokkal, t amelyeket szintén megenged magának. így például arról beszél a legitimistákkal szemben, hogy a legitimisták hálásak lehetnek a kormánynak, mert ez a kormány volt az, amely a 10, 20 és 50 ezer holdakat megvédelmezte.^ Tessék megköszönni ezt ennek a kormányzati iránynak, amelynek én és Bethlen István vagyok a képviselője, tessék kézcsókra járulni, mert én vagyok PZ, aki a hitbizományokat, a 90.000 holdakat, egyszóval az ország átkát képező nagybirtokokat és hitbizományokat részetekre megmentettem. (Úgy van! Űffy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a legitimisták köszönetet is szavazhatnak, mi azonban nem vehetjük köszönettel tudomásul, hogy a nemzeti munkaterv ellenére azzal büszkélkedik a miniszterelnök, hogy megmentette 11.000 kiváltságos embernek a földbirtokát, amely az ország földjének 50%-át teszi ki. Az/al is hivalkodik a miniszterelnök úr, hogy útját állotta a becsületes földreformnak. E kijelentésekből az következik, hogy egyáltalán es^págában sincs megcsinálni azt a földreformot, amelyre az országnak olyan égetően szüksége volna. A legérdekesebb azonban ezekben a kijelentésekben az, hogy a büszkén, elfeledkezve mindenről, amit az utóbbi időkben cselekedtek, azt mondja, hogy ez a kormány óriási feladatok előtt áll, s ezek között a feladatok között megemlíti a szociális porblémákat. Ha volt valaha kormány, amely semmiféle joggal nem hivatkozhatik a szociális problémákra, ha volt valaha kormány, amelynek semmi köze nincs a szociális probémákhoz, akkor ez a Gömbös-kormány. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pont az ellentéte a r szociálpolitikának, s a szociális kormányzásnak és joggal hivatkozott rá minden ellenzéki képviselő, hogy eddig nem láttunk mást, mint a fizetések leszállítását, s az adóknak, közöttük a leggazdagabb adóknak, a fogyasztási adóknak, továbbá az illetékeknek és a vámoknak felemelését. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azokat az adókat emelték fel, amelyeket okvetlenül meg kell fizetni, mert ha valaki egy darab kenyeret vásárol, akkor már fizet forgalmi adót, fizet mindenféle adót, amely benne van közvetve a kenyér árában. Egyszóval a legKÍFVISEliőHÁZI JÍAPLÓ XVIL . ülése 1933 június 13-án, kedden. 269 antiszociálisabb adókat, a fogyasztási adókat és az illetékeket emelték fel, a munkás, a tisztviselő keresetét leszállították, s odadobtak 60—70—80 milliót azoknak a nagybirtokosoknak, akik még nem haltak éhen, akik nem koldulnak az utcán és akiknek nincs szükségük arra, hogy boletta alakjában még növeljék a gazdaságukat; mintha csak egy osztály, a nagybirtokosok osztálya léteznék ebben az országban, mintha a többi egyáltalán nem számítana- Az igazi szociális politika a milliók érdekeit és nem az ezrek és tízezrek érdekeit nézi, az igazi 'szociális politika a mélységben keresi azokat, akik elestek s az elesetteket segíti meg, nem pedig azokat, akiknek már úgyis a kezükben van a gyűrű, amellyel meg tudnak menekülni a vízből. A kormány pedig nem a fuldoklókat segíti, hanem azokat mentegeti, akik benn ülnek a hajóban, a fuldoklókat pedig még jobban lenyomja a vízbe. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ezzel a politikával ne dicsekedjék a kormány. Eckhardt képviselőtársam azt mondotta tegnapi beszédében, hogy olyan kormányzati rendszer alatt nem fogadna el miniszteri tárcát, ahol elnyomatás és kizsákmányolás van. Nem a miniszteri tárca miatt említem ezt a mondatot, hanem a kizsákmányolás és az elnyomás miatt. Gömbös miniszterelnök úr azt mondotta, — hogy a karikatúrarajzolóknak is legyen munkájuk — hogy egy bölcsőből indult el Eckhardt-tal. Ha egy bölcsőből indultak el, akkor nemzetszeretetben, fajiságban, mindenben, amit itt magyarnak és nemzetinek neveznek, körülbelül egyvonalon vannak. Ha tehát azt mondja Eckhardt Tibor képviselőtársunk, hogy itt kizsákmányolás és elnyomatás van, ugyanolyan joggal mondhatja, mint Gömbös miniszterelnök és ugyanúgy hívhatja egy táborba az embereket, mint mi, akik azt mondjuk, hogy igenis elnyomatás, kizsákmányolás van. A Nemzeti Egység Pártja az előmozdítója ennek az elnyomatásnak és kizsákmányolásnak, ne oda menjenek tehát, hanem mihozzánk, akik nem a kartell-dzsungelt védelmezzük, nem a bankokat védelmezzük, akiknek soraiban nem ülnek a kartellek dúsgazdag urai, a szeszkartell urai, akik befolyásolják nemcsak az ország politikáját, hanem annak a pártnak politikáját is, amelynek tagjai közé tartoznak. Az egységespártiak, illetőleg a kormányzatnak sokkal könnyebb feladata volna, ha nem kellene számolnia azokkal az érdekkörökkel, amelyek kormánytámogatók és a kormány táborában vannak. Egyszóval, akármit beszél a miniszterelnök demokráciáról, szabadságról, ország javításról, mindenütt akadályba ütközik. Nem késem kijelenteni: egyik legnagyobb akadálya annak, hogy ez az ország a gyógyulás útjára léphessen, az egységespárt. Nem egyénileg, mert hiszen egyénileg minden tagja lehet kiváló, tisztességes úriember, nem akarom őket megbántani, hanem amikor együtt ül az ekklézsia, a különböző osztályérdekek olyan szorosan összefonódnak, hogy a kormány minden alkotásánál beleütközik ezekbe az osztályérdekekbe. Azért osztályérdekek ezek, mert nem a választók igazi akaratát képviselik. Ezt nem is lehet tagadni. Büszkén szokta arra Ihivatkozni, hogy az ország közvéleményét képviselik. Nem, amig nem titkos a választójog, amíg kinevezés alapján nyerik el a mandátumot, addig nem kép40
