Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 1 tétlen magas árai le legyenek törve. (Ügy van! jobbfelől.) Itt jutna feladat a miniszterelnök úrnak, aki azt mondja, hogy olyan sokat dolgozik. Ez az a probléma, ahol az ő vaskezére szükség volna az ipariárak, a kartellárak és a bankokrácia letöréséhez. (Sauerborn Károly: A szeszkartell kedvesebb, mint a mezőgazdaság!) Még a kormányhoz közelálló körök is elismerik, hogy hibák történnek. Itt van például Hadházy Zsigmond nyugalmazott főispán, aki nagyon közel áll a kormányhoz és aki minden héten cikkeiben erősen ostromplja a jelenlegi helyzetet, a konmány gazdasági politikáját. Például most is ezt írja (olvassa):«A pénztőke^ urai ahelyett, hogy legalább türelemmel lennének a gazdatársadalom iránt, még ma is föld vásárló szövetkezetek alakításáról tárgyalnak és tanácskoznak és közben szorgalmasan árverezik és vásárolják telepítés céljára a magyar főidet, a nagyipar urai pedig csöndben tovább szaporítják a kartelleket, melyek ernyedetlenül nemcsak tartják, hanem még magasabbra emelik a már úgyis világcsodájaként emlegetett égigérő áraik at.» Ezt mondjál egy, a kormányhoz nagyon közel álló férfiú, ezt mondják az ország összes agráriusai és ennek ellenére, a kormány nem cselekszik. (Zaj jobbfelől.) Mi itt ellenzéki oldalon vagyunk, de ott van a kormánypártnak agrárblokkja, amelynek megvolna .ai módja arra, hogy a kormányt kényszerítse ezen a téren komolyabb munka kifejtésére. Ma nem lehet eléggé bírálni a kormány pénzügyi politikáját, a Nemzeti Bank politikáját, Létay Ernő t. képviselőtársam is hangsúlyozta, hogy igen nagy nyereséggel zárul a Nemzeti Bank mérlege azért, mert ezt a gazdaellenes politikát folytatja, amely a magyar gazdaságokat -már-már teljesen tönkretette. Nem lelhet eléggé bírálni azt a politikát, amely a mezőgazdasággal szemben a hitelnyújtást az

1 egész vonalon beszüntette akkor, amikor a nagyipari vállalatok még ma is hitelt élveznek. De nemcsak, hogy hitelt nem, adnak a mezőgazdaságnak, hanem a meglévő hiteleket is még folyton felmondják és visszakövetelik, ami olyan helyzetet teremt, amelv már-már tarthatatlan. Pedig a mezőgazdasági üzem éppolyan fontos, mint az ipari üzem. Amíg a mezőgazdaságnak -nemcsak, hogy nem adnak új hitelt, hanem még a régit felmondják, akkor az ipari vállalatok a bankoktól nemcsak, hogy hitelt kapnak, hanem még szianálják is őket, amikor bajba kerülnek, ugyanakkor, amikor 5—600.000 bajbajutott gazda szanálásával nem törődnek. De a legnagyobb igazságtalanság az, hogy ma aiz adós gazdáktól ugyanazt az értéket követelik vissza, mint amilyent ő annakidején kölcsönkapott, mert a gazda nem rendelkezik pénztőkével, hanem értékekkel kell neki a kölcsön^ visszafizetnie, el kell adnia értéket, földet, állatot, vagy más gazdasági eszközöket, amelyeknek mindegyike — akármilyen cikket sorolhatunk fel ~ korábbi árának harmadára, negyedére, sőt ötödére is csökkent. (Zaj.) Egy hold föld ára például három-négy évvel ezelőtt, amikor kölcsönt vettek föl rá, 1200 pengő volt, ma azonban, amikor visszaifizetésre szorítják, a gazda háronHnégy hold földet kénytelen eladni, hogy egy hold földnek négyévelőtti árát visszafizesse. Ugyanígy vau ez az

1 98. ülése 1933 június 13-án, kedden* 267 állatoknál, a, gabonánál és az összes többi gazdasági terményeknél. Amikor a miniszterelnök úr még járta az országot, akkor hirdette ezeket az igéket, hirdette, hogy meg fogja segíteni az egész vonalon a mezőgazdaságot. Sajnos, itt úgylátszik, titokzatos erők működnek a háttérben, amelyek a miniszterelnök urat ebben a szándékban meggátolják. (Zaj a baloldalon.) Pedig lehetetlen továbbra is tűrni ós fenntartani azt az állapotot, hogy amikor a mezőgazdaság ma az egész vonalon veszteséggel dolgozik, (Zaj. — Elnök csenget.) — akkor 8%-os kamatot fizessen azioknak a nagyibankoknak, amelyek hosszú évek során 12—15—20%-os kamatokkal elég nagy haszonra tettek már szert. A mezőgazdaság még a legjobb gazdasági években sem jövedelmezett többet 4—5%-nál befektetett tőkéje után. Hát még a mai időkben! Hogyan bírjon akkor továbbra is 8%-os kamatot fizetni? Már a költségvetés általános vitája folyamán rámutattam mindazokra a lehetőségekre, amelyek révén a mezőgazdaság szomorú helyzetén valamiképpen legalább könnyíteni lelhetne. Itt elsősorban gondolok a külkereskedelmi szerződésekre, amelyekre vonatkozólag a többségi párt szónokai azt válaszolják, hogy ezek megkötése nem egyedül tőlünk függ, hanem a külföld is beleszól abba. Elismerem, hogy kereskedelmi szerződések megkötése nemcsak egy féltől függ de ha a kormány felhagyna a túlzott vámvédelemmel, okvetlenül sokkal előnyösebb kereskedelmi szerződéseket (sikerülne kötni, mint amilyeneknek jelenleg birtokában vagyunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha már ezt nem bírja hamarosan végrehajtani a kormányzat, ott van a másik oldalon a lehetőség belföldön, ahol okvetlenül segíthetne és ez a termelési költségeknek az egész vonalon való csökkentése. (Helyeslés balfelől.) Mert ha már másképpen nem, de olcsón a világpiacokon mindig el tudunk adni, éppen ezért törekednünk kell arra hogy olcsón is termelhessünk, ami pedig másképpen nem lehetséges, mint úgy, hogy a közterheket, a ^kamatterheket csökkentjük és a mezőgazdasági üzemekéhez szükséges nyersanyagok árát leszorítjuk. Felsorolhatnám itt véges-végig az összes nyersanyagokat, amelyek a mezőgazdasági üzemvitelhez szükségesek. Ilyenek például a szén, az olaj, a bőr, a benzin, a vas. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Véges-végig az összes cikkek a kartellek kezében vannak és az öszszes cikkek ára kétszer annyi mint a szomszédos országokban. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A mezőgazdasági terményekkel kapcsolatban folyton arra (hivatkoznak, hogy milyen alacsony a világpiaci ár, tehát ezeknek a terményeknek árát nem lehet felemelni. De akkor miért nem igazodik az ipari cikkek, a nyersanyagok ára is a világpiaci árhoz?

1 (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ma 'már azonban nem lehet ilyen kisebb segítségekkel operálni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem radikálisabb módon kell hozzányúlni a jelenlegi badok orvoslásához,. Ebben a tekintetben igazat kell adnom Meskó Zoltán képviselő úrnak, aki azt mondotta, hogy nálunk csak bemosakodnak az operációhoz, de sohasem fognak hozzá. Ma már tényleg szükség volna radikális intézkedésekre mert ha ezek nem történnek meg, rövidesen végromlásba kerül a magyar mezőgazdaság, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) végpusztulásba kergetik az. öt és félmilliónyi mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot. 1 Ezek az eszközök, amelyeket a, leggyorsab-