Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

270 Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1933 június 13-ánl kedden. viselik az ország közvéleményét. Abban a pillanatban kezdődik az igazi alkotmányos élet, akkor lehet igazi alkotmányosságról beszélni Magyarországon, ha titkos választójog van. Gömbös miniszterelnök úrnak konjunktúrája van azért, mert az olasz fasizmus mellett ott van a német nácizmus, az erőszak, a gyűlölet, a brutalitás a kulturátlanság eszközeivel. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az ilyen sértő kifejezésektől. Weltner Jakab: Utóvégre a könyvégetést nem tudom kultúrának nevezni. Nem avatkozom semmiféle idegen állam belügyeibe, de azt hiszem, hogy könyvet égetni, fosztogatni nem belügy, ez az egész civilizált világ ügye és ez ellen joggal lehet tiltakozni. Az olasz fasizmus, a német hitlerizmus, az osztrák

1 Heimwehr és az osztrák horogkeresztes mozgalom, amelyért Meskó képviselő úr és társai rajonganak, ime, milyen gyönyörű kulturális gyümölcsöket teremt: a bomba gyümölcseit, a gyilok gyümölcseit, az erőszak eszközeit. Ezek mind nemzeti és alkotmányvédő pártok, amelyekért a Magyarság és társai_. rajonganak. Most Ausztriában megkóstoltatják, hogy mi a lényegre ezeknek a mozgalmaknak. Ha a horogkore

v,

ztesek csinálnak, akkor nincs általános felháborodás, ellenben ha valahol a bolsevisták megnyikkannak, Hetényi az ő buzgó rendőreivel rögtön nyomon van. Ha lát egy idegen iratot, az már államfelforgatás. A mi lapjaink pedig, amelyek leközlik, hogy a rendőrség ismét milyen nagyszerű kommunistafogást rendezett, hasábokat írnak erről. A mi lapjaink között vannak, amelyek rokonszenvvel figyelik ezt az úgynevezett nemzeti küzdelmet, amely bomlbában és gyilokban jut kifejezésre. Nos, Magyarországon mindig sokat beszéltek alkotmányosságról. Minél kevesebb volt az alkotmány, annál többet beszéltek róla és most is úgy vagyunk ebiben a viszonylatban, hogy amikor a diktatúráknak itt konjunktúrája van, akkor Gömbös miniszterelnök úr ki meri jelenteni, hogy Magyarország a szabadság klasszikus hazája. Igen, csakhogy a demokráciát és alkotmányosságot nem a hitlerizmussal kell összehasonlítani, hogy fogalmuk legyen arról, hogy mi a szabadság. Ne az osztrák és ne a német állapotokat vegyék figyelembe, amikor a demokráciáról és az alkotmányról akarnak fogalmat alkotni, hanem hasonlítsanak bennünket össze Angliával, Franciaországgal, a Skandináv-államokkal és akkor meglátjuk a demokrácia igazi arcát és nem azt a torz arcot, amelyet ma Magyarországon demokráciának mernek minősíteni. Ez nem demokrácia, ez kendőzött diktatúra, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert mindaddig, amíg alkotmányosan nem lehet választani, addig csak diktatúráról lehet beszélni, minden frázis és minden szólam, ellenére is. r Mindig katasztrófája ^ volt ennek az országnak, hogy a békében éppúgy kendőzött alkotmányossággal uralkodtak, mint amilyennel most uralkodnak. A világháború kitörése előtt nem volt egyetlen európai állam sem, ahol ne lett volna szociáldemokrata képviselő és minket ért az a gyalázat, hogy itt a munkásnak egyáltalában nem volt választójoga, nem is juthatott szóhoz, egy egészen kicsi maroknyi kisebbség — a mai állapot már baladás ahhoz képest — volt az, amely az országnak a ne vében^ törvényeket hozott és az összeomlás gyorsasága, az összeomlás bizonyos terrorja mind annak köszönhető, hogy óvakodtak attól, hogy ez a nép politikailag érett lehessen, azt akarták, hogy jogtalanságban, elnyomatásiban, politikai éretlenségben és nem utoljára nyomorúságban éljen. Ez megmaradt ma is, holott közben a jogok terén bizonyos kiterjesztések történtek. Amit azonban az ország a forradalomban szerzett, azt gyorsan elkobozták és a titkosságból, amelyet most mindenki szükségesnek tart, gyorsan visszatértek a nyilt választásra, az úgynevezett leltári kerületekre. Magyarország fejlődési lehetőségeit nagyon megrontotta az, hogy a választójogról hallani sem akartak, un ég akkor sem, amikor a közös monarchiáiban közösen uralkodó Habsburgok Ausztriában a népnek megadták a választójogot. A mi uraink tiltakoztak ellene; úgylátszik az osztrák népet érettebbnek: találták a magyar urak a választójogra, mint a magyar népet, pedig a magyar nép éppúgy tudott volna élni ezzel a választójoggal és* nem lett volna semmi baj a béke idejében sem, ha egy sokkal erősebb ellenzék lett volna ezen az oldalon a kormánypárttal szemben. (Zsigmond Gyula-* Bejelentette a miniszterelnök úr, hogy a titkos választójog alapján áll.) iEn most ta, régi időkről beszélek. Azután majd arról is fogok beszélni, hogy mit jelent az, ha >ai miniszterelnök úr most a titkos választójog alapján áll. Mondom, én most a régi Magyarországról beszélek, ahol nemcsak, hogy nem volt titkos választójog, de egyáltalában nem volt, választójog. Aki munkás volt, az másodrendű polgár volt, az nem számított semminek, az

