Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

178 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. átmeneti fellendülése idejében kiadott kölcsönök után számíttattak, és amelyek alig-alig szállíttattak le akkor, amikor a fedezetül lekötött ingatlanok értéke a felébe szállott alá, ma megfizethetetlenek. A kamatkérdésben tehát nem a devalváció, hanem az úgynevezett leértékelés, a dievalorizáció álláspontján vagyok. Ha az az ingatlan akkor, amikor ezelőtt 8—10 évvel arra mondjuk 50.000 pengő kölcsönt felvettem 200.000 pengőt ért és ma csak 100.000 pengőt, vagy még annyit sem ér, akkor, ha a kölcsönösszeget nem is, de a kamatokat a megfelelő arányban le kell szállítani, mert különben még a legjobb hiszemű és a legkészségesebben fizető gazda-adós lába alól is kicsúszik a talaj. Tehát az úgynevezett dévalorizációnak, vagyis a kamatleértékelésének a föld értéke leszállása arányában való megvalósítását a magyar közélet egyik nagyon fontos, a magyar föld a magyar gazda sorsát és jövőjét illetőleg elháríthatatlan és elkerülhetetlen feladatnak tekintem. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szót szóljak a sokat emlegetett kartellekről is. {Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem beszélek a kartellek túlkapásairól, azok úgy is közismertek. Nem is veszem rossznéven, ha azok a nagyipari vállalatok összