Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának lalásoniban, álljon itt az Amerikai Népszava kezemben lévő május 18-iki lapszáma, amelyben a «Népfelség és a magyar királykérdés» címen _ egy hosszú cikk jelent meg. A cikk szerzője, dr. Nagy Dezső, detroiti plébános és pápai prelátus, aki többek között a következőket írja, (olvassa): «A Habsburgok iránti gyűlölet, az íme már 400 év óta száll apáról fiúra, s ezt folyton szítja Rákóczi hazajáró lelke, Kossuth apánk szelleme, tizenhárom aradi vértanúnak halott árnyai és a breszlitovszki béke után tisztán a habsburgiak imperialista politikai szolgálatában elvérzett 400.000 jó magyar vitéznek bús emlékezete, amivel szemben a legfeljebb 4000 karlista elenyészően csekély szám a magyar nép összeségéhez képest.» Nekünk tehát, távolról sem kell féltenünk az országot egy polgárháború veszedelmeitől. Igen t. Képviselőház! Az amerikai újságnak ez a száma a népfelség elve alapján állva, törvényes alapokon, azonban a népfelség kívánsága szerint óhajtja megoldani ezeket a megoldatlan kérdéseket, főleg pedig a királykérdést. Ez az újság is tanúbizonyság amellett, hogy különböző felfogások érvényesülnek, különböző elgondolások dominálnak ebben a nagyhorderejű kérdésben, a királykérdésben. Vannak nagyon tiszteletreméltó források, amelyek egészen máskép látják a helyzetet, mint látják idehaza s nagyobb szemszögből ítélve meg a kérdést, másfél millió amerikai magyar nevében tiltakozik ez a lap az erőszakos megoldás ellen. T. Ház! Végezetül legyen szabad Griger Miklós t. képviselőtársamnak arra a nyilakozatára felelnem, hogy (olvassa): «Könnyű most a Habsburgok ellen küzdeni és harcolni, őket vádolni, lekicsinyelni akkor, amikor nyomorban és szegénységben, száműzetésben vannak, s hogy azoknak is, akik valaha Bécsben előttük hajlongtak, ma eszükben kellene tartaniok, hogy nemrégiben még a habsburgiak kegyeit kérték.» Szószerint ezt mondotta Griger Miklós t. képviselőtársam a kék szerint. En erre csak azt felelhetem, hogy szerény nézetem szerint teljesen helytelen és ferde ez a beállítás, mert ma, amikor a trón kérdése nincsen megoldva, amidőn a nemzetnék nincsen koronázott királya, igenis, itt az ideje, hogy a 400 év tanulságát, (Kun Béla: Ügy van! Ügy van! Halljuk!) sérelmét, visszásságát egy percre se feledjük el, (Jánossy Gábor: TJgy van!) nem a bosszú és gyűlölet szitására, hanem azért, hogy a nemzet minden egyes fia tisztán láthasson ennek a kérdésnek megoldásánál s nemcsak az országnak, hanem éppen a trón jelöltjének érdekében is, ha az idő meghozza a kedvező alkalmat, megfelelő szerződést köthessen majdani királyával, (Jánossy Gábor: Akkor, ha a határok visszajönnek! Már mondottam! — Erdélyi Aladár: Halljuk a mondat végét!) aki nem a 400 éves mesgyén fogja vezetni ezt a hű és szeretetre vágyó nemzetet, hanem a maga öncélú nemzeti érdekei felé. (Erdélyi Aladár: Ez szépen volt imondva!) Mert meg vagyok győződve, — éppen a magyar faj törvénytiszteletét ismerve — hogy mihelyt ez a kérdés akárhogyan is meg lesz oldva, itt ebben az országban sem palotaforradalmak, sem összeesküvések nem lesznek. Ne vádolja tehát Griger Miklós a nemzetet azzal, ami a magyar nemzetnek éppen a legnagyobb erénye és érdeme, mert hiszen koronázott királyával szemben nem egyszer még a sérelmeket is lenyelte, a visszaéléseket is elviselte, (Jánossy Gábor; Elég rosszul tette!) 