Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

214 Az országgyűlés képviselőházának ségvetésre vonatkozó appropriációt nem szavazom meg, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kálmán István! Kálmán István: T. Képviselőház! Kétségemül nehéz a helyzetem, amikor mint a Nemzeti Egység Pártjának közkatonája szemben állok egy ellenzéki pártvezérrel, (Zaj. Elnök csenget.) Eckhardt Tibor t. képviselőtársammal, akinek ékesszólását és a kormány ellen való támadását is türelemmel hallgattam meg, azonban megállapítom, hogy azt nem láttam tárgyilagosnak, mert gyönyörű koszorúiba szedve -tette meg ugyan támadását, de természetesen minden felelősség nélkül. Meg vagyok győződ ve arról, hogyha a képviselő! úr itt ülne ezen az oldalon, nagyon sokat elhagyott volna mai beszédéből. Nem vagyok hivatva arra, hogy -bírálatot mondjak 'beszéde feleitt, de méltóztassék megengedni, hogy mégis kitérjek egy fontos kérdésre. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azok közé a vidéki képviselők közé sorozom magamat, akik — mint ahogyan Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam is mondotta — az ország értékes rétegeit képviselik. Mindent ebből a szempontból bírálok el, de különösen a királykérdést. Az a 13 esztendő, amelyet szerencsés voltam itt a Képviselőházban eltölteni, elég alkalmat adott már nekem arra, hogy a királykérdésnek minduntalan felbukkanó sorozatából levonjam a következtetéseket a magam részéről. Annyira fontosnak tartom ezt a kérdést, hogy egyéni szempontból sohasem ítélkeztem benne. És a mostani rendikívüli történelmi időkben, a legnagyobb bajok között még fontosabbnak tartom, mint a múltban. Az ellenzék részéről igen t. legitimista képviselőtársaim vetették fel ismételten a közelmúltban a králykérdést. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt nem egyéni szempontból csinálták, hanem az ország bizonyos értékes rétegeire támaszkodtak, de mégis azt kell mondanom, hogy talán nem eléggé részletesen foglalkoztak ezzel a komoly kérdéssel, és az a komoly réteg, amelyre támaszkodnak, nem képezi a nemzet majoritását abban a tekintetben, hogy a királykérdés felvetése ma aktuális volna. Miért? Én kint élek az emberek között, a nép körében, nem vagyok tehát az a politikus, aki a budapesti életben tölti el az idejét, mondom, kint élek és utazom az országban. Elmondhatom, hogy igazán örömmel csinálom ezt, mert így kielégíthetem azt a kívánságomat, hogy minden kijelentésem és egész gondolkozásom a politikai életben lehetőleg a nemzet nagy rétegeire támaszkodjék. Mondom, mint egyén a királykérdésről nem beszélek. A királykérdésről véleményem az, ami az igen t. kormányelnök úr nyilatkozatában kifejezésre jutott. ö időhöz nem kötve röviden és kategorikusan kifejezte a királykérdésben nézetét, amely, szerintem, teljes mértékben képviseli a nemzet érdekét. Mivel azonban Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a nemzet értékes rétegeire hivatkozott, méltóztassék megengedni, (hogy én is hivatkozzam ezekre az értékes rétegekre. Mindegy, hogy az a falusi nép dunáninneni, dunántúli, tiszáninneni vagy tisznátúli, de tőlük, a nemzet tömegétől nem kívánhatjuk azt, hogy történelmi hivatkozással szegezzék le és juttassák kifejezésre gondolkozásukat. A köznép, a magyar gazda, a magyar falusi nép, az időkhöz alkalmazkodva, nagyon sokszor azok az idők által 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. vagy egyéb körülmények által befolyásolva mondja el véleményét, amikor sor kerül rá, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben megnyilatkozzék. Például, hogyan gondolkozik ma az a konzervatív, kétségtelenül királypárti falusi nép. Abban a körben, abban a családi életben, amelyben mozog, elmondja véleményét és erre tanítja utódait. Szerény megállapításom szerint ma pl. ezt mondja: csak akkor lesz ebben az országban jó világ, amikor a magyar pénzen a magyar király arcképe lesz. Ez régi dolog, ezt mondták azelőtt is, amikor még nem jutottunk ebbe a szerencsétlen történelmi helyzetbe, azonban ez a mondás később is megmaradt az emberek lelkében. Felfogásom szerint ez rendkívül becses nemzeti, erkölcsi érték. Magyarázatokba nem bocsátkoznak, hanem ebben szegezik le minden mondanivalójukat. Rendkívüli szerencsétlenségnek tartanain erre az országra, a magyar nemzetre nézve, ha a királykérdés megoldásánál az értékes falusi tömegeknek, a nemzet nagy tömegének ezt a felfogását nem értékelnék. Hiszen mi történnék ilyenképpen? Megtörténhetnék az, hogy a királykérdés megoldásánál nem érvényesülne a nép felfogása. Mit képzel ma a nép, mikor azt mondja, amit előbb vázoltam? Nem mondhatjuk ezt anyagiasságnak, mert hiszen ez a felfogás a nemzeti, erkölcsi gondolkozással kapcsolatos. Különben is, amikor az egész világ materialista, amikor minden népnél és nemzetnél látjuk az önzést, (Jánossy Gábor: Ügy van!) akkor nem vehetjük zokon azt, ha a mi népünk is öszszeköti erkölcsi gondolkozását, bizonyos anyagi gondolkozásba valló kijelentésekkel. Amikor tehát azt mondja, hogy akkor lesz jó, amikor a magyar pénzen a magyar király arcképe lesz, aJMkor egyúttal a mellett az ezeréves magyar nemzeti értékek mellett, amely bennük él a királykérdéssel kapcsolatban, kifejezi azt is, hogy akkor anyagi javulás is észlelhető a nemzet és az ország életében. Megértem, ha legitimista képviselőtársaim a királykérdés felvetésével kapcsolatban kilátásba helyeznek egy olyan jövőt, amelyben ezen javulások jelentkezése által megvalósul a magyar nemzet értékes részének ez a gondolkozása. De méltóztassék elképzelni, mi történik akkor, ha a királykérdést megoldjuk, de a viszonyok olyanok lesznek, hogy — mint Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam niondotta — kis csonka nemzet létünkre kitesszük magunkat minden irányból jövő támadások célpontjának, amely támadásoknak az a célja, hogy a mostani nyugalmunkat is megbénítsák és felborítsák a nemzetnek azt az értékes felfogását, hogy a királykérdés megnyugvást hoz. Mondom; mi lesz, ha ennek kapcsán nem jelentkeznek olyan anyagi javak, vagy nem következik be olyan fordulat a közgazdasasri és pénzügyi életben, amelynek szemmellátható, vagy kézzelfogható jelei mutatkoznának a nemzet és a falusi rétegek javára? Ez kiölné népünkből még azt az értékes nemzeti erkölcsi érzést is, amelyet eddig utódaiban fenntartott. Miért? Mert egyszerűen azt mondanák, hogy most már királyunk is van, mégsem változott semmi, sőt rosszabbodott a helyzet. Véleményein szerint ez rendkívül rossz hatással volna a népnek arra a tömegére, amely tömeget mindig értékesnek kell tekinteni a nemzet életében. Ma kezdődött meg az a világgazdasági konferencia, amelytől nemcsak mi, hanem az egész világ azt várja, hogy az majd változást hoz