Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának eszembe, amikor Pallavicini György őrgróf felszólalását meghallgattam. Én legszívesebben történelmet olvasok és a Bibliát. Most is ez a történelmi idézet első megállapításom erre a beszédre, a másik pedig bibliai megállapítás, hogy: Mezőnek virága korán ha díszlett, este halottsárga. Ezek a politikai virágok reggelre már •halottsárgák lesznek, mert nincs bennük átütőerő, nincs bennük az a nemzeti öntudat és nincs bennük a történelmi alkotmányhoz és az igazi nemzeti tradíciókhoz való az a ragaszkodás és nem ütközik ki belőlük az az öntudat, amely áthatja nemcsak az ebben az. csonka országban lakó magyarokat, hanem azt a 15 millió magyart is, akiknek elgondolása, nemzeti érzése, szíve dobbanása kell, hogy benne éljen minden szavunkban, amikor itt felszólalunk, mert ennek a 15 millió magyarnak és a velük békességben és barátságban élő egyéb népek érzésvilágának és gondolatvilágának felelősségérzete kell, hogy kicsendüljön minden magyar képviselő szavából. Mélyen t. Ház! Az igen t. képviselő úr többek között azt mondotta a beszédében, hogy a miniszterelnök úr, amikor egy véletlen folytán elfoglalta miniszterelnöki pozícióját, akkor egy színes, hangulatot keltő beszéddel hozzáférkőzött a nemzet szívéhez, ez a tűzijátékszerű beszéd azonban lassan elhamvadt és ma már nincs belőle semmi, csak egyetlen tény, az, hogy a miniszterelnök úr véletlenül jutott ebbe a pozícióba. T. Ház! A miniszterelnök úr az összes alkotmányos tényezők bizalma, a nemzet többségének akarata folytán jutott abba a pozícióba, amelyben a legsúlyosabb viszonyok között igyekszik a nemzet vezetését felelősségérzettel, teljes odaadással, hűséggel a nemzet tradíciói iránt teljesíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Miután azonban úgy látom, hogy csak a régi történelemre emlékeznek egyes képviselőtársaim, kénytelen vagyok az újabb történelmet is idézni. A régi történelem mindig feljegyzések vagy elmondások alapján készül; az a történelem azonban, amelyet 30 esztendőn keresztül mi magunk átéltünk, a lelkűnkön szűrődött le és öntudatunkba úgy van beírva, amint azt tapasztalati tények alapján rögzítettünk ott meg. Mindenkinek bármi lehet a véleménye, egyet azonban meg kell állapítanom, ki soha, semmi körülmények között^senkivel szemben nem használok hízelgő szót a közélet fórumán, a tényeket azonban köteles vagyok megállaptani. Gömbös Gyula miniszterelnök úr mellett tények tesznek tanúbizonyságot. Az első történelmi tény az, hogy mint a cs. és kir. hadseregnek egyik kiváló^ katonája, még a cs. és kir. birodalom fénykorában hivatalosan kinyilatkoztatta^ azt,^ — és illetékes helyre juttatta azt a véleményét — hogy a magyar nemzeti hadsereg felállítása nemcsak monarchikus politikai, hanem nemzetvédelmi érdek is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez fényes beigazolást nyert a háború utolsó szakában és az elmúlt 15 esztendő alatt. (Ügy van! jobbfelől.) A második történelmi tény az, hogy 1921 október havában, amikor az előttem szólott t. képviselő úr barátainak meggondolatlanságából, felelősségérzetük hiányából, a nemzet és a dinasztia kárára Károly királyt behozatták ide az országba és amikor választani kellett a nemzet nagy érdekei és a dinasztikus érdekek 97. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 233 között, akkor az igen t. kormányelnök úr a nemzet érdekeit elébe helyezte a dinasztikus érdekeknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Harmadik érdeme pedig az, hogy az őszszel, amikor a miniszterelnöki széket elfoglalta, itt egy bizalmában és lelkében megtört nemzetet talált; rövid működése és rövid kormányzati ténykedése alatt sikerült az össze* tört leUcű nemzetbe életkedvet, hitet és önbizalmat önteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) őszintén megmondom, szomorúan nézem, amikor a régi világnak ittmaradt egyik-másik képviselője a magyar közélet szolgálatáról, mint sportról beszél és a politikai és 'közéleti tevékenységet folyton a sporthoz hasonlítja. Ez lehetett sport abban az időben, amidőn egy szűkreszabott társadalmi réteg intézte Magyarország közéleti munkáját, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor azonban, amikor a magyar társadalom legszélesebb rétegei ilyen súlyos és nehéz viszonyok között intézik sorsukat s a nemzet képviselői megbízás folytán telj esi tilk kötelességüket, itt sportról beszélni nem lehet. A mai viszonyok között kormánynak és képviselőnek a közéleti tevékenység nem szabad, hogy sport legyen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) hanem a legszentebb kötelesség a nemzet szükségleteivel szemben. (Ügy van! Igaz! jobbfelől.) Rendkívül zavarban vagyok amiatt, hogy két illusztris ellenzéki szónok a mai délután folyamán egyformán rigorózus bírálatot mondott a kormány munkájáról. Idéztek egymás beszédéből. Az előbb hallottunk egy pompás idézetet, amely, úgylátszik, egy híd az Eckhardt-párt, vagy úgy is mondhatnám, Mezőcsát és Dombóvár között. (Dinnyés Lajos: Eekhardt-párt nincs! — Dinich Ödön: Miért provokál a képviselő úr? Miért mond Eckhardt pártot, amikor nincs Eckhardt-párt?) Akkor az Eckhardt Tibor képviselőtársam által vezetett párt. (Dinnyés Lajos: Az már más!) Méltóztassanak megnyugodva lenni. (Dinnyés Lajos: A köztudatban egy független kisgazdapárt van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Nem válaszolok, mert az időm nagyon rövid. Ez alkalommal illusztrisabb parlamenti képviselő uraknak vagyok kénytelen válaszolni (Derültség jobbfelől.) és azt hiszem, megengedi pártvezérünk ... (Dinich Ödön: Az illetlenséget egyáltalában nem engedjük meg!) Legyen szíves, képviselő úr, ne tartson nekem előadást. (Dinich Ödön: Pedig ráfér!) Mindenki illusztris, de most pártvezérről beszélek. Előttem szólott t. képviselőtársam idézett Mezőesát követének a délután folyamán elmondott beszédéből s megállapította, hogy rendkívül helyes Eckhardt Tibor képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a királykérdés feszegetése most nagy gazdasági és politikai érdekből nem kívánatos. Megállapította ebből az idézetből azt is, hogy Eckihardt Tibor képviselő úr kijelenti, hogy a súlyos és nehéz gazdasági és politikai viszonyok között ennek a kérdésnek a felvetése egyenesen ártalmára van az ország érdekeinek s ezt az idézetet igen szabadon vezette elő a t. képviselő úr. Én végighallgattam itt a beszédet, de megállapítom, hogy az idézetben csak az első mondat fedte Eckhardt Tibor képviselő úr megállapítását. De ezt intézzék el egymás között azon a hídon, amely Mezőesát és Dombóvár között ívelődött ma és amely, úgylátszik, a 34*
