Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
236 Az országgyűlés képviselőházának lat után szalad, mert a nép nyomorban van, a nép szenvedések között él és ilyen gondjai között mindenbe kapaszkodik és változást akar. Mi is változást akarunk, változást olyan értelemben, hogy a nemzeti életet tovább akarjuk vinni és úgy gazdasági, mint szociális téren új institúciókkal akarjuk a nemzeti társadalmat megerősíteni és ezen új institúciók révén arra törekszünk, hogy a nemzet legszéleseibb rétegei, társadalmi osztályokra és felekezeti különbségekre való tekintet nélkül ebben az országban legalább valamivel jobb sorsban éljenek, hogy könnyebben, nyugodtabb lélekkel kivárják azokat az időket, amely időkben a nemzeti élet, a gazdasági élet több kenyeret és több megnyugvást fog nyújtani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Vegyük ki a kar tellek markából őket, ez az első. — Jánossy Gábor: Kinyomjuk őket! — Malasits Géza: Tíz év óta igérik!) Kötelességemnek tartom, hogy foglalkozzam itt ama kijelentésekkel, amelyek a pártsajtóra vonatkoztak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megállapítom, hogy bármilyen párt lesz kormányon, — hiszen a túloldalon ülő képviselő urak közül egyik-másik már volt kormányon és bőven tudja — annak is lesz sajtója, 'hiszen minden kormánynak van saj-' tója, mert a kormányzatnak szüksége van arra, hogy a saját intézkedéseit elfogulatlatlanui, tárgyilagosan, pártpolitikai színezet nélkül -juttassa el a nemzet legszélesebb rétegeihez. Az egyik szónok ma azt mondotta, hogy a kormány ilyen súlyos és nehéz viszonyok között új lapvállalattal állott elő, új lapot bocsátott a közönség rendelkezésére és feltette a kérdést, hogy miből fedezi a kormány a lap és eme nagyméretű szervezkedés költségeit! Hát én itt egészen nyíltan, becsületesen azt fogom mondani, ami a szívemen van, egy szót belőle el nem hallgatóik. Felkérem az igen t. kormányt, méltóztassék erre a feltett kérdésre nyíltan felelni. Méltóztassék ide, a Ház asztalára letenni mindazokat a listákat, amelyek megmutatják, • hogy Magyarországon a különféle nyomdavállalatok, a különféle lapvállatatok minő támogatásban részesülnek. Méltóztassék letenni a Ház asztalára a Tébelistát, méltóztassék letenni, a közgazdasági vállalkozások listáját és akkor nyugodtan el , merem mondani, hogy a kormányt támogató lapok vállalatainak és a kormányt támogató lapoknak éppenséggel nem lesz okuk arra, hogy piruljanak. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a közgazdsági rovaton 'keresztül az összes magyar lapok megkapják azt a támogatást, csak fokozottabb mértékben, amit a lapjaink élveznek a közgazdasági élet részéről. De ez nemcsak Magyarországon van így, így van ez az egész világon, ez nemcsak magyar betegség. (Dinnyés Lajos: Súlyos megállapítás!) Ez nem súlyos megállapítás, t. képviselőtársam. Bizonyára emlékeznek rá az igen t. jelenlévő képviselő urak, hogv egyszer az összefóhetlenségi törvény tárgyalása során a bizottságban azt mondottam, hogy egyik legsúlyosabm összeférhetetlenség egy lap közgazdasági rovata, ha az a lap egy képviselő tulajdona. Ez nincs perszonifikálva, ez nem szól egyik képviselő úrnak sem, ez szól minden politikusnak, aki laptulajdonos. Mélyen t. Ház! Hogy a kíváncsiságot kielégítsem, meg kell mondanom, hogy a Függetlenség című lap, amelyre ma annyiszor történt alludálás, tényleg kedvelt