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 195 és nem gondolt arra, hogy ezekért a megtorlást és elégtételt szerezzen a maga számára. (Dinich Ödön: A képviselő úr legitimista, vagy szabadkirály választó? — Mozgás.) Ezeknek megfontolása után, f (Halljuk! Halljuk! a baloldaon.) mélyen t. Ház, én csak azt mondom, hogy az egész országgyűlés, pártállásra való tekintet nélkül, tegye magáévá, — most jön a felelet Dinich képviselőtársam közbeszólására — a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, amely a magyar nép vágyakozó óhajait fejezi ki. Ebben a pillanatban kapcsoljuk ki a királykérdést, mert 'á királykérdés megoldása pillanatnyilag, ezidőszerint nem aktuális. (Müller Antal: De nem tudjuk, mikor lesz aktuális! — Dinich Ödön: De ezzel még nem felelt arra, hogy szabadkirályválasztó-e, vagy legitimista!) A legjobb osztrák császár sem lehet többé magyar király, s kapcsoljuk ki ezt a kérdést mindaddig, míg ezt önállóan, függetlenül, minden külső behatástól mentesen a magunk érdekei szerint meg nem oldhatjuk. Hiszen Gömbös miniszterelnök úr hasonló szavait már megmondotta egy nagy magyar lángoló elme; Kossuth Lajos, aki ebben a kérdésben szintén nyilakozott és azt mondotta: «ö kész Ő felsége magyar trónja sértetlenségéért életét is feláldozni és a nemzet, •mint legyőzhetetlen óriás, megvédi urát, a poklok ellen is. (Dinich Ödön: Ez a legkönynyebb!) De a magyar Budán akarja tisztelni a királyt.» Ezzel befejezem felszóláspmat. '• Mivel Gömbös Gyula miniszterelnök úr álláspontja teljesen fedi, nemcsak a magam, hanem pártom minden egyes tagjának álláspontját és minekutána teljesen fedi a magyar érdekeket s azon a nyomdokon jár, amelyet nagy Kossuth Lajosunk jelzett a magyar nemzet számára, a legteljesebb bizalommal megszavazom a fölhatalmazást. (Elénk helyeslés a jobboldalon, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamenti illemnek f is teszek részben eleget, amikor az igen t. képviselői úr ezt a kérdést. Engedje meg a képviselő úr, főképpen a királykórdósisel foglalkozott. Állandóan azt hangoztatta, hogy ma kenyérkérdésről van szó és egész beszédében a királykérdéssel foglalkozott, amelyet ő és pártja teljesen kikapcsoltak. Hogy ezt a kérdést tényleg nem lehet kikapcsolni, a szó szoros értelmében, éppen ez a beszéd bizonyítja. (Ügy van! a balodalon.) Mert olyan kérdéssel, amelyet egyszerűen csak ki kell és ki lehet kapcsolni, nem szokás harminc, vagy negyven percig foglalkozni. (Ügy van! a baloldalon.) Beszédem folyamán nagyon röviden én is érinteni fogom ezt a kérdést. Engedje meg a képviselő úr, hogy tekintettel arra, hogy ő csak erről a 'kérdésről beszélt, felszólalására beszédem későbbi folyamán válaszoljak. A kormánnyal szemben nem. viseltetem bizalommal. Nem tagadom, kissé nehezemre esik ennek kijelentése. Amikor a Gömbös-kormány jött, mint régi keresztény politikus a volt fajvédő vezérben egy újabb r stílust — mint ő mondotta — láttam és láttunk. Azt várta az ország keresztény közvéleménye és •azt vártam én is, hogy más utakon fog haladni, miut elődei haladtak^ Az igen t. miniszterelnök úrnak sok célkitűzésével egyetértek, esrves dolgaiban, egyes programmpontjaibau. •célkitűzéseiben támogatom is, $e nagy egér"
