Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 198, ülése 1933 június 13~án, kedden, 249 Azt kérdem, én bárkitől, aki ismeri a földmívelőnép társadalmi megoszlását, ismeri a népmozgalmi statisztikát, vájjon hogyan lehet a falusi munkanélküliséget másképpen levezetni, mint egy nemzeti birtokpolitika útján 1 Nehogy félreértessem. En nem akarok kultúrkérdéseket csinálni, nem akarok földosztást csinálni Magyarországon, én csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ennek a nemzeti gondolatnak, ennek a nagy szociális problémának a falusi munkanélküliség enyhítésének szolgálatába kell állni és fel kell vérteznie mindannyiunkat, hogy komolyan gondoljunk az állam szempontjából legmegbízhatóbb széles magyar néprétegek jövendő sorsára, (Esztergályos János: Tíz év óta gondolnak rá!) hogy ez befejezést még ne nyerjen, hanem újabb és újabb anyaggal megduzzadva kerülhessen a teljesülés stádiumába. (Esztergályos János: Az egységespárt tíz évnél hosszabb idő óta aggódik, szegény! Csupa aggódó lélek!) A telepítési akcióval, amely a lapokban, felolvasásokban és ebben a Házban is már széles hullámokban polgárjogot nyert, nem birok mindenben egyetérteni. Nem a gondolattal nem értek egyet, nem a gondolattal nem korrespondealik, hanem a keresztülvihetőség szempontjából látok olyan akadályokat, amelyeket a_ mai nehéz pénzügyi viszonyok között majdnem áthidalhatatlanoknak tartok. A telepítés a birtokpolitikának legnehezebb módja, Tudniillik azzal a ténnyel, hogy egy birtqktalant birtokba helyeztem, még nem csináltam belőle termelőt, mert ahhoz, hogy az termelővé váljék, annak még nagyon sok mindenre,^ instrukcióra, forgótőkére, sőt mondhatnám, gazdasági tudásra is van szüksége. Azzal tehát még nem mozdítottam elő egy nagy nemzeti problémát, ha egyszerűen őstáblaszerűen felosztom az egész országot és a kockákba egy-egy piont elhelyezek, mert az a pion értéktelen lesz addig, amíg kellő eszközökkel értékes tényezővé nem válik. Ha vannak a lefolyt földref orminak komoly hibái, ha vannak a vógrehianltás'bain jelentkező kifogásolni valók, ezek korántsem olyan nagyok, mint amilyeneknek fel méltóztatik tütefcni. Hiszen lehetne igazolni, bogy nem komolytalan földreformról volt szó Magyiairorszlágon, mert nem lehet egy olyan állam r földreformját, ahol azelőtt semmi sem történt ezen a téren ^semminek nevezni akkor, amikor 700.000 katasztrális holdat osztottak ki. (Rakovszky Tibor: Sok történt rosszul!) En földreformer vagyok t. képviselőtársam és méltóztassék elhinni, hogy ennek dacára se tekintem semminek azt a munkát, amelyet a törvényhozás az r 1920 :XXXVI. törvénycikk a törvénybeiktatásával a földreform terén végzett. (Rakovszky Tibor: Mi sem tekintjük semminek, csak sokban rossznak!) En nem állítom, hogy ez jó, nem állítom, hogy itt meg kell állani, sőt ellenkezőleg kívánom, óhajtom, hogy tovább menjünk; de azt mondani, hogy sémi sem^ történt, ellenkeznék a valósággal Nem • történt annyi, amennyi kedvezőbb körülmények között megtörténhetett volna, de megtörtént annyi, amenyit a szűkösre szabott törvénynek keretében egy jóakaratú bíróság tisztességes célzattal keresztülvihetett. (Buchinger Manó: Keret az volt!) Elszomorodva látom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kezében nincs instrumentum, amellyel a birtokpolitikai kérdést előre tudná vinni. Mert mi a célom! A célom elsősorban az, hogy ezeket a kisbirtokosokat, ezeket a földtulajdonosokat — természetesen a kis földtulajdonosokra gondolok — meg kell erősíteni, konzerválni kell jelenlegi birtokukban. A földmívelésügyi miniszter úrnak azonban nincs a kezében olyan instrumentum, amellyel ezt a magasztos célt erősíteni tudná. Az elővásárlási jog gyakorlását illetően a földmívelésügyi miniszter úrnak csak olyan szűkös pénzügyi eeszközei vannak, hogy nem \s merem a t. Képviselőház elé tárni az általam ismert adatokat. Ezzel nem lehet komoly akciót lefolytatni, ezzel csak látszatsegítséget lehet nyújtani ott, ahol kirívó kisebb hibák jelentkeznek, de komoly birtokpolitikát, ennek a nehéz, nagy szociális problémának mélységes, gyökeréig ható megoldását, ily csekély eszközzel keresztülvinni nem lehet. Arra kérem a földmívelésügyi kormányt, hogy ott, ahol eladásra kerülnek birtokok, a földmívelésügyi kormány éberen figyeljen arra, hogy ezek a birtokok csakis nincstelen, törpebirtokos-, vagy kisbirtokos-kézbe kerüljenek, mert teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a Gömbös Gyula munkatervében lefektetett népies elvek uralma alatt más réteg jusson föcfhöz. (Gr. Somssich Antal: Szterényi is vett földet. Miért nem tették rá a kezüket? — Br. Biedermann Imre: Ne sajnáld tőle! — Gr. Somssich Antal: Az államnak elővételi joga van, — Zaj.) Másik nagy problémája a falusi munkanélküliség csökkentésének, hogy végre egyszer már jussunk el ahhoz az időponthoz, amikor a földreform folytán földhöz juttatott kisemberek sorsát véglegesen elintézzük. A tavaly megjelent 3200-as számú miniszteri rendelet jó szándékból indult ki, amikor ezt a kérdést átmenetileg rendezte. Mégis csak kirívó jelenség azonban, hogy amikor a szabad kézből eladásra került birtokok értéke a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosa körül mozog, akkor az ítéletileg megállapított megváltási ár még mindig a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosát teszi ki. Hol lássa akkor az állam segítségét áhítozó, az állam segítségét váró és magát komoly nemzeti tényezőnek tekintő kisember az állam áldó kezét, amikor az történik, hogy szabad kézből fele olyan áron lehet venni birtokot, mint amilyen áron az állam a földmívelőket földhöz juttattál (Ügy van! a közében.) T. Ház! Az a kisember nem is jutott a föld tulajdonába, mert azok a földhözjuttatottak tulajdonukul nem tekinthetik a földet, amelyért még 47 esztendeig kell részletfizetést teljesíteniük. Én bízom abban, hogy a magyar kormány, amelynek pénzügyminisztere nem utolsó zseni, meg fogja találni a módot, hogy a földreformföldek ellenértéket jelentő, úgynevezett Kreuger-kölcsönt, amely amúgy is egészen más tipusú külföldi adósság, mint az államnak egyéb nemzetközi tartozásai, a Kreuger-csoport utódját képező pénzosoporttal megegyezés útján olyan öszszeggel fogja csökkenteni, hogy az állami adósságok közül ez a tartozás lecsökken és az így megtakarított összeg teljes egészében a földhözjuttatottak résztörlesztéseinek csökkentésére lesz fordítható (Gr. Somssich Antal: A gyufákölcsönből a bankok sokat kioperáltak már!) Azok a reménységek, amelyeket bizonyos pénzügyi körök annak idején ahhoz fűztek, hogy a 3200. számú rendelet alapján kivetett