Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. Ismételten engedelmet kérek a mélyen t. Képviselőháztól, hogy felszólalok. A költségvetés vitájában nem juthattam szóhoz, bár felvoltam iratkozva, de nagyon sokan voltak előttem s pegazusom meglehetősen lassan cammog, úgyhogy igen helyesen, a fiatalabbak, a rátermettebbek megelőztek. Kénytelen vagyok ezért most itt, az úgynevezett appropriációs, vagyis magyarul a felhatalmazási törvényjavaslatnál elmondani gondolataimat, nézeteimet, és ezekre nézve kérni, annak ellenére, hogy az idő már nagyon is későre jár, kevésszámú, de nagyon értékes és ponderábilis, súlyos egyéniségű hallgatóim szíves figyelmét és türelmét. Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ügy veszem észre, hogy ez a felhatalmazási vita úgy indult meg, hogy egy olyan kérdés játssza benne a főszerepet, olyan kérdés a vezérlő gondolat, amely — amint az egypár igénytelen megállapítással, gondolattal később kifejteni szándékozom — egyáltalán nem érdekli ma a dolgozó magyar milliókat. Ez á királykérdés, a trón betöltésének kérdése. (Mikecz István: Halljuk!) A legnagyobb készséggel kielégítem igen t. barátom szíves érdeklődését. Magam is ki akarom fejteni, ebben a kérdésben igénytelen álláspontomat, különös tekintettel arra, hogy a pártonkívüli ellenzéki tábornak és a magyar közéletnek egy igen kiváló egyénisége, Griger Miklós igen t. barátom, ma ezzel a kérdéssel indította meg hatalmas beszédében a vitát. Szeretném, ha e kérdésben tiszta vizet, vagy mondjuk helyesebben, tiszta sági bort Öntenénk a pohárba. (Derültség. — Propper Sá7idor: Remélem, a köztársaság mellé áll, mint régi kuruc magyar!) Komoly dolgok ezek, amelyeket meg kell tárgyalni, annak ellenére hogy az idő későre jár és igen t. képviselőtársaim már szeretnék álomra hajtani a haza gondjától megterhelt fejüket. Akiket ez nem érdekel, méltóztassanak eltávozni, senki sem veszi tőlük rossz néven. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy egy-két olyan kérdéssel foglalkozzam, amely szorosan véve a tárgyhoz tartozik. A mélyen t. pénzügyminiszter úr tegnapi hatalmas beszédében ... (Mikecz István: A királykérdéssel mi lesz?) Méltóztassanak nyugodtnak lenni, ha egy fél óráig türelemmel méltóztatik lenni, akkor a királykérdést is igyekszem megoldani. (Derültség. — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter úr tegnapi hatalmas felszólalásában azt mondotta, ezek a változó idők, különösen amikor a gazdasági válság az egész világot áthatja, nem alkalmasak arra, hogy a magyar adórendszert az időknek megfelelőleg átalakítsuk. En ezt aláíróin. Azonban már hat vagy hét esztendővel ezelőtt igénytelen költségvetési felszólalásomban arra kértem a kormányt és a mindenkori pénzügyminiszter urakat, hogy a magyar adórendeletek őserdejében méltóztassék rendet vágni, rendet teremteni, mert lehetetlen, hogy az adóhivatali tisztviselők, legyenek akármilyen kiváló szakemberek is, de különösen azok, akiknek a bőrére megy a dolog, a misera olebs contribuens, a szegény adózó és verejtékező nép... (Felkiáltások balfelől: Magyarul!) Mondom már magyarul! Latinul lehet idézni, mert hát latint még értek egy kissé. Mondom, lehetetlen, hogy a dolgozó, verejtékező, adózó nép egyáltalán kiismerje magát. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 177 Az adózó, verejtékező népmilliók nevében és érdekében, meg a kincstár érdekében, közérdekből is kérve kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy amikor 50 adónem van, — hivatalos adó- és vámügy: szaklapból vettem ezt az adatot — amikor 75 érvényben levő adótörvény, 168 érvényben levő adórendelet van, vegye tekintetbe, hogy a törvényeket nem a hivatalok, nem a hivatalnokok számára hozzuk csak, hanem az állampolgárok számára, hogy az állampolgárok tudják, hogy mit szabad, mit lehet és mit nem szabad, mit nem lehet tenniök, mik a jogaik és mik a kötelességeik. En sokszor kétségbeesve olvasok el egy-egy törvényt és azt mondom, hogy lehetetlen, hogy ezt magyar ember szövegezte. Azért mondottam már az első, úgynevezett szűzbeszédemben is, — honny sóit, qui mai y pense, (Dinnyés Lajos: Mit jelent ez magyarul?) ezt kénytelen vagyok angolul hozzátenni — hogy nagyon szeretném, ha a magyar törvényeket és rendeleteket Arany János és Gárdonyi Géza nyelvén írnák és fogalmaznák. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Göre Gábor!) hogy minden ember megérthesse. Azt is mondottam, — és amikor ezt mondottam, az akkori pénzügyminiszter úr, Bud János igen t. képviselőtársam, helyeslőleg méltóztatott bólintani felém pénzügyi és jogi tudományokkal teli tiszteletreméltó fejével — hogy az angolok világhírű imperialista írója, Kipling, a maga őserdő-, dzsungelkönyvét nem Kelet-India őserdeinek rejtelmeit tanulmányozva, ott évtizedeket eltöltve írta meg, hanem valahogyan betévedt a magyar adóügyi törvények és rendeletek Bakony-erdejébe és eltévedve itt írta meg a magyar adóügyi törvények és rendeletek irdatlan őserdejében a maga dzsungelkönyvét. En tehát csak azt kérem, hogy avégett, hogy a pénzügyi közigazgatás közegeinek legyen mihez igazodniuk ' és hogy tudja minden adózó, hogy mikor, miért, mennyit kell fizetnie, — ha tud — legalább ritkítsák meg kissé a magyar adóügyi rendeleteket, gyűjtsék öszsze és teremtsenek világosságot ebben a mostani sötétségben. A független kisgazdapárt a költségvetés tárgyalása során kifejtette álláspontját, kiváló vezére Eckhardt Tibor igen t. barátom által is hatalmas ékesszólással és érveléssel előadott álláspontját a pengő értékének leszállításáról. Ez a kérdés már eldőlt. Méltóztassék megengedni azonban azt az egyet, hogy mint, nem szakember, az én egyszerű falusi észjárásommal a kérdésnek nem ehhez a részéhez, hanem a gazdaadósságokra, meg a kamatokra vonatkozó részéhez mégis egy-két megállapítást fűzzek. A magyar pénzintézeteknek a magyar közgazdasági élet folytonosságának biztosítására, egészséges állapotának megteremtésére fordított munkáját nagyra értékelem, hiszen ezt a nagy világválságot is többé-kevésbbé minden nagyobb megrendülés nélkül úszták meg a magyar pénzintézeteik. Tehát, mint mondottam a magyar bankok és pénzintézetek, az úgynevezett TÉBE — ez egy görög szó Theba egy egyiptomi és egy ókori híres görög város — tehát magyarul a Takarékpénztárak És Bankok Egyesületének munkáját nagyrabecsülöm. Azt hiszem, nemcsak a független kisgazdapárt képviselő-tagjai, hanem minden képviselőtársam úgyszólván pártkülönibség nélkül megállapította, hogy azok a kamatok, amelyek a jobb időkben a gazdasági élet hirtelen és ideiglenes 26