Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Áz országgyűlés képviselőházának li nemzet bukását eredményeznék. {Ügy van! jobbfelől.) Hirdettem tehát a nemzeti egységet. Sokan szememre vetik azt, hogy bár annakidején hangsúlyoztam a magam elgondolásainak pártokon felülállását, azt, hogy nem vagyok pártpolitikai velleitásokkal rendelkező politikus, mégis súlyt helyeztem arra is, hogy a nemzeti egység pártjának az organizmusát olyan alapokra fektessem, amelyek megfelelnek az ország érdekeinek. Teljesen igazuk van az igen t. képviselő uraknak, és így Hegymegi Kiss Pál képviselőtársamnak is: tegnap is nyiltan megmondottam és most ismétlem, hogy nekem olyan politikai hívekre nincs szükségem, akik konjunktúrából csatlakoznak hozzám; (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) olyan politikai hívekre nincs szükségem, akik a hatóságok pressziójának támogatását akarják igénybevenni, (Taps jobbfelől.) mert szent meggyőződésem, hogy az a politika, amelyet hirdetek, úgyis diadalra fog vezetni. (Ügy ran! Ügy van! jobbfelől.) Mivel pedig nehéz a helyzet, tudom, hogy csak olyan tábor bír a felmerülő politikai feladatokkal megbirkózni, amely tábor teljesen egységes, és amely velem együtt átérzi a pillanatok nagyszerűségét, a feladatok nehézségeit. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En tehát úgy érzem, hogy a t. Ház ellenzéki oldala ebben a tekintetben is meg lehet nyugodva, mert semmiféle olyan lépésre nem fogom elszánni magamat, amely a presszió jegyét hordja magán. En, aki ellenzéki voltam és aki annakidején éppúgy éreztem, mint az urak is érezték 'bizonyos esetekben a túlzott kormányhűség nyomását, nem vetemedhetem arra, hogy erőszakkal akarjam a magam pozícióját megerősíteni, miután most kormányon vagyok. (Helyeslés jobbfelől.) Nem is lehet egy politikusnak az a célkitűzése, hogy a maga elgondolását ráoktroálja a tömegekre, mert ez talán ideig-óráig vezethet a politikai pozíciójának megerősítéséhez, a valóságban azonban nem juttat eredményhez, mert csak olyan politikai vezetés ér valamit, amelynek állandó értékei vannak. Ebből a szemszögből nézve tehát a dolgokat, azt mondom: méltóztassanak nyugalommal és türelemmel nézni a nemzeti egység pártjának szervezkedését. Mi valamennyien azt hisszük, hogy mi fogunk győzni; valószínűleg azok is, akik más politikai elgondolásokat hirdetnek, ugyanezen az állásponton vannak. És ezen nézetek ütközéséből keletkezik az a kiegyensúlyozott közélet, amelynél legfontosabb tulajdonsága a közéleti tisztaság, amelyet mi itt, s önök a túloldalon hirdetnek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Személyeskedés ebben a vitában vajmi kevés volt, t. Ház. (Jánossy Gábor: JSÍem volt!) Volt azért! (Jánossy Gábor: Én már elfelejtettem!) Jánossy Gábor igen t. képviselőtársamnak az a szerencséje, hogy neki mindenütt barátai vannak, ennek következtében valószínűnek tartom, hogy nem személyeskedett. Velem szemíben azonban gyakoroltak személyeskedést. Zichy János igen t. gróf úr például azt mondotta, hogy liberális lettem. Ha kettőnket összehasonlítjuk, azt hiszem, a közvéleményre nyugodtan rá bízhatom annak eldöntését, hogy melyikünk kettőnk közül a liberális. Semmiféle olyan nexussal nem rendelkezem, hogy rám a libe. ülése 1933 június 13-án, kedden. 263 ralis jelző illenének, annak ellenére, hogy ezt a jelzőt nem tartom szégyennek. Azt is mondotta az igen t. gróf úr, hogy a kartellekkel szemben nem vagyok elég erélyes. A kartellekről sok szó esett, és a vezetésem alatt álló kormánynak egyik legfőbb feladata az. hogy az árkérdésben harcot vívjon azokkal a kartellekkel, amelyeket állandóan ostoroznak^ Hogy e kérdésben nem radikális jelszavak után indulok, és nem gyakorlom a «vaskéz» politikáját, — amit az igen t. képviselőtársam kért tőlem — ez azért van, mert reálpolitikus vagyok és nem messze tőlünk látunk vaskezeket, amelyekkel az urak sem értenek egyet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A gazdasági élet anynyira érzékeny, hogy ott nem a vaslkéz, hanem kizárólag a józanság érvényesülhet. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Egyébként már mon

1 dottam, hogy nekem a karteilekhez sincs semmi néven nevezendő közöm, illetve nekszusom. Méltóztassanak ezek után megengedni, (hogy a vitában (Zaj. — Halljuk! Haltjuk! — Elnök csenget.) leginkább domináló királykérdésről beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Azt állították többek között, hogy itt van az Anschluss veszedelme s mit kell ellene csinálni? Az egyik válasz az volt, ;hogy meg kell csinálni a perszonáluniót Asztria és Magyarország között. Ilyen élesen talán senkisem exponálta ugyanis ezt a kérdést, de ez volt a tartalma a legtöbb felszólalásnak. A királykérdést — ezt hangsúlyozom — nem én vetettem fel, (Ügy van! Ügy van! jobfelőt.) nem vagyok tehát azzal vádolható, hogy az egységre való törekvéisemiben nem jártam el a tekintetben is korrektül. Nem én vetettem ezt fel, felvetették a legitimista urak — amint Túri Béla igen t. barátom lojálisán elismeri — és pedig abból az elgondoláshói kiindulva, hogy a királykérdés szerintük aktuális belpolitikai és külpolitikai vonatkozásban egyaránt, előtérben — mint mondottam — az Anschluss kérdésével. Erre én igen röviden — Griger Miklós képviselőtársam pongyolának nevezte válaszomat, én azonban nem szoktam beszédeimet leírni, lehet tehát, hogy hozzá viszonyítva pongyola vagyok — (Derültség.) egészen világosan megadtam a válását. Válaszom lényegében az volt, hogy nem tartom a kérdést aktuálisnak, nem kívánom a perszonáluniót, mert nem tudom összegyeztetni az osztrák császár és a m agyar király közötti érdekeket.. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon) E pontnál — mondjuk — talán szubjektíve hozzátettem, hogy más volna a helyzet, ha egy olyan királyról volna szó, aki a nemzettel már együttélt, akinek a lelkivilága összeszövődött az egész nemzettel, sorsa a nemzet sorsa lett volna; hozzátettem azt is, hogyha csatákat nyert vagy vesztett volna a hadserege élén. Ezt a kijelentésemet természetesen az igen t. urak félreértet ték, amint ez nemcsak lapjaikból, hanem beszédeikből is kitűnik. Méltóztassanak most megengedni, hogy a replikákra is válaszoljak. Az igen t. urak történelmi beállítással igyekeztek bizonyítani azt, hogy az ő álláspontjuk mennyire helyes, menynyiben fontos, mennyire fontos különösen abban a vonatkozásban, hogy Ausztriát a királykórdésen keresztül kapcsoljuk magunk mellé. Ausztria problémaija azonban, nézetem szerint, nem a király kérdés problémája, ez általános európai probléma. Általános európai probléma azért, mert nem osztrák, néni magyar, nem is osztrák-német, hanem osztrákolasz-francia kérdés s ezáltal majdnem az öszszes országok érdekelve vannak ebben a kér désben. (Ügy van! Ügy van!) Ennek követkéz09*