lap, oly ; 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. nagy példányszámban van elterjedve igazmondásánál, helyes politikai célkitűzésénél és a nép szükségletének helyes megítélésénél fogva, hogy valóban tiszteletet érdemel. De meg kell mondanom azt is, hogy ez magánvállalkozás; fel kell önöket világosítanom arról is, hogy azok a milliók, amelyeket itt az urak emlegetnek ezzel a lappal és a mi pártszervezkedésünkkel kapcsolatban, valóban csak a fantáziákban élnek, tényleg azonban lapunkat és pártszervezeteinket a mi pártunk száz- és százezer tagjának áldozatkészségéből tartjuk fenn. Vitatják a t. képviselő urak, hogy ilyen nagyméretű szervezkedés ilyen viszonyok között hogyan lehetséges. A t. képviselő uraknak nyíltan megmondom, hogy a mi pártunknak száz- és százezer tagja részéről tanúsított, sok esetben igen jelentékeny áldozatkészség az, amely lehetővé tette részünkre, hogy ezt a pártszervezést országszerte, 3440 községben és városban folytassuk. (Turchányi Egon: Es nem dűlnek össze a falak!) A falak nem dűlnek össze, mert a^ falak akkor szoktak összedűlni, ha az alapépítmény rossz, itt pedig az alapépítmény nagyon jó, mert a magyar nép százezreinek vállaira van építve ennek a pártnak jövendője és a kormány célkitűzései ezeken a széles néprétegeken felépített tevékenységen át fognak a nemzeti élet előhaladása érdekében érvényesülni. Megfenyegette a t. túloldal kormányunkat és pártunkat azzal, hogy ne foglalkozzunk olyan inszinuációkkai, amely inszinuációk egyes pártoknak hozzánk való barátságos viszonyát jelentenék. Egy nagy többségi párt és egy kormány, amelyről merem mondani, hogy abszolút szilárdan élvezi a nemzet nagy többségének bizalmát, lehet olyan lojális és olyan nagylelkű, hogy a kisebb pártokkal és a kisebb pártok tagjaival szemben olyan előzékeny magatartást tanúsít, ami jelen esetben nem az erő gyöngeségét, hanem az erő teljességét fejezi ki. Mi tudunk kemények is lenni. Magam és a párt számos tagja temperamentummal és lendülettel tudjuk közéleti tevékenységünket végezni, de az a lojalitás, amelyet a költségvetési vita alatt az ellenzék tanúsított, néhány politikai kisiklástól eltekintve, feljogosít, illetőleg kötelez bennünket arra, hogy ezt a lojalitást hasonló lojalitással viszonozzuk. Mélyen t. Ház! Eckhardt Tibor képviselő úr azt mondotta a délután folyamán, hogy a többségi párt a korrupció és az erőszak szüleménye (Mozgás a jobboldalon.) és ne csodálkozzék azon, 'hogy a nép visszakívánja a régi császári és királyi rezsimet, amely rezsim alatt pártatlan közigazgatás és választási metódusoktól mentes politikai tevékenység jellemezte a közéletet. (Mozgás jobbfelől.) En családi tradíciómnál, történelmi tanulmányaimnál, belső meggyőződésemnél fogva híve vagyok a királyság intézményének. A császári és királyi rezsim alatt lefolytatott politikai választások metódusait illetőleg méltóztassék megengedni, hogy egy olvasmányt ajánljak Eckhardt Tibor képviselő úr figyelmébe: méltóztassék elolvasni az 1910-es, az 1906-os, az 1896-os választások utáni ellenzéki felszólalásokat, (Zaj balfelől.) amelyek a lojalitásnak, sőt a hiperloyalitásnak hangján hangzottak el. Majd fognak önök csodálkozni, hogy a tisztelt képviselő úr emlékezete egy kissé rossz, amikor ilyen megítélésekkel kapcsolatba hozza a mai kormányzatot, a mai politikai institúciókat és a mai politika tevékenységet. Ha időm és kedvem