r dolgozhatott, ha tetszett neki imádkozhatott és ha tetszett neki, illetőleg tetszett másoknak, akkor éhenhalhatott, de joga nem volt, pedig magyar volt és ennek iaz országnak-polgára volt. Megfosztották a béke idejében ia, földmívelők millióit a választójogtól, megfosztották a magyar munkások millióit is, és a munkás volt olyan érett arra, hogy harcoljon, ezért a választójogért. Tudta, — mert minden frázis ellenére azt hirdették, •—•• hogy a politikai az nrak kenyerezés mulatsága. Tudta ez a munkás, hogy a választójog kenyeret jelent és ezért harcolt választójogáért. Budapest utcáit számtalanszor vér bori totfca. el, ki kellett rendelni a katonfaiságot és h rendőrséget azoknak a tüntetőknek megfékezésére, akiknek az volt az egyetlen bűnük, hogy jogokat akartak és jogokat követeltek. Pedig' semmiféle emberi, f vagy isteni parancs nincs, amely ia.zt mondaná, hogy csak az egységespárt tagjai jogosultak a választójogra. Nincs olyan törvény amely előírná, hogy emberek és emberek között különböztetni kell, hogy az egyiknek ne legyen annyi joga, mint a másikn'aík. De átvihetném ezt a tételt a gazdasági életre is. Nincs olyan isteni törvény, amely előírná, hogy az egyik dúskáljon a bőségben, a másik pedig elpusztuljon a nyomorúságban. Nincs ilyen isteni törvény, csak az emberi gonoszság, az emberi önzés és vakság termelte ki az ilyen állapotokat a civilizált világon, ahol százezrével, milliójával pusztulnak el a dolgos emberek és azoknak kicsiny, ártatlan gyermekei. Ez a gyönyörű világrendszer, amelyet önök 1 annyira védelmeznek nagyon érdekes és valóban szép dolgokat produkál. Az a jogtialanság, amely a békében megnyilvánult, nagyon furcsa gabalyodásokat hozott létre az úgynevezett forradalomban. Abban a forradalomban, íatmelyet annyian megtagadnak, megtagadják azok is, akik megesküdtek ia/ magyar köztársaságra, megtagadják olyanok is, akik elsők voltak a 1 jelentkezők között, hogy a Nemzeti Tanácsnál