Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának 1 négyhatalmi paktum, amelyet egy kiváló államférfi, Mussolini elgondolt, nem sikerült azért, mert Németország gáncsolta el, illetve Németország viselkedése tette lehetetlenné. Akkor, ha van érdekközösségünk Németországgal, amely talán a revízió kérdésében fennáll, hiszen az igen t. külügyminiszter úr is mondta, hogy természetszerűleg van érdekközösségünk, nekünk ezt le kell tagadnunk és az, hogy nem tagadtuk le, eredményezte azt, hogy a revízió kérdését a négyhatalmi paktumból kihagyták. Tisztában kell lennünk azzal, amit egyszer már — azt hiszem — említettem, hogy frontális támadással, egyedül mi, Magyarország, a revíziót elérni nem fogjuk, de legkevésbbé fogjuk elérni, ha azt Németország ügyével kapcsoljuk össze, (Felkiálások balfelöl: Ügy van! Ez világos! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Miután 14 évvel ezelőtt már elválasztották!) Ki van még ellene ennek a szoros kapcsolatnak? Legfőképpen Csehország, de félek, hogy Benes külügyminiszter úrnak politikája e téren a siajámaga egyéni és személyi politikája,, mint — sajnos — ma igen sok úgynevezett államférfinak, aki nem annyira államának jövőjét és távolabbi jövőjét nézi, mint inkább be akarja bizonyítani, hogy csakis a saját elgondolása az, amellyel azok a népek, amelyek gondjaira vannak bízva, prosperálnatnak. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Bornírt az ilyen ember!) Nagyon. (Derültség.) Pedig ezt nem lehet vonatkozással mondani a t. cseh külügyminiszter úrra. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem. sértegetek soha! Én megértettem a képviselő urat, hogy hová céloz.) Néha a leggyakorlatiasabb emberek is a fanatizmus olyan paroxizmusával jönnek, amely az ő legjobb belátásukat is elhomályosítja, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Értjük egymást, azért reagáltam! En csak elébe vágok a dolgoknak!) Azt hiszem, ebben téved a miniszterelnök úr, nem volt elébevágás, mert nekem kellett megvédenem a cseh külügyminiszter urat. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt szívesen bízom az őrgróf úrra!) Ez az internacionális courtoisie természetes folyománya. Azok az érvek, amelyeket a miniszterelnök úr a vita folyamán a jogfolytonosság ellen felhozott, szintén olyanok, amelyeket nagyon sajnálatosaknak tartok. Ezeknek egy része személyes térre vitte a kérdést, amit mi erről az oldalról kerültünk, mert elvi harcot folytatunk. De méltóztassanak megengedni, hogy megragadjam ezt az alkalmat — most, áruikor személyes kérdésről van szó — hogy egy kérést intézzek az igen t. miniszterelnök úrhoz, mint katonához és magyar gentleman-hez. Az a sajtó, amelyről ma sok szó volt és amelyet olyan bőségesen szubvenciónál a kormány, az utóbbi napokban a számkivetésben levő királyi család ellen olyan kampányt folytatott, amely nem méltó magyar emberhez. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mikor'? Hol?) A «Függetlenség» című lap, stb. Nem olvasom fel ezeket, mert nem tartanám a parlamenthez méltónak. Nagyon kérem az igen t. miniszterelnök urat, méltóztassék szokott energiájával letiltani erről a térről a lapokat. Azt nem kérem, hogy vegyen védelmébe minket, akikről ha

: mis híreket költenek, és akiknek személyes passziója gyanánt szokták a jogfolytonosság igen fontos kérdését beállítani. Mert méUózKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII, 97. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 231 tassék elhinni, hogy ez igazán nem érint minket, és nem is követelhetjük olyan emberektől, akik fontos magyar kérdéseknél máj sokról felteszik azt, hogy személyi indokok ' vezetik őket. hogy belátásukat megváltoztassák. De beszélt a miniszterelnök úr a függet! lenség jelszaváról is, ami nincs^ is olyan szoI ros összefüggésben ezzel a kérdéssel, mert hiszen más Magyarországról, mint független Magyarországról, senki sem álmodozik és Gri-, ger Miklós igen t. barátom — azt hiszem — kellő értékére helyezte múltkori beszédében ezt a kérdést. En csak azt szeretném azoknak figyelmébe ajánlani, akik ezeket a kérdéseket még ma is úgy tekintik, mint ahogy igen hibásan tanították annakidején az iskolában, hogy olvassák el az igen t. kultuszminiszter úr szerkesztésében megjelenő kitűnő magyar történelmi művet és főleg azoknak a korszakoknak történetét, amelyeket a nagyszerű történetíró, Szekfü Gyula írt le, és akkor talán felesleges lesz nekem ezek felett a kérdések felett ^ sokat vitatkozni. Talán még egy hasonlattal élhetek én, aki nagy tisztelője és bámulója vagyok Rákóczi Ferenc emlékének, hogy talán mégis csak más volt Rákóczi Ferenc szabadságharca — mert hiszen az előbbi harcok a vallásszabadságért folytak — és az ónodi detronizálógyűlés, mint a Károlyi-forradalom és annak folyománya az 1921 :XL

VII. te. T. Ház! A miniszterelnök úr egyszerű állításokat kockáztatott meg úgy itt, mint pártjáéban, amelyekben kimondotta, hogy a jogfolytonosság helyreállításának kérdése, szerinte, nem aktuális, de nem indokolta meg, hogy miért és nem mondotta meg azt sem, hogyan képzeli, mikor, hogyan és miképpen lesz ez a kérdés valami módon aktuális. Az újabb sajtókampány azt is fel szokta használni, — úgylátszik, egyöntetű utasításra — mintha a magyar legitimizmus eltért volna az Apponyi-féle gondolattól. Méltóztassanak megengedni, hogy ez roppant merész állítás. Citálhatnék rengeteget (Halljuk! Halljuk! balfelől.) nagy halottunknak összegyűjtött irataiból, amelyek azt bizonyítják, hogy teljesen egy véleményen volna velünk, amikor például azt mondja, hogy (olvassa): «Ez a magyar legitimizmus lényege, nem egyoldalú királykultusz, hanem az ősi alkotmány kultusza, amelyből mindennek az egész történelmi hagyománynak és élő jogunknak egy része folyik, a királyhűség.» Azt mondja a továbbiakban, hogy (olvassa): «Az az elv tehát, amelyet vallunk, magában foglalja a magyar nemzeti jövőt, a magyar feltámadást, a magyar biztosság, a magyar haladás egyik nélkülözhetetlen erőtényezőjét, mert az, ami tényleg van, nincs ellentétben (

azzal, aminek lennie kellene, hanem provizóriumot jelent, amelyet, mint olyant, tisztelünk, kint és bent tisztelni kívánunk, stb.» De utolsó és végső üzeneteiben, igenis, azt mondotta többízben, mert érezte, hogy a kérdés aktuális, hogy immár reméli, hogy még életben fogja megérni a jogfolytonosság helyreállítását. Hitte és tudta azt, hogy a kérdés aktuális, és talán mégis mi, akik az ő és gróf Andrássy Gyula hagyományaiból élünk, vagyunk leginkább hivatva magyarázni az ő gondolkodásukat és végső gondolataikat is. amelyek között nem utolsó és nagyon súlyosan latba esik az is, amikor nyilt hitvallást tett Apponyi arra az útra való kiutaztában, amelyről — sajnos — már élve nem tért viszsza, hogy nekünk, igenis, keresnünk és szor34