Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1933 június 13-án, kedden. 25Ö lyen eredménnyel járnak, ezt kétségtelenül majd a történelem fogja megállapítani, csak azt látom, 'hogy ahol a mérséklet határát elhagyták, ott nemhogy segítenének országukon és a gondozásukra bízott népek sorsán, hanem ellenkezőleg súlyosbítják azt. Egyedül a magyar miniszterelnök úr az, aki szinte makacsul védi ezt a régi gazdasági rendet, védi ezt a pénzügyi politikát, egyedül a magyar miniszterelnök úr az, aki nem ismeri el azt, ihogy ennek a válságnak van egy speciális magyar része is, amelyet kellő összefogással meg lehet oldani, ö az, aki alkotmányjogi változtatásokra készül, ellenben gazdasági téren minden a régiben marad. Valahogy úgy látom, mintha a miniszterelnök úr legújabban Metternichet vette volna ideáljának és a bécsi kongresszus korszakát akarja visszavarázsolni, amikor hasonló eljárásokra és módszerekre törekedtek az akkori hatalmasok. Pedig nekünk nagyon, de nagyon vigyáznunk kell, mert igazán az öszszes európai államok között mi vagyunk legjobban szétszakítva, gazdaságilag mi vagyunk légjobban elnyomva és őszintén megvallva, mivel a minket környező szomszédaink a legnagyobb ellenségeink, nekünk van a legkevesebb reménységünk a lélekzethez jutáshoz. Ennélfogva nekünk igazán nagyon nagy szükségünk van az összefogásra, amely összefogást különben az igen t. többségi párti szónokok részéről is többizben hallottam. Méltóztassanak megengedni, hogy most röviden az összefogás problémájával is foglalkozzam. Ha ezt az összefogást elemezni kívánom, azt kell megállapítanom, hogy összefogásra van szükség társadalmi téren és összefogásra van szükség az állam egyes faktorai között is. A társadalmi téren való összefogást úgy értelmezték az utóbbi tíz esztendő alatt, — hol felekezeti, hol osztálykülönbségre alapítva — hogy egy nagyobb réteg fogjon össze a kisebbik ellen és azt zárja ki. A magam részéről csak olyan társadalmi Összefogást ismerek, amelyben egy államnak, egy nemzetnek minden rétege tettekkel tényező lehet s ezt tartom egészséges összefogásnak. Ami a nemzeti faktorok összefogását illeti, itt mi az igen t. egységespárttal — azt hiszem — lényeges eltérésben vagyunk. Az igen t. egységespárt, amióta én itt a parlamentben vagyok, az úgynevezett vezérlő akarat elméletén áll; ezt hangsúlyozták már Bethlen István idején s még inkább ezt hangsúlyozzák most Gömbös Gyula idejében. Mólyen t. uraim! «FÖldi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre móri» s az ilyen vezérlő akaratot illetőleg néhai vezéremnek, Gaal Gastonnak szavai jutnak eszembe, aki azt mondotta nekem, hogy ennek a vezérlő akaratnak elmélete voltaképpen azoknak tetszik, akik a vezérlő akaratot momentán képviselik, de ha a személyekben változás támad, akkor málr nem lesznek a vezérlői akaratnak olyan lelkes hívei, mint amilyenek voltak addig, amíg hatalmon voltak. Az a vezérlő gondolat sok mindenen nyugszik, egyfelől képességen, ami feltétlenül szükséges hozzá, másfelől pedig önzetlenségen és mérsékleten, ami nélkül egy országot és egy nemzetet vezetni — szerény meggyőződésem szerint — nem lehet. Ennélfogva méltóztassanak megengedni, én jobban szeretem az olyan összefogást, amely azon a társadalmi összefogáson alapul, melyet én említettem s ahol a nemzeti élet minden egyes faktora a maga részéről a maga jogosítványait éppen a nemzet és állam érdekében szabadon gyakorolhatja, helyesen. gyakorolhat, pedig úgy az államfő, mint a nemzet törvényhozásának másik része, a parlament is, amely népképviseleti alapon áll. Hiszen mi már a vérszerződés óta ilyen kölcsönös megegyezés és összefogás alapján kialakult nemzet vagyunk; a középkorban a Szentkorona elmélete is ezen az elgondoláson nyugodott és a magyar integritást én enélkül az összefogás nélkül el sem tudom képzelni. Azt mondják a világ gazdasági bölcsei, hogy olyan válság van, amelybe körülbelül 10 millió ember belepusztul. A világ hatalmasainak, a világ vezetőinek feladata megakadályozni azt, hogy ez a pusztulás bekövetkezzék. Nekünk a magyar államnak, a magyar nemzetnek és a magyar törvényhozó testületnek feladatunk az, hogy ebből a 10 millióból ne essék egyetlenegy ember se erre a szerencsétlen országra, amely annyi sokat szenvedett. Azt hallom, hogy a miniszterelnök úr az államfői jogkör kiterjesztésének gondolatával is foglalkozik. En, aki az 1848-as törvényeket tekintem zsinórmértékül, minden olyan rendelkezést, amely ezeknek keretében megvalósítható és egyéni, vagy más külpolitikai akadályokba nem ütközik, helyeslek, ennélfogva az államfői jogkört illetőleg is mindazt elfogadom, ami az 1848-as törvényekben idevonatkozólag meg van állapítva. Ezzel szemben viszont az nézetem, hogy a mérleg másik serpenyőjébe is ugyanannyi súlyt kell tenni és a magyar törvényhozás egyik faktorának, a Képviselőháznak is meg. kell adni azokat a jogokat, amelyeket immár tíz esztendő óta nélkülöz: meg kell adni ezt a súlyt és erőt, hogy a nemzet irányításában és a nemzeti akarat kialakításában tettekkel tényező lelegyen. Ennélfogva én ilyen jogkörkiterjesztést csak úgy tudok elképzelni, hogy a magyar nép hőn óhajtott vágyakozása, a titkos választójog is biztosíttatik, tehát egyfelől a parlament összeállításában biztosíttatnának a népképviseleti rendszer kívánalmai, de másfelől biztosíttatik ez a parlament működésében is. Nem tudom, hogy van ez, mert az erre vonatkozó sajtóhiradások különbözőek, tudniillik a napokban még a 33-as bizottság kibővítéséről volt szó, de a mai napon ezt — úgylátszik — dementálták. A magam részéről a 33-as bizottság működését a magyar alkotmány és a magyar parlamentarizmus szellemével összeegyeztethetőnek nem tartom. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennélfogva csak úgy gondolom egyik irányban a jogkör kiterjesztésének lehetőségét, ha a másik irányban megvannak mindazok a lehetőségek, amelyek a népképviseleti rendszert biztosítják. Mert az államról helyesen állapítják meg, hogy az állam élő organizmus és ha egy ilyen organizmusnak az egyik része, egyik szerve el van nyomva, akkor meggyőződésem szerint az az állam egészséges nem lehet s abban egészséges közélet sem alakítható ki. Ennélfogva a miniszterelnök úrnak azt ajánlom szíves figyelmébe és arra kérem, hogy amit tíz esztendő óta a magyar nép óhajt, úgy, amint í AZ cLZ első nemzetgyűlés összehívásának idején megvolt, a titkos választójogot feltétlenül adja meg ennek a népnek. Ezt követeli a nemzet egyetemes érdeke, mert^csakis így lehetséges a gazdasági élet túltengéseinek lenyirbálása. A népjogok visszafejlesztéséről szenvedő, csonka Ma1 gyarországban nem lehet szó, mert két ine-