Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

14 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. hagyta: szavak egész özöne hangzott el s a végén, amikor belementünk a világháborúba, az első percben tisztában kellett lennünk azzal, hogy az olaszok nem mellettünk, hanem ellenünk foglaltak állást annak a szerződésnek ellenére, amelyet pár évvel ezelőtt aláírtak. Ez, a négyhatalmi paktum is, ha létrejön is, teljesen üres mogyoró lesz, vagy ha a metafora jobban tetszik: kés lesz, amelynek nincs nyele és a pengéje is 'hiányzik, szóval: nesze semmi, fogd meg jól. Ilyen lesz a négyhatalmi paktum és ezt Európa békére vágyó népei kizárólag a náciknak köszönhetik. Ahhoz, hogy a leszerelés kérdésében nem mentünk még úgyszólván egy lépést sem előre, nagyban hozzájárult két körülmény, amelyet csak néhány szóval kívánok érinteni. Az egyik a túlzó nacionalista sajtó lármája, amely minden országban a felelős államférfiak hangját messze túlkiabálva követeli a nemzet számára a biztonságot. Ahogyan voltak valamikor guruló rubelek, úgy van most guruló frank, és guruló fontsterling, mert hiszen a SchneiderCreusot-, Skoda-, az Armstrong Vickers-művek éjjel-nappal dolgoznak, ezeknek minden érdeke azt parancsolja, hogy Európa népei továbbra is civakodjanak, marakodjanak, hogy ök ezalatt pompás üzleteiket megcsinálhassák. Ez az^ egyik szempont. A másik: a technikai találmányok, amelyek nem nyugodnak. Olvastuk a napokban «Eljen a világbéke!» cím alatt az egyik előkelő fővárosi újságban, az Az Est-ben, hogy a kopenhágai Schultze-Larsen municiógyárban kísérlet folyik újfajta fegyverlövedékekkel, amelyeknek átütőereje jelentősen felülmúlja minden eddigi katonai fegyver átütő erejét. Mi lesz ennek a következménye? Ha ez a hír igaz, minden állam törekedni fog, hogy ezt a szabadalmat megszerezze és törekedni fog arra, hogy ennél még jobbat produkáljon. Legyen szabad itt emlékeztetnem a Ház idősebb tagjait arra,, hogy amikor először kezdték axmeusepáncéllal ellátni a hadihajókat, milyen őrült versengés indult meg a tekintetben, hogy olyan páncélt állítsanak elő, amelyen a golyó nem tud keresztülhatolni. Amikor már elérték, hogy olyan páncélt tudtak előállítani, amelyen az acélgolyó nem ment keresztül, akkor megindult a verseny abban az irányban, olyan golyót feltalálni, amely még a legkeményebb páncélon is keresztülmegy. Itt ugyanaz lesz a helyzet. De ahol háborúról, háborús készülődésről van szó, ott Marconi úr sem hiányozhatik. Olvassuk, hogy a halálsugarak megvalósítása már nincs messze és a rádióhullámokat emberölésre is fel lehet használni. Hát; persze, azt mondja Marconi úr, miután annyit beszélnek háborúról, nem lehet struccpolitikát folytatni és figyelmbe kell venni, hogy milyen hadilehetőségek rejlenek az elektromos hullámokban. A technikusok ezt áginak fogják tekinteni, minden laboratóriumban meg fog indulni a kutatás aziránt, — Marconi tapogatódzása után menve — hogyan lehetne még tökéletesebb, még gyilkosabb halálsugarakat fabrikálni. A kisebb államok — és ezek közé kell, sajnos, Magyarországot is sorolnom — a legkétségbeejtöbh helyzetben vannak. Az olyan hatalmas nagy állam, mint Anglia, amely mögött gyarmatok állanak, amelyeknek népét kizsákmányolja és amelyek népeinek ki nem fizetett munkabére Anglia felé özönlik, megengedheti magának, hogy milliós experimentumokba bocsátkozzék, mi azonban mindezt csak nézni vagyunk kénytelenek és legfeljebb utólag vehetünk át valamit, amit át lehet venni és amit a mi viszonyaink egyáltalán megengednek. Kétségtelen, hogy azok átkutatások, amelyek a technika _ terén történnek, azonkívül a nacionalista sajtó lármája, nagymértékben akadálya annak, hogy a leszerelés kérdése nem megy semmit sem előre. Ma szerte a világon gazdasági válság pusztít, de a Skoda-, a Schneider- és az Armstrong-Wickersgyárakban éjjel-nappal folyik az üzem s ha az ember ezeknek a vállalatoknak mérlegét olvassa, csodálattal látja, hogy míg olyan vállalatok, amelyek a kultúrát viszik előre, amelyek akár mezőgazdasági, akár ipari téren alkalmasak arra, hogy az emberiség létét megkönynyítsék, súlyos válsággal küzdenek, addig ezek az emberpusztításra berendezett gyárak még mindig, a konjunktúra rosszasága ellenére is, igen nagyszerű eredményeket tudnak elérni, s nagyszerűen értenek ahhoz, 'hogy titkos tartalékot gyűjtsenek össze abból az öszszegből, amely összeget nekik juttat Európa népeinek folytonos ijesztgetése. T. Képviselőház! Mióta a Nemzetek Szövetsége megalakult, a győztes hatalmak az 1913. évi 10 milliárd pengővel szemben — természetesen magyar pengőre átszámítva — évenként 17 milliárd pengőt költenek fegyverkezésre és 25 milliárd pengőre rúg az az öszszeg, amelyet Európában a mai fegyvekezési őrület felemészt. Ebben a fegyverkezési őrületben veszedelmesen zsugorodik össze az európai külkereskedelmi forgalom, mert hovatovább megszűnik a biztonság, amely eddig a nemzetközi árucsereforgalom éltető eleme. T. Képviselőház! Szép lelkek nagyon sokat és hatásosan beszélnek és írnak arról, hogy le kell szerelni. En is azt vallom és mi valamennyien azt valljuk, hogy le kell szerelni és minden országban elsősorban otthon kell kezdeni a

r leszerelést; de mi szociáldemokraták a való tény elől nem zárkózunk el. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy ahogy az ősember harcolt társaival a vadászterületekért, majd a kultúra magasabb fokán a legeltető területekért, azonképpen harcol ma a monopol-kapitalizmus az új piacokért, az új területekért, amelyeken megvetheti lábát, vagy pedig állig felfegyverkezve védi rablott zsákmányát. A fegyverkezés a jövőben talán valamivel lassabban fog menni, — nincs kizárva az sem, hogy a leszerelési konferencia hosszas vajúdás után mégis valami tessék-lássék eredménnyel fog végződni — azonban a mai gazdasági rendszer mellett, a mai kapitalista társadalomban a háborús veszélyt nem lehet kiküszöbölni, a háborús veszélyt csak egy felsőbbrendű és észszerűbb gazdálkodási rendszer fogja megszüntetni. Mialatt mi szociáldemokraták a kapitalizmus ellen harcolunk, a világbékének is szolgálatot teszünk, az emberiség megbékélését szolgáljuk, mert szilárd meggyőződésünk szerint ameddig kapitalizmus lesz, addig mindig lesz háború, mert a kapitalizmusnak érdekében áll egyfelől a népeket egymásra uszítani, de meg nincs is más módja és eszköze a népek kizsákmányolására, új piacok szerzésére, mint a háborús veszély felidézése és állandó fegyverkezés. T. Képviselőház! Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam azzal aposztrofált bennünket, hogyha hadsereggel szemben mi évek óta egyformán azt az álláspontot követeljük, hogy nem kell állandó hadsereg. Mielőtt erre rátérnék, engedje meg a t. Ház, .hogy egyet kijelentsek. Mi szociáldemokraták igenis, az egyenjogúság