Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

262 Az országgyűlés képviselőházának kívül alapos megbír álást és figyelmet igényel, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és középen.) inert nézetem szerint a nemzet szempontjából sorsdöntő kérdés a titkos választójog megvalósítása. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) Az igen t. képviselő úr hangsúlyozta annak a szükségét is, — amit különben az ellenzéknek igen sok felszólalt képviselője hangsúlyozott — hogy a politikai szervezkedés és gyülekezés terén a teljes i«fair play» elve érvényesüljön. (Helyeslés a baloldalon.) A magam részéről ezt a követelményt elvileg teljesen helyeslem, sőt kötelességet vélek teljesíteni akkor, (Helyeslés balfelöl.) hogy mindazoknak, akik a nemzet érdekében dolgoznak, teljes mozgási szabadság biztosíttatik a közélet terén. (Helyeslés a jobbés a baloldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A Ház asztalán fekvő törvényjavaslat tárgyalásánál tulajdonképpen kevés gazdasági és kevés politikai kérdés szerepelt s inkább a királykérdós dominálta ennek a tör vény javaslatnaik vitáját. Természetes, — és ezt nem vehetem senkitől sem rossznéven -— hogy amikor ezt a kérdést! csomagolná méltóztatnak, akkor a kormány hébe-hóba kritikában is részesül. Igen t. felszólaló képviselőtársaim hangsúlyozták azt is, hogy bár a nemzeti munkatervet, amelyet ezelőtt nyolc hónappal meglehetősem kritika tárgyává tettek, most elfogadják, de nem látják a cselekedeteket, nem látjják ezeknek a munkatervben lerögzített pontoknak a megvalósítását. Azt mondják, hogy nem valósult meg az a programm, amelyet kormányra lépésemkor hirdettem. Én becsületesen megmondom, hogy többet nem tudunk dolgozni, mint amennyit eddig dolgoztunk. Ha a t. Ház úgy látná, hogy a mi munkabírásunk nem megfelelő, akár gyorsaságban, akár minőségbeli, akkor a Ház rendelkezésére bocsátom az állagunkat. (Friedrich István: Az ki van zárvab &. magam részéről mindent megteszek, hogy gyorsan és amellett természetesen alaposain végezzem azt a munkát, amely rámbizatotr„ (Éljenzés és taps. a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A gazdasági kérdések tárgyalása kapcsán szememre vetették, hogy különösen az export terén semmit sem csinált a kormány. Az én belső meggyőződésem ezzel szemben viszont az, hogy mindent megtettünk, amit megtehettünk, mert az osztrák szerződés, a kisantant államaival kötött megállapodások, az Olaszország felé irányuló magyar export kérdésének állandó napirenden tartása és most legutóbb Németországgal szemben való gazdasági helyzetünk rendezése is a kormány működésének tárgya volt és nyugodtan merem állítani, hogy az előbbi esztendőkhöz viszonyítva exportunk olyan rendszeres irányban fejlődik, amely a mai viszonyokhoz képest teljesen kielégít, mert hiszen tudvalevő, "hogy exportkérdésekben is csak olyan szerződéseket köthetünk, amelyeket mások is akceptálnak (Ügy van! a középen.) A világgazdasági konferenciáról a magam részéről a költségvetési vitánál megtettem szükséges megjegyzéseimet. Mi nem^ azzal a kétkedéssel mentünk a világgazdasági konferenciára, hogy az nem fog sikerülni, hanem igenis azzal a reménnyel mentünk Londonba, hogy ott elsősorban a világ vezető államai megtalálják a gazdasági kibontakozás lehetőségeit, mert tény, — és itt újból hangsúlyozóim, amit a költségvetés vitájában is kifejtettem smár az igen t. Ház előtt — hogy a világ198. ülése 1933 június 13-án, kedden. gazdasági konferencia is, a leszerelési konferencia is csak akkor szolgálja a nemzetközi érdekeket, de egyben az egyes érdekelt országok érdekeit is, ha megegyezésre jut. E konferenciákban való bizalmatlanság azt eredményezheti, hogy az a káosz, amelyben gazdaságilag és az a súlyos atmoszféra, amelyben politikailag élünk, csiak fokozódnék és veszélyeztetné azt a békés munkát, amelyre azt hiszem, minden vezető államférfi és politikus törekszik. Külpolitikai kérdésekre nézve kifejtette az igen t. ellenzék egy szónoka, elsősorban a legitimista urak, hogy nem vagyunk eléggé aktívak. Itt is az a megjegyzésein, hogy az aktivitás megvan bennünk. Azt is tudja az igen t. Ház, hogy nem iszokás harangozni a külpolitikai kérdések tekintetében, (Ügy van!) de azt is tudja, hogy Kelet-Európában, bár fontos pozíciót tölt be Magyarország, mi nem lehetünk kezdeményezők, főleg pedig nem sürgethetjük a nemzetközi kérdések megoldását, mert ez nem volna arányban a mi hatalmi pozíciónkkal. A világeseményeket és elsősorban a középeurópai államok és Kelet-Európa eseményeit állandóan figyelemmel kísérjük » ott, ahol szükségesnek látjuk és ahol ezt a magyar érdek határozottan megkívánja, megfelelő intézkedéseket teszünk folyamatba, mindazokat az intézkedéseket, amelyek a magyar pozíció alátámasztására szükségesek. A külpolitikában könnyű nagy fantáziát mutató beszédeket tartani, a reális politikai élet azonban a fantáziákat rendesen visszaszorítja és lehet bárkinek bármilyen helyes elgondolása, végeredményiben" az alkalmazkodás az első feladat és a helyes meglátás a második feladat e kérdések (megítélésénél. Belpolitikai tekintetben sokan visszaemlékeztek az én rádiószózatomra és említették, hogy ez görögüzes játéknak volt a bevezetője, amely után depresszió állott elő a politikában. Tisztában voltaim annakidején azzal, hogy azonnali segítséget én a nemzet egyetemének kormányommal együtt nem ígértem, de azzal is tisztában voltam, hogy ahhoz, hogy a nemzet és az ország a nehéz telet átékje, elsősorban bizalomra és hitre van szüksége. (Ügy van! Ügy van! — Taps \a jobboldalon és a középen.) Bizalmat és hitet hirdetni kötelességem volt, és aki rádiószózatomat is, de egyéb beszédeimet is elolvassa, megállapíthatja, hogy állandóan figyelmeztettem józanságra a közvéleményt és semmiféle túlzott optimizmust nem engedtem úrrá lenni a magyar közéieben. (Ügy van! a középen.) Azóta nyolc hónap telt el, és mi ez alatt a nyolc hónap alatt rendszeres munkát végeztünk, Ibár nem valósítottunk meg nagy koncepciókat, mert a mi^ felfogásunk szerint nagy koncepciók teljesítéséhez isem idő, sem pénz — gazdasági érteleimben véve — nem áll rendelkezésünkre. Egyáltalában az a nézetem, t. Ház, hogy a mai nemzetközi helyzetben az óvatosság az, ami a vezető politikusnak helyes tanácsot ad. Bármennyire megfelelne is talán természeteimnek a lendületes cselekvés mezejére lépni, mégis úgy érzem, kötelességet teljesítek a nemzettel szemben akkor, amikor ezekben az időkben az óvatos lépések politikáját inaugurálom, — hiszen így is eljutunk a célhoz. Nem.' akarok ugyanis semmiképpen sem külpolitikai, sem belpolitikai, sem gazdaságpolitikai rizikókat vállalni, (Helyeslés a jobboldalon.X minthogy ezek a rizikók esetleg a