Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

242 Az országgyűlés képviselőházának község évenként átlag hány tehenet vásárol? (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Tessék tudomásul venni, hogy a pestkörnyéki községek évente átlagban tizenötezer tehenet vásárolnak. Ezeket a teheneket két esztendő múlva eladják és újra vásárolnak. Szóval itt olyan körforgás van, amely a legegészségesebb s amelyet elő kellene segíteni. Ha ezt tudnák és tudnák azt is, hogy a tejszövetkezetek ma hogyan akarják tönkretenni a községek tejtermelését s a gazdák kereseti forrásait, akkor igazat adnának nekem. Egészen pontosan meg lehet ezt állapítani, ha tudjuk, hogy a megállapodások értelmében az egyes községek hány liter tejet szállíthatnak be most már a szövetkezetek útján a fővárosba. Az én községeim között van nem egy olyan, amely naponta 800 liter tejet szállíthatott volna be, a szövetkezetek szerződése alapján azonban csak 200 litert fogadnak el. Van olyan községem, ahol 800 tehén van, a legkiválóbb tehenek, és a 800 tehén tejszolgáltatása, ha csak 10 literrel számítjuk, 8000 liter és csak 2000 litert fogadnak el, a fennmaradó 6000 literrel mit csináljanak? Ezek a pestkörnyéki községek valamennyien olyanok, ahol nincsenek nagylegelők, ahol a legdrágább az állatok etetése. Ez a nép már 100 esztendő óta ezzel foglalkozik, ezzel törődik. A kormánynak ezt tekintetbe kellett volna vennie. Bátor vagyok felhívni a t. kormányzat figyelmét arra, hogy ezek a pestkörnyéki községek^ annak ellenére, hogy folyó hó 15-ével bezárólag meg kellett volna alakítaniuk a szövetkezeteket, nem is tudták elképzelni, hogy ez a kegyetlen rendelkezés tényleg törvény erejével fog bírni^ és 15-én túl már nem szállíthatják fel a fővárosba a tejet, aminek következtében nem is alakították meg a szövetkezeteket. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy aminí egyszer már megígérte, — mert tudunk róla, hogy egyszer már megígérte — legalább egy hónapra még helyezze hatályon kívül ezt a rendelkezést, hogy ezeknek a községeknek legyen módjuk a szövetkezetek megszervezésére, mert ha ez be nem fog következni, akkor piacuk nem lévén, a legnagyobb katasztrófa elé állítják ezeket az embereket. Ez az egyik, amivel röviden & Képviselőház elé akartam jönni. Nagyon sajnálom, hogy a helyzet így adódott, hogy kissé idegesebb tónusban beszélgettünk, de ezt tudják be a túloldalon közbeszólt képviselő urak az ő közbeszólásaiknak, amelyekre szükségesnek tartottam válaszolni. A másik dolog pedig az, hogy felhívom az igen t. egységespárt vezetőségét arra, hogy amikor ezzel az országos nagy előkészülettel kapcsolatban vidéki megbízottaikat kiválasztják, legyenek tekintettel arra, hogy ne olyan emberekre bízzák a titkári tisztet, akik — mint a tanítók, vagy a községi alkalmazottak — ezt a tisztet kényszerűségből látják el. Semmi körülmények között sem vezethet jóra, ha ezeket a tisztségeket a tanítók fogják ellátni. Politikai szempontból nem veszedelmes ez a kérdés. Mi nagyon meg vagyunk elégedve azzal a formával, ahogyan azt méltóztattak megrendezni és egészen nyugodtan nézünk ezeknek a megrendezendő gyűléseknek eléje, egészen nyugodtan, ismétlem. Nem is politika, nem a pártpolitika beszél belőlem, amikor erre felhívom a t. párt elnökségének figyelmét, hanem tisztán csak fezért teszem ezt, hogy jelezzem, hogy egészen más képe lenne a dolognak, ha ezeket a falusi tanítókat, illetőleg vidéki kistisztviselőket ezekből, 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. a rendelkezésekből kihagynák. (Sztranyavszky Sándor: Nekik is van választópolgári joguk!) v Ezek a megtiszteltetések, amelyek most részükre jutottak, olyanok, amelyeket ők kényszerülve voltak elfogadni. Próbálták volna el nem fogadni! Közvetlen tapasztalatok alapján beszélek; hozzánk jelentések futottak be, amelyek alapján mondhatom, hogy igen nagy hálára kötelezné a központi vezetőség ezeket a szegény kisembereket, ha nem engednék őket két malomkő között őrlődni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Méltóztassék befejezni! Dinich Ödön: Miután ezt a két eléggé fontos dolgot az igen t. kormányzat és a túloldal szíves tudomására hoztam, kijelentem, hogy az elnöki napirendi javaslatot nem fogadom el. (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadta?) Nem! (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: P. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Vártam nagyon, hogy & t. képviselő úr a napirendről szól-e egyáltalán? Nagy örömmel veszem, hogy végső mondatában az foglaltatott, hogy az elnöki napirendet elfogadja. Ebben egyetértünk. (Dinich Ödön: Nem fogadtam el!) Ügy értettük, hogy ezt méltóztatott mondani. (Dinich Ödön: Nem ezt mondottaim!) En határozottan kijelentem, hogy az elnöki napirendet elfogadom, (Sztranyavszky Sándor: Miután olyan jó tanácsokat kaptunk, azt gondoltuk, hogy a napi- 4 rendet is elfogadja! — Derültség.) mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt proponáljam:^ most azonnal alakuljunk át másik üléssé és folytassuk, mért máskülönben nem volna lehetséges, hogy holnap délután 4 órákor a Képviselőház összeüljön. Lehetetlennek tartom, hogy ezt rövidebb időre méltóztatott helyezni és nem méltóztatott a napirendet elfogadni. Ami mármost azt a kérdést illeti, amely a kormány tejrendeletével kapcsolatos, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy a közvetlen érintkezés alapján — ezt nem is kell bizonyítanom, mert tudomással bír róla — érezzük és tudjuk, micsoda óriási nagy probléma ez, különösen a pestkörnyéki községeket illetőleg, amelyek erre rendezkedtek be. A gazdasági helyzetet illetőleg most nem akarok itt valami vázlatos képet nyújtani, az az egy azonban bizonyos, hogy ma a tej jövedelem az, amelyből — fejezzük ki magunkat őszintén — garasolni tud az a kisgazda. (Dinich Ödön: Ügy van!) A kérdésnek azonban necsak ezt az egy oldalát méltóztassék tekintetbe venni, hanem azokat az óriási egészségügyi követelményeket is, amelyek a székesfőváros tejellátásához, különösen a gyermekek tejellátásához fűződnek és ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azt az óriási horderejű problémát is, hogy nemcsak Pestkörnyéknekj — mi, pestkörnyéki képviselők, ter- 4 mészetesen csak ezzel a kérdéssel foglalkozunk — hanem^ az ^egész országnak ezt a fontos gazdasági kérdését közmegelégedésre kell megoldani. (Dinich Ödönt Mit szól a képviselő úr kerülete ehhez?) Az én kerületem tisztában van velem, mert, mélyen t. képviselő úr, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy amikor én ezekről a bajokról értesültem, megtettem a kellő lépéseket (Dinich Ödön: Azt nagyon jól tudom!) és ennek meg is van az eredménye, mert a kormány ezt méltányolta. (Di-