Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának li légkör volna, ha a magyar nép lelke, az a rendkívül mértéktartó és kiegyensúlyozott magyar néplélek, amely a szertelenségek felé semmiféle vonzalmat nem árul el, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) és még a legnehezebb gazdasági bajok idején is kemény önfegyelemmel tűri a reászakadt gazdasági bajok borzalmas súlyát és mint ahogyan a rendes gazda a saját portáján vigyáz arra, hogy valami eldobott esóva ne csináljon tüzet, úgy vigyázz arra, hogy az ország épületében semmiféle #

csóvadobálók kárt ne csinálhassanak. (Ulain Ferenc: Nincs még egy ilyen nép a világon!), háborítatlanul érvényesülhetne, ha ennek a népnek megfelelő szabadsága volna, akkor az ország gazdasági kizsákmányolása nem volna lehetséges abban a mértékben,

r ahogy ma folyik. Állítom azt, hogy ha a nép a maga akaratát politikailag szabadon^ érvényesíthetné, akkor talán az igen t. kormány — ez, vagy egy másik — nem vezette volna be a bolettát és megcsinálta volna már a földteherrendezést, amelyre égetően szükség van. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Nem volnának talán deviza-arisztokraták ebben az országban, de lenne becsületes telepítési politika, amely nemcsak beszél tíz év óta telepítésről, de azt va- * lóban meg is csinálná és meg is valósítaná. (Erdélyi Aladár: Nem volna szeszíkartell és egyéb kartell! — Zaj.) Talán nem volna egyoldalú párturalom és közigazgatási uralom, de volna becsületes vámmérséklés, volna piac íí.% agrárcikkek számára, volna olcsó szép, olcsó növényvédő anyag (Egy hang balfelöl: Olcsó mkor!) olcsó szérum, olcsó népélelmezés. Ebben az esetben talán még szívesebben mondanánk le a mai párturalom gyönyöreiről. (Folytonos zaj. - Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: T. Ház! Szeretném figyelmeztetni az igen t. kormányt azokra a veszélyekre, amelyek a kormány sajtónak és a kormánypárt szervezeténeík jelenlegi kiépítéséből nyilvánvalóan keletkezni fognak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Magyarországon több napilap van, Magyarországon éppen a trianoni megcsonkítás következtében túldimenzionáltabb sajtó r maradt vissza, mint amilyent ez a kis ország el tud tartani. A lapvállalatok mindenképpen nehéz gondok között élnek. Es ha semmi más, ez az egy szempont is egymagában arra kellene, hogy késztesse a kormányt, hogy új lapvállalatok gründolásától tartózkodjék, mert különben olyan káros versenyt támaszt ebben az országban, amely végeredményben a sajtó erkölcsi színvonalára is veszélyes és káros lehet, amely szempont pedig mindenekfelett figyelembe volna veendő. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De különösen veszélyesnek tartom ezt a versenyt akkor, ha a kormány nyilvánvalóan olyan áron bocsátja a közönség rendelkezésére az egyes lappéldányokat, amely áron magánvállalat azokat a laptermékeket előállítani nem képes. (Rassay Károly: Állami pénzek felhasználásával! — Büchler József: Ez erkölcstelen! — Eassay Károly: Ezért emelték fel a sajtóalapot. — Turehányi Egon: Tisztességtelen verseny! — Elnök csenget.) Ezeket a deficiteket a kormány vagy közpénzekből fedezi, vagy pedig olyan magántermészetű pénzekből, amelyeket még jobban perhorreszkálok, mintha közpénzekből származnának. (Ügy van Ügy van! a baloldalon.), mert politikai lekötöttségeket 7. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 213 és lekötelezettségeket kell, hogy eredményezzenek a kormánypolitika részére. És amikor ezt a mérhetetlen nagy apparátusa pártszervezést, túldimenzionált, de olcsó, majdnem ingyen adott sajtóját látom a kormánynak,

t akkor múlhatatlanul felmerül bennem a kérdés: az olcsó szénárak és az olcsó kormánypárti lappéldányok között nincs-e kauzális össszeköttetés? (Esztergályos János: Állítólag kétmillió pengőt küldtek be a múlt heteikben az egységespárt kasszájába! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zsindely Ferenc: Köszönjük a szíves reklámot! — Rassay Károly: Az a reklám, hogy van pénz!) Csendet kérek, képviselő urak. (Zsindely Ferenc: Ha pénz nincs, legalább a híre legyen!) Eckhardt Tibor: Ebben a kormánypárti sajtóban mifelénk, a független kisgazdapárt felé, nyilvánvalóan ugrató célzattal szintén próbálják állandóan a legitimizmus kérdését, nyilvánvalóan pártbontás céljából, behajítani. Ennek a sajtónak és mindenki másnak, aki ebben a kérdésben ellentéteket akar támasztani, azt mondom: annakidején Gaál Gaszton ravatalánál egy mondatban leszögeztem azt a politikai hagyatékot, amely a magyar falu népének ettől a nagy védelmezőjétől valamennyiünkre maradt, s ez az, hogy a magyar népet ki akarjuk és ki fogjuk szabadítani a politikai elnyomás és a gazdasági kizsákmányolás körmei közül. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez az a legfőbb cél és legfőbb szempont, amelynek jegyében mi valamennyien együttműködünk. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ennek következtében minden más erőt, legyen legitimista, vagy nem legitimista, szívesen látunk ebben a pártban, ha ennek a nagy történelmi célnak érdekében akarun'k és fogunk együttdolgozni. Azt a nagy felszabadító munkát, amelyet 1848-ban Kossuth Lajos megkezdett, s amelyet néhány éven át Nagyatádi Szabó István próbált megvalósítani, ezt a nagy munkát még be kell fejezni. (Ulain Ferenc: De amelyet elsikkasztottak! — Ellenmondás&k jobb felöl.) Es ha a t. túloldalról felénk és tömegeink felé állandóan próbálják azt hangoztatni — nem is tudom ígéretnek nevezzem-e vagy pedig egyenesen vádnak minősítsem ezt a beállítást — hogy mi paktálunk, hogy mi tranzigálunk, hogy mi miniszteri tárcákért hajlandók vagyunk a magunk politikáját cserbenhagyni (Jánossy Gábor: Ilyet nem mondanak!), erre csak az a megjegyzésem, hogy én már ismételten és ismételten nyilatkoztam erről.a kérdésről, de minden félreértés kizárásával újból le akarom szögezni: olyan rendszerben, amelyben a magyar nép a maga sorsát önállóan intézi, utcaseprő is szívesen leszek, de nem kérek miniszteri tárcát olyan rendszertől, amely a gazdasági és politikai elnyomás fegyvereivel akar uralkodni a magyar népen. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ezek azok a gondolatok, amelyeknek jegyében mi, a független kisgazdapárt a magunk politikai munkáját, a magunk politikai feladatait ebben a Házban teljesítjük. Minthogy ezekben a kardinális kérdésekben a kormány álláspontja ingadozó, mert a kormány még mindig nem tudott választani, hogy Bethlen Istvánnal a világháború előtti időkbe vagy pedig egy új próféta után az eljövendő, szebb Magyarország felé akarja-e saját útját irányítani, bizalmatlanok vagyunk a, kormány iránt, és ezért a. költ"