Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

260 Az országgyűlés képviselőházának mentó áll az olyan kormány előtt, amely ezt megkísérelné: az egyik az az ezeréves magyar alkotmány, amelyre büszkén hivatkozunk, a másik, a dolgozó magyar nép, amely ezt az országot ezer esztendőn keresztül fenntartotta. (Ügy van! Ügy van! a baloldalán.) Nézeteim szerint ez a reform csakis őszinte és becsületes lehet. A titkos választójoggal nem lehet játszani, mert ez a játék mélységes csalódásokat okozhat. A titkos választójogot nem lehet bizonyos fogásokkal és mesterkedésekkel megkerülni, az őszinte és becsületes kell. hogy legyen, mert az ellenkezőjét éppen olyannak tartanám, mintha valaki társasjáték közben meg nem engedett módon játszana. Itt rá kell mutatnom valamire nekem, aki a függetlenségi gondolatnak minden irányban híve vagyok. Csodálatos dolognak látom, hogy éppen legitimista részről jönnek a titkos választójog elgondolásával, viszont azon részen, ahol a függetlenséget eddig hangoztatták, a titkos választójog megoldásának kardinális szükségét nem hangsúlyozzák ennyire, pedig nézetem szerint a függetlenség gondolatában nemcsak a külső, hanem a belső függetlenség, a nép függetlensége is benne foglaltatik. (Ügy van! a baloldalon.) Mondom, nem tudom, hogy megfelel-e a valóságnak, de szó esett a sajtóban a 33-as bizottság jogkörének kiterjesztéséről is. Erre vonatkozóan álláspontomat elmondottam. Azt meg tudom érteni, hogy hatalmas európai államok legjelentősebb vezető politikusai is megtették a mai időkben, hogy a parlament vezető embereitől — mint egy szűkebb gyülekezettől — tanácsot kértek a kormányzás vitelére, különösen a preventív irányú akciókat illetően. A mai időkben nem is ajánlanám egy államférfiúnak sem azt a felelősséget, hogy a törvényhozás hatáskörét tulajdonképpen megszüntetvén, a 33-as bizottság felfejlesztésével a végrehajtó hatalom vegye át a törvényhozó hatalom legjelentősebb faktorának, a népképviseleti parlamentnek működését. Ezt veszedelmesnek tartottam a múltban is és amint azt Gaal Gaston helyesen fejtette ki itt a Képviselőházban és Hadik János a Felsőházban, úgy én is az ilyen jogkörkiterjesztést veszedelmesnek tartanám és azt gondolom, hogy akkor az ellenzéknek ismét meditálnia kellene azon, vájjon egy ilyen kiterjesztett hatáskörű 33-as bizottság működésénél tevékenykedjék-e, mert csak ez szankcionálja azt voltaképpen a mi közéletünkben. Mélyen t. Ház! En a harmóniát szeretném látni a gazdasági élet faktorai között is. Ha a titkos választójog meg lett volna, mindenesetre a nagytőke hatalmas képviselőivel szemben is sokkal könnyebb helyzete lett volna a mindenkori kormánynak. Ma azonban bizonyos protekcionizmus korát éljük, amikor az ingó nagytőke képviselői bizonyos tekintetben protezsálva vannak az államhatalomnál; pedig ha van ilyen protekcionizmus, — amit egészségtelennek tartok meggyőződésem szerint — akkor már inkább azt szeretném, ha ez a protekcionizmus a gyengébb társadalmi rétegek érdekében működtetnék, nem pedig olyan gazdasági tényezők érdekében, amelyeknél a hatalom ma is megvan. (Andaházi-Kasnya Béla: Most is így van! Az erős kartell támogatja a gyenge kormányt!) De harmóniát szeretnék a foglalkozási ágak között is. A mi súlyos gazdasági nyo198. ülése 1933 június 13-án, kedden. morúságaink közepette csodálatos helyzetet látunk. Mi, akik a vidéket ismerjük, valahogy úgy látjuk, hogy ma egyes foglalkozási ágak között gyűlölködést igyekeznek szítani. A falut és várost, amely különösen egymásra van utalva, igyekeznek szembeállítani, éppígy a termelőt a fogyasztóval és meg kell állapítanom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrnak idevonatkozólag, az agrárkérdéseket illetőleg elmondott beszéde sem volt szerencsés az én szerény nézetem szerint. De szeretném ,a harmóniát látni a nép és az államhatalmi tényezők között is. Itt elsősorban a közigazgatást értem. Amikor most az igen t. nemzeti egység pártja az országban mindenütt szervezkedik és háromezeregynehányszáz gyűlést — pontosan nem tudom — folytatnak le a következő napokban és ezrével méltóztatnak majd megkapni a táviratokat, szeretném, ha e táviratok küldésében egyetlen egy községi jegyző és közigazgatási tisztviselő sem venne részt, s ezek a táviratok a népnek spontán megnyilatkozásai volnának, (Mozgás a jobboldalon.) mert az, amit mi most ezen a téren észlelünk, éppen az ellenkezőről győz meg bennünket. Azt a tiszteletteljes kérelmet intézem a miniszterelnök úrhoz, aki maga is volt ellenzéki és tudja, hogy az ellenzéknek igen sokszor milyen nehéz a helyzete a közigazgatásnak hatalmasságával szemben, vegye komolyan ezt a kérdésit és depolitizálja a közigazgatást. Szüntesse meg a közigazgatásnak politikai, pártszervező ós ^választó tevékenységét, mert az én meggyőződésem szerint, nem lehet a nép szemében a törvénynek őre az, aki törvénytelenségeket követ el politikai okokból, (ügy van! Ügy van! balfelől.) Az én meggyőződésem szerint a népnek megrendül a hite és bizalma, ha olyanért üldözik, amihez való joga törvényben biztosítva van. Tessék a közigazgatást depolitizálni, mert az a helyzet, hogy ellentét van a közigazgatás és a nép között s ez az ellentét mind súlyosabbá és súlyosabbá válik. Es azt kell látnom, hogy a magyar közigazgatásnak nem az értékes részei járnak itt legelői, hanem elsősorban azok, akiknek tört cserepei vannak, akiknek feletteseikkel számolniuk kellene hibáik és mulasztásaik miatt ,s ilyen politikai működéssel akarják a hatalom előtt a maguk hibáit jóvátenni. Itt kell megemlékeznem a gyűléstilalomról is. Vasárnap — azt hittem, hogy gyűléstilalom már nincs — engem is meghívtak városomban — amelynek képviselője vagyok és ahol immár közel egy fél esztendeje nincs módomban beszélnem, holott egyesületek örve alatt más pártállású képviselőtársaim beszélnek — a debreceni iparosok a napokban egy iparosgyűlésre s kötelességemnek tartottam, hogy azon megjelenjek. (Helyeslés balfelől.) Ankétszerű ülés volt, arról, hogy mi lehet egy iparosblokknak programmja, melyek lehetnek annak elgondolásai. Ugyanazokat hallottam, amiket igen t. képviselőtársaim a túloldalról, mi innen napnap mellett elmondunk nyolc esztendő óta. Az egyik főtéma az volt, hogy a közüzemeket le kell építeni, a másik, hogy a kontárkérdést rendezni kell, éppen úgy a társadalombiztosítás kérdését. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja elJ Akármelyik t. képviselőtársam ezt teljes