Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Áz országgyűlés képviselőházának volna hozzá, szívesen humorizálnék erről a kérdésről, de megnyugtatom önöket, hogy a régi rezsim alatt akkor is úgy volt, amikor a koalieió volt uralmon. Volt szerencsém egyszer jelöltnek lenni 22 évvel ezelőtt és az akkori koalíciós főispán még azt sem engedte meg, hogy programmbeszédemet elmondjam. (Malasits Géza: De nem verték a választókat félholtra! Nem csukták le! — Zaj a jobboldalon.) Ma sem verik a választókat félholtra, ma sem csukják le. (Malasits Géza: Ilyen brutalitások nem voltak azokon a választásokon, mint ma! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Berki Gyula: Azt gondolom, hogy abban mindannyian megállapodhatunk, hogy az itt felvetett nagy alkotmányjogi problémát legjobb, ha nyugton hagyjuk mindaddig, amíg a kormány azt külpolitikailag és belpolitikailag előkészíti, ami a kormánynak az 1920:1. törvénycikk vonatkozó' szakaszai értelmében kötelessége. Helyesebb, ha mi a nép szükségleteire vetjük tekintetünket és ez az, amit a t. képviselő urak szemrehányásképpen hoznak fel, hogy párthíveink összeírják a községek lakosságának szükségleteit, közérdekű kívánságait, községi és egyházi célkitűzéseit. Ez nem kifogásolható. Nekünk foglalkoznunk kell az akut gazdasági és szociális problémákkal. Ezek közül az adósságrendezés kérdését, a kamatkérdést, a telepítés problémáját, az ipari és mezőgazdasági cikkek árkülönbségének kiegyenlítését és ezenkívül a piacok megteremtésének kérdését hozom csak elő. Azt hiszem, ha ehhez hozzáveszem még azt a kormányzati tevékenységet, amely abban nyilatkozik meg, hogy a közmunkákat a legmesszebbmenő áldozatok árán is folytatnunk kell (Malasits Géza: Meg sem kezdték!) és hogy a munkanélküliség nyomán támadt nyomorúságot legalább enyhítenünk kell, akkor megjelöltem olyan feladatköröket, amelyekben a kormány célkitűzései helyesek és időszerűek. E helyes és időszerű problémák elintézésével valóban szolgálatot teszünk a nemzetnek és elősegítjük annak az időnek eljövetelét, amikor a történelmi Magyarország teheti Szent István koronáját fejére annak, aki a nemzet számára úgy erkölcsiekben, úgy a nemzeti jövő szempontjából, mint a történelmi alkotmány szempontjából a legtöbbet jelenti. Bizalommal a kormány elnök úr és kormánya iránt, az appropriációs javaslatot elfogadom. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr az ellenzéki padoknak két illusztris szónokával polemizált egész beszédében és miután az illusztrisság szempontjából a maga ellenérveinek felsorakoztatását megfelelőnek találta, én, mint az ellenzék egyik szerény tagja, nem vehetem magamra azt a feladatot, hogy a kormánypárt illusztris élharcosával a polémiát tovább folytassam. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) Ezért megmaradok amellett, amit Eekhardt Tibor vezérem jelentett ki, amikor az appropriációs vitában szemelőtt tartom azt a két vezérmotívumot, amely a független kisgazdapárt tevékenységét irányítja, azt a Gaal Gaston-i hagyományt, amely úgy szól, hogy a független kisgazdapártot tevékenységében a magyar 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 237 nép politikai és gazdasági felszabadítása vezeti a mai nyomasztó viszonyok alól. Ez a két szempont egyesít minket ebben a pártban, még olyan párttagokat is, akiket különben egyéb kérdésekben árnyalati különbségek választanak el egymástól mert úgy érezzük, hogy ez a két szempont az* amely az ország egyetemes szükségletének a legjobban megfelel és ahol valóban minden hazafias magyar embernek találkoznia kell a maga becsületes törekvéseivel, hogy az ország nehéz sorsán segíthessünk. Ez a két szempont egyesít minket, mert csak a politikai jogok szabad gyakorlásában és teljességében találhatja meg a nemzet az erkölcsi megnyugvást sorsa intézése felett. A gazdasági viszonyok terhe alól való felszabadítást is programmunk tengelyévé kellett tennünk, mert az utóbbi évek alatt a gazdasági válság lehetetlenné tette már az életet a magyar tömegek számára. Lehetséges és való, hogy vannak a magyar társadalom felszínén egyesek, talán nemcsak egyes individuumok. hanem bizonyos kategóriák is, amelyek ragyogó gazdasági helyzetben tudnak ma is élni, a nagy tömegek élete azonban a gazdasági örvény mélyére zuhant és Magyarországon ma az a helyzet, hogy becsületes munka után százezrek becsületes megélhetésüket nem tudják megtalálni. (Ügy van! balfelől.) Főleg, ha a mezőgazda szempontjából nézzük a gazdasági életet, akkor látjuk azt a rettenetes helyzetet, mert minden egyes magyar mezőgazda a gazdasági évet sokkal kevesebb vagyonnal és tartalékkal kezdi szorgalmas munkája ellenére, mint amennyivel végezte a múlt gazdasági évet, A feltornyosuló gazdasági nehézségekkel szemben a kormány olyan bűvöletben áll, mint a kígyó előtt a madár, amikor a kígyó el akarja nyelni. Dermedten áll és a gazdasági élet sebeire csak szépségflastromokat ragaszt. Mi pedig, a független kisgazdapárt, azt mondjuk és azt követeljük, hogy az eddigi elzárkózás, az eddigi merevség, az eddigi dermedtség helyett megfontolt, de erélyes rendcsináló intézkedésekre van szükség. (Kun Béla: TJgy van! Ügy van!) T. Ház! Már előttünk állanak azoknak a javaslatoknak kontúrjai, amelyeket a kormány az appropriációs vita lezajlása után a narlament elé akar hozni. A parlament az alkotmányos élet fókusza, az a tényező, ahol az állam vezetésnek felülről eredő vonala és a magyar nép politikai jogainak gyakorlásából származó nemzeti irányítás vonala találkozik. E két vonalnak egyensúlyban kell lennie, mert csak ebben az esetben egészséges a magyar alkotmányos élet. Az utóbbi decennium alatt az államvezetésnek felülről eredő vonala ellen senki józanul kifogást nem tehet, itt a magyar alkotmányos élet berendezése egészségtelen nem volt és ha a kormány azt helyezi kilátásba, hogy az államfői jogkör kiterjesztésének javaslatával fog a parlament elé jönni, akkor ebből a szempontból az ország számára a legmegnyugtatóbb az^ a tiszteletreméltó magatartás, amellyel az államfői pozícióban a világháború óta a legnagyobb gonddal őrködtek a magyar alkotmányosság védelme felett. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ugyanekkor azonban, ha az alkotmányosság mérlegében az egyik serpenyőbe tesszük az államfői jogok kiterjesztésének javaslatát, a másik oldalon is meg kell találni a kellő reformjavaslatot és ez messzebbmenő reformot