Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

268 Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1933 június 13-án, kedden. ban kezünkbe kellene vennünk, a következők: amilyen arányban csökkent a ház, a föld, az ingó ós az értékpapírok értéke, ugyanolyan aránkban kell csökkenteni az adósságokat is. (Helyeslés balfelől.) Ezt az arányosítást amelyet mi már régóta követelünk, okvetlenül keresztül kell vinni, mert másképpen boldogulni nem tudunk. A több évről felgyülemlett adóhátralékot, adókamatot több évre, négy-öt évre kell felosztani. A jelenlegi gabona-, terményés állatárak mellett lehetetlen, hogy a folyó j évi adókat és a felgyülemlett hátraiékot, kainatokat képesek legyenek megfizetni a gazdák, A bankkamatokat legalább 3—4%-ra kell mérsékelni. (Helyeslés balfelől.) Eleget keresett a tőke a 15—20%-os kamatokkal. Amikor a mezőgazdaság már három-négy éve veszteséggel dolgozik, akkor a nagytőke is megnyugodhatnék abban, hogy egypár évig nem keres semmit. Az ipari kartellek: erősen megrendszabályozandók, mert ha a mezőgazdasági adóalanyokat és a, fogyasztókat teljesen tönkreteszik, akkor idővel az egész kereskedelem, az ipar és a bankokrácia éppen úgy össze fog dűlni. T.^Ház! A Nemzeti Egység Pártja a holnaputáni napon az ország háromezer és egynéhány községében^ gyűlést fog tartani, amely gyűléseknek főtémája a nemzeti egység hirdetése lesz. Állítom, hogy ez a nemzeti egység a lelkekben amúgy is megvan, társadalmi, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, a nagy nemzeti célokban egy a nemzet. (Ügy van! balfelől.) De ez még távolról sem jelenti azt, hogy a nemzet aláveti magát a jelenlegi kormánypárt vezérkarának, hogy ki képviselje ezt a nemzeti egységet a törvényhozásban. Ezt már tényleg csak tiszta választásra kell bízni és azokban a pillanatokban, amikor a nemzeti egységre a nagy nemzeti célok megvalósítása érdekében szükség van, a nemzet okvetlenül egységesen fog az akkori kormány mögött állani. (Ügy van! balfelől.) Minthogy a jelenlegi kormány tetteiben nem látom azt, amit beszédeiben ígér, nem lehetek bizalommal a kormány iránt és a felhatalmazást nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Ház! A miniszterelnök úr beszédét minden meghatottság nélkül hallgattam végig. (Mozgás jobbfelöl.) Láng Lénárd képviselőtársam beszéde alatt azt kérdezték, hogy hol a párt? A párt, miután nagy meglepetéssel értesült arról, hogy milyen demokratikus, milyen nagyszerű programmja van, megelégedetten távozott a büffébe, mert azt hiszi, hogy az országban el is hiszik, hogy az egységespárt képviseli a szabadságnak, az alkotmányosságnak szikláját. Én ezt erősen tagadom. A miniszterelnök úr a múltkor azt mondotta, hogy a külpolitikában óvatosságra van szükség, azt mondotta, hogyha ő nyitott kapukat lát, akkor megnézi, hogy bemenjen-e azon a nyitott ajtón, először meggondolja, mert nem tudja, hogy mi van mögötte. így vagyunk mi a szabadságjogokkal. A miniszterelnök úr ma egy kijelentést tett, hogy a választójog ügyét rövidesen, még ennek a Háznak ülésezései alatt elintézi. Hogy mi az a «rövidesen», nem tudom, valószínűleg a Ház ülésezésének legvégső határáig fogja kitolni ennek a kérdésnek elintézését, mert minél későbben jön, annál jobb a pártra^ is, meg a kormányzatra is. De a miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy ő a fair play híve, az erők szabad játéka érvényesülhet majd ebben az országban. Mindjárt meg is magyarázta, mit ért az erők szabad játéka alatt. Azt mondotta (olvassa): «Azok, akik a nemzet érdekében dolgoznak, teljes 'szabadságot fognak élvezni.» Kik azok, akik a nemzet érdekében dolgoznak? Ki határozza meg, ki az a bölcs, ki az a hatalmas, ki az az egyedülálló, aki meg tudja szabni, hogy mi a nemzet érdeke, hogy mi történik a nemzet érdekében? Gömbös miniszterelnök úr különösen első beszédeiben számtalanszor hangoztatta, hogy ő a nemzet vezére, ő szabja meg, — egyik beszédében, egyik feleletében meg is mondotta — hogy mi való a nemzet érdekében. Ha tehát a nemzet érdekében valónak csak azt tartja, ami az egységespárt érdeke, akkor köszönöm, akkor gyönyörű lesz ez a szabadság, amelyet az egész országnak biztosítanak. (Úgy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr nagyszerű, demokratikus beszédet tartott itt a Házban, mindenben a szabadságot, a jogegyenlőséget hirdette. Azt mondotta* hogy neki nem kell olyan többség, amely konjunktúrából csatlakozott mögéje, neki nem kell olyan közvélemény, amelyet presszióval hajtanak az egységespárt táborába. Könnyű mondani, hogy nem kell neki ilyen konjunkturális többség, amikor megvan ez a konjunkturális többsége és ennek a konjunkturális többségnek a tudatában teheti azt a nagy kijelentést, hogy akik azt gondolják, hogy ő keveset alkotott, akik azt hiszik, hogy nem mindenben felel meg, azoknak ő, ha nem bírja a nemzet bizalmát, állását rendelkezésre bocsátja, lemond a miniszterelnökségről. Az egységespárt konjunkturális többség és az egységespárttal a háta mögött igazán könnyen tehet ilyen büszke kijelentéseket, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy lemond tárcájáról. Mondjon le majd akkor, amikor előbb a titkos választójog segítségével^ a nemzetet megkérdezte, mert nem az egységespárt van hivatva ítéletet mondani a miniszterelnök politikája felett, hanem az ország népe, amelyet eddig még nem kérdeztek meg, hogy mi a véleménye erről a politikáról. A szabadságjogokról mondott kijelentéseknél visszatérve arra a nyitott ajtóra, amelyen óvatosan kell behatolni, mi a magunk részéről eddig azt tapasztaltuk, hogy^ minden szólam, minden szabad kijelentés ellenére a nyitott ajtó mögött ott leselkedik a csendőr és a szolgabíró, aki minden megmozdulást lehetetlenné tesz. Ujabban jellemző, érdekes és kellő világításban mutatja be a miniszterelnök úr kijelentéseit az, ami most történt a gyűléstilalom visszavonása után. Mi a Vigadó termeibe gyűlést hirdettünk most vasárnapra, meg is kaptuk már a rendőrségi végzést: a gyűlést engedélyezik, de azon a gyűlésen csak az északi kerület képviselői beszélhetnek. Azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól és az egységespárt itt jelenlévő tagjaitól, hogy azon a 3200 gyűlésen, amelyet meg fognak tartami, a főszolgabíró meg fogja-e kérdezni az illető egységespárti képviselőtől, aki beszélni fog azon a gyűlésen, hogy a kerületnek képviselője-e, és csak azoknak fogják-e megengedni, hogy ezeken a gyűléseken beszéljenek, akik annak a kerületnek a iképviselői? Kivánesi vagyok, ha Gömbös miniszterelnök úr leruccan majd vidékre nagy táborkarával és az egységespárti képviselők közül többen fél fognak szólalni azon a gyűlésen, akad-e olyan szolga1 bíró ebben az országban, aki meg fogja kér-