Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

264 Az országgyűlés képviselőházának lében báímennyire helyeslem és gyakorlom is az Ausztriával való szoros gazdasági együttműködést, (Élénk helyeslés.) átérezvén a két ország egymásrautaltságát, nem helyes, hogy ezt a kérdést akár osztrák-magyar, akár pedig más viszonylatban a királykérdéssel kompli káljuk és zavarjuk. Ez az, amit a reálpolitikus mond nekem és én ezen a helyen nem lehetek eszméknek a hirdetője reálpolitikai alap nélkül. Nekem ridegen és szárazon kell gondolkoznom. Hangsúlyozom, hogy én is királypárti vagyok, én is <a nemzeti királyság alapján állok, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen) de kijelentem, hogy semmiféle olyan közjogi kapcsolatot nem kívánok, amely eleve kizárja a magyar erők teljességét és teljes kifejlődését. [Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Még mindig nem vagyok elég okos!) •fia mi a meglévő jogi íhelyzet, mert hiszen erről is szó volt. Erről a jogi helyzetről, az úgynevezett 1921 :XL

VII. tcikkről sokan meglehetősen lesújtó véleményt táplálnak. De tény az, hogy ha a magyar törvénytárba beiktattatott s azok számára, akik nem vettek részt az azzal kapcsolatos vitákban, meg kell, hogy mondjam (Ernszt Sándor: Kényszerítve!) — most jövök e kérdéshez. Mi egymás mellett ültünk a minisztertanácson, tehát gyorsan megértjük egymást — sokan voltak és merem állítani a többség, (Ügy van! Ügy van!) amely nem kényszerűségből alkotta meg a detronizációs törvényt, hanem egyszerűen azért, mert le kívánta vonni a konzekvenciát. Ez tehát egy létező törvény, amelyről nem lehet azt mondani, hogy nincs jelentősége. Ez a törvény világosan megmondja, hogy IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek és megszűnt a pragmatica sanctio is; a 3. §-ában pedig világosan előírja a nemzet álláspontját és a kormány feladatát, amelynek lényege abban áll, hogy a nemzeti királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja de a királyi szék betöltését későbbi időre halaszatja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen. (Túri Béla: Ehhez ragaszkodunk mi is, hogy alkalmas időben!) A jogalap tehát, amelyből t. képviselőtársam kiindul, ugyanaz, amelyet a magam részére is kötelezőnek tartok; kötelezőnek, egyszerűen azért, mert az magyar törvénytárba iktatott törvény. A differencia az, hogy önök a királyság kérdését^ aktuálisnak minősítik, én pedig, összes belső és külső meggondolásaim mérlegelése alapján, arra az álláspontra helyezkedem, hogy a kormány, még nem kell, hogy az iniciatívát gyakorolja. Ezt veszélyesnek tartanám külpolitikailag és feleslegesnek ebben a pillanatban belpolitikailag. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) A jelenlegi belső alkotmányos helyzettel szemben, nézetem szerint, nem egészen lojálisán, — az igen t. képviselő urak nem veszik rossz néven tőlem, ha egészen őszintén beszélek itt, a nemzet színe előtt, erről a kérdésről — túlságosan hangsúlyozzák, mindig, az ideiglenességet. Célzások vannak abban a tekintetben, hagyha királyunk volna, akkor a helyzet jobb volna. Ez azt jelenti, hogy ez a mai rendszer, amelyet az urak ideiglenesnek neveznek s amely rendszer ólén a Kormányzó Űr ő főméltósága áll, nem felel meg annak a történelmi hivatásnak, amely történelmi (hivatásnak betöltését tőle méltóan várhatnánk. Tessék visszaemlékezni az 1918-as és 1919-es esztendőkre, tessék visszaemlékezni azokra az 198. ülése 1933 június 13-án, kedden, időkre, amikor az. igen t. legitimista uraknak 1 egyik-másik vezető férfiával volt szerencsém közösen operálni azok ellen, a mi felfogásunk szerint, jog- és hatalombitorlók ellen, akik akkor az államhatalmat gyakorolták. Akkor teljes káosz, teljes jogbizonytalanság volt. És jött a íőméltóságú kormányzó úr {Elénk éljenzés és taps.) ósi jött Bethlen István gróf (Elénk éljenzés a jobboldalon.) és ez a rendszer megvédte a konzervatív világnézletet olyan reformoktól, amelyek megsemmisítették volna mindazokat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akik ma túlságosan elfelejtették, hogy hálával tartoznak ennek a rendszernek. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Megvédtük — ha szabad így kifejeznem magamat, érdek nélkül (Túri Béla: Mi is!) — azoknak birtokállományát, akik annak a veszélynek voltak kitéve, hogy a forradalom hatása alatt erős földbirtokpolitikai reformok következnek, (Ügy van! Ügy ván! a jobboldalon.) amely reformok ezeknek az osztályoknak egész pozícióját megsemmisítették volna a magyar közélet szempontjából (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Berki Gyula: Ez a történelmi igazság!) Csak ezt kívántam lerögzíteni annak illusztrálására, hogy ezt a rendszert nem lehet csak. úgy félvállról kezelni a történelmi perspektíva szempontjából. Ez a rendszer egy, a magyar érdekeket és a magyar történelmi szempontokat magasan szem előtt tartó olyan politikát folytatott, amelyért hála jár, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ami a magyar közéletben oly ritka. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Nemzeti szempontból mindegy, hogy van-e 90.000 holdas nagybirtok, vagy nincs. Ez nem nemzeti történeti feladat volt! — Zaj.) A mi politikánk — szemben e kérdés aktuálissá tételével — az elvekben legalább talán megegyeztünk: nemzeti királyság, perszonál unió nélkül, azonban perspektívákkal; de király csak akkor jöhet, amikor minden probléma annyira megérett, hogy a nemzet szuverénül tudja magát elhatározni e kérdés megoldására. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ne hivatkozzunk azonban a külföldre, mert abban a pillanatban, amikor túlságosan a külföldet toljuk ebiben a kérdésben előtérbe, akkor szuverenitásunknak további megcsonkítását idézzük elő. Ma azonban nem lehet történelmi feladata sem a kormánynak, sem az országgyűlésinek az, hogy a királykérdést megoldja; megoldja, nóta bene a szerint az elgondolás szerint, amelyre méltóztatnak gondolni. 21 éves gyermekkirályra méltóztatnának ma bízni a nemzet sorsát? Ha legitimista volnék, óva inteném mindazokat, akik evvel a kérdéssel ilyképpen foglalkoznak. Mert ma rendkívül súlyos a helyzet, kritikus a gazdasági pozíciónk, kritikus

1 a külpolitikai szituáció, sok erőre, erős, egységes erőket halmozó politikára van szükség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagy problémák vannak a világ életében, amelyeknek megoldására van szükség, hogy lélekzetvételhez jutva, azután a nemzet betetőzze mindazokat az alkotmányjogi ténykedéseket, amelyeket az urak is kívánnak és amelyeket én is kívánok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma a kenyér kérdése, a megélhetés kérdése, a gazdaadósságok kérdése, a szociális problémák rendszeres megoldásának kérdése. a gazdasági élet fellendülésének kérdése, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Magyarország helyes külpolitikai vonalvezetésének, a