Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 1 határokkal bíró országunk ügye az aviatika kérdésébe. A harci aviatika és a velejáró romboló hatások, a gázbombavetés, ipartelepek megtámadása s a mögöttes országrészek lakosai életének veszélyeztetése mindenesetre azzal a hatással jár, hogy a háború megindítása felett sokkal alaposabban fognak gondolkozni az abban érdekelt hatalmak, mint ahogy ez eddig történt. Képzeljük el ilyen repülőgéj pékkel folyó háborúban azt a demoralizáló hatást, amelyet a repülőgépek idéznek elő. Elsősorban az a cél, hogy az ipar-, gáz-, világítási- és elektromostelepeket és a repülőtereket támadják meg. Ebben a helyzetben Magyairorisziág, r ellentétben a szomszédos államokkal, egyáltalán nem rendelkezik semmiféle számottevő légi erővel, repülőeszközzel a katonai repülőgépek tartásának lehetőségétől teljesen meg vagyunk fosztva és ki vagyunk szolgáltatva ellenségeinknek. Budapest fekvése különösen aviatikai szempontból a lehető legrosszabb, mert a kisantanthatalmak közül éppen Csehszlovákia részéről, amelynek pedig a legerősebben fejlődő az aviatikája, van Budapest és környéke a lehető legnagyobb támadásoknak kitéve. Budapest körül azután ott vannak ipartelepeink, Tata, Bánhida, Dorog, amelyek ugyancsak beleesnek a csehek perifériájába. A leginkább földmíveléssel foglalkozó Magyarország ipari alkotásai és ipari szervezetei itt Budapesten koncentrálódnak össze, tehát annál nagyobb a veszedelem, mert ezeknek megsemmisítésével az egész országra döntő csapást lehet mérni. Tény az, hogy a legutóbbi időben is, a mi légi szuverenitásunkat a kisantantállamok részéről többször megsértették és ezzel szemben mi passzivitásra vagyunk kárhoztatva. Nem lehet azonban sokáig lefegyverezve tartani államokat és nem lehet egyoldalúan megadni egyes államoknak a lehető legnagyobb hadierők előállításának lehetőségét, akkor, amikor ezzel szemben a másik állam arra van kárhoztatva, hogy saját határait és szuverenitását sem tudja megvédeni. Vagy leszerelést kell követelnünk, vagy pedig annak engedélyezését, hogy Magyarország is rendelkezhessék légvédelmi célokból, a területi szuverenitás megvédése céljából repülőgépekkel. Itt visszaemlékezem, meg kell említenem azokat, akik a magyar aviatika érdekében dolgoztak és^ dolgoznak, meg kell emlékeznem Petróezy századosról, azután Vassel tábornokról és Légügyi Hivatalunk jeles vezetőjéről, Bákosi Györgyről. Külön megemlítendő vitéz Szentnémedy Ferenc őrnagy^ aki írói erejével a magyar aviatika ügyének szenteli magát. De nem lenne ez a rövid eszmefuttatás a magyar aviatika ügyében teljes, ha nem emlékeznék meg mindazokról a vértanukról, akik a magyar aviatika érdekében áldozták fel életüket, ha nem emlékeznénk meg Endresz Györgyről, Bittay t Gyuláról, Kaszaláról és csak a napokban életét a magyar aviatikáért áldozó Porkoláb légügyi ellenőrről. Azzal az önérzettel, amellyel egy kis, lefegyverzett állam mégis rendelkezik, követeljük, —és azt ajánljuk kormányunk figyelmébe, hogy illetékes fórum előtt követelje ő is — hogy engedélyezzék Magyarország számára saját területének megvédése céljából azt a minimális légi haderőt, amely légi haderőre ennek az országnak feltétlenül szüksége van. Méltóztassanak megengedni, hogy ez után K ülése 1933 június 13-án, kedden. 257 a kérdés után, egy másik, egy szorosan véve nem gazdasági problémát, a névmagyarosítás kérdését hozzam ide röviden a vitába. Bár a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, mégis itt mondom el, mert a névmagyarosítás kérdése végeredményiben az • egész országot, az egész magyar társadalmat és a kormányzatot is érdekli. (Jánossy Gábor: Viseljen mindenki magyar nevet!) Minden nemzetnek az a célja, hogy azokat az egyedeket, akik alkalmazkodni akarnak a nemzeti gondolathoz és bele akarnak olvadni a nemzet testébe, szívesen, tárt karokkal fogadja és igyekezzék ezt a beolvadási szándékot köszönettel és hálával fogadni. Ezt &

r célzatot követte annak idején, még a régi éra alatt kiadott névmagyarosítási rendelet is, amelynek azonban, sajnos, nem volt meg az a hatása, amelyet tőle várhattunk. Különösen országunk megcsonkítása alkalmával láttuk ennek következményeit, mert egyes helyeken a nagyantant bizottságait kivitték a temetőbe és megmutatták nekik a sírköveken lévő nem magyar neveket, holott az illetők valamikor életükben a magyar állameszme hűséges fiai voltak és mégis idegen nevük alapján mutattak rá annak idején, hogy ezeken a területeken idegen lakosság lakott. A magyar revízió és a nemzet jövője szempontjából nem közömbös, vájjon a névmagyarosítás kérdését hogyan fogjuk fel. Szomorú dolgot látok, ha átolvasom magyar tisztviselői karunk névsorát: mennyi idegen nevet találunk ott. (Ügy van! jobb felől) Sőt, mi több, hogy ha a Ház tagjainak névsorát is átolvassuk, sajnos, nagyon sok idegen nevet r találunk, annak ellenére, hogy az illetők érzésben, gondolkozásban, testestül-lelkestül magyarok. Innen a parlament terméből intézünk tehát felhívást az egész magyar társadalomhoz: jöjjön egy általános névmagyarosító mozgalom. A névmagyarosítási mozgalomból természetesen kivenném azokat, akik érzésben és gondolkodásban a nemzetiségi kisebbségekhez tartozóknak vallják magukat. Ellenben azoktól, akik közösséget vállalnak a magyar fajjal, elvárom és elvárjuk valamenynyien, hogy idegen hangzású nevüket magyar hangzásúval cserélik fel. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy még a magyarosított nevűek között is egyesek bizony nem elég megfontoltan választották meg nevüket, mert vannak erőltetett magyarosított nevek is, amelyeknek hangzása egyenesen komikus. Ezek engedélyezését magyar nemzeti szempontból határozottan károsnak tartom. A névmagyarosítás terén a magyar nemzeti hadsereg vezet. Ezen a téren tehát nemzeti hadseregünk tagjainak és a vitézi rendnek köszönettel tartozunk. A történelmi neveket kímélnünk kell és azok felvételét nem kell engedélyeznünk. Annyi sok szép magyar név alkotására alkalmas a mi magyar nyelvünk, annyi szép magyar szavunk, helységnevünk van,^ hogy a névmagyarosítási mozgalmat általánossá lehet és kell is tenni. Azzal a kéréssel jövök a kormány elé, adjon ki egy rendeletet, amely mindenkinek, aki állami tisztviselő akar lenni vagy pedig jelenlegi státusban előléptetésben akar részesülni, kötelességévé teszi, hogy a nevét is magyarosítsa meg. Hogy azonban ez könnyebbé tétessék, az alacsonyabb fizetési osztályokban, legalább is a IX. fizetési osztálytól lefelé, a név-