Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

^iQ ÁZ országgyűlés képviselőházának elnökség egy tagja fog résztvenni, aki a ravatalra a Ház koszorúját is elhelyezi. A Ház az elnök indítványát elfogadja. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr jelentését, amelyben tudatja, hogy a Kormányzó Ür ő főméltós'ága Imrédy^ Béla pénzügyminiszter úrnak a londoni világgazdasági és pénzügyi konferenciára való kiküldetését jóváhagyólag tudomásulveyén, távollétének tartamára a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter urat bízta meg. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak, a miniszterelnök úr jelentését, amelyben tudatja, hogy -'június hó 15-én, Űrnapján, reggel 9 órakor a folyó évi budavári Koronázó Főtemplomban ünnepélyes szentmise s utána Oltáriszentséggel körmenet lesz. A szentmisén és a körmenetben a Ház képviseletében Almásy László elnök úr személyesen fog résztvenni. A ibejelentést a Ház tudomásulveszi. Dencz Ákos képviselő úr, mint a közgazbizottság előadója kíván jelentést tenni. Dencz Ákos előadó: T. Képviselőház! A Ház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentését, amelyben a miniszterelnök úrnak az 1933—34. évi hivatalos statisztikai munkaterv tárgyában az országgyűlés elé terjesztett jelentésének tárgyalása foglaltatik, azzal a tiszteletteljes kéréssel van szerencsém a Ház elé terjeszteni, hogy méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni s annakidején napirendre tűzetni. Egyúttal kérem azt is, hogy méltóztassék a jelentés tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárul. Niamessny Mihály képviselő úr, mint a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint az igazságügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Niamessny Mihály előadó: T. Ház! A közgazdasági és közlekedésügyi, valamint az igazságügyi bizottság együttes jelentését: az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. te. módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalása során a Felsőház által^ elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett módosítások tárgyában van szerencsém beterjeszteni és tisztelettel kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és a sürgősség kimondásával napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyo. matja és szótosztatja. Annak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (lgen)

% A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárul. Napirend szerint következik az. 1933^34. évi 98. ülése 1933 június 13-án, kedden. állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 537.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az appropriációs vita, amelyet a költségvetési vita . folytatásának vagy mondjuk talán, megfej élésének is nevezhetnénk, túlnyoniórószben gazdasági és pénzügyi problémákkal foglalkozott, aminthogy természetes is, hogy egy gazdaságilag vergődő nemzet képviselői legelsőréndű kötelességüknek tartják azt, hogy a bajbajutott nemzet életlehetőségeivel törődjenek. Ez a vita azonban felvetett egy olyan kérdést is, amely szorosan véve, nem tartozik ama problémák közé, melyekkel a Képviselőháznak a bajbajutott nemzet jelenlegi sorsát tekintve, legelsőrendű feladata lenne foglalkozni. Ez a probléma egy alkotmányjogi kérdés: a királyi trón betöltése. Egy pár szóval ezzel is foglalkoznom kell. Bárha ennek a kérdésnek felelevenítése élénkebbé tette luigyan a vitát, azonban korántsem győzött meg minket arról, hogy aktualitása van- Az én nézetem szerint, t. Képviselőház, ennek a kérdésnek komoly megvitatása mindenesetre megérdemli azt, hogy legmélyebben es minden oldalról körültekintve, foglalkozzunk ezzel az alkotmányjogi problémával, azonban úgy gondolom, hogy egy bajban levő nemzetnek, egy gazdasági nyomorúságban szenvedő népnek nem az a legelsőrendű feladata, hogy alkotmányjogi problémákat, hanem az, hogy gazdasági ós pénzügyi problémákat oldjon meg. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Az a törekvés, amely ezt a magyar országgyűlés feladatainak élére akarta állítani, szerintem közel áll ama falusi kúria lakójának törekvéséhez, aki az idő viszontagságai által megborzolt házának mennyezetét aranycirádákkal akarta bevonni. Ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalkozom, nem pedig azért, mert a túlsó oldalnak igen illusztris és ennek a parlamentnek kimagasló szónokai már ezzel a problémával illő komolysággal foglalkoztak, de foglalkozott ezzel már a mi pártunk is, egységes gondolkodásának deklarative is adott kifejezést, úgy, ahogy ezen az oldalon ezt a kényes alkotmányjogi • kérdést ezidőszerint megítéli. De a legilletékesebb felelős hely, a magyar miniszterelnök, már nyilatkozott is ebben a kérdésben és erről a mai napon is nyilatkozni fog, így tehát csak megismételném mindazt, amit ebben a kérdésben felelősségünk érzetével szükségesnek tartottunk a közvélemény elé tárni. Sokkal súlyosabb feladatokat tár a jelenlegi helyzet elénk akkor, ha vizsgáljuk azokat a világjelenségeket, amelyek a háború nyomán és a háború folytán az elhibázott békekötések miatt az egész emberiség lelkiségét tépázzák. A nemzetek között megszűnt a lelki szolidaritás érzete gazdasági értelemben, megszűnt a lelki szolidaritás, melyet több századon keresztül az emberek szabadságvágya éltetett, erősített és amelynek útjait sokszor vérrel is áztatta a XVIII. és XIX. század r felfelé törekvő, szabadelvűén gondolkodó emberisége. E szolidaritás megszűnése természetszerűleg maga után vonta azt, hogy a nemzetek más alapokra akarták fektetni életlehetőségeiket. Önvédelmi harcra kényszerítettek más nemzeteket saját gazdasági rendszerüknek más nemzetekre való kihatása folytán, és így jött létre egész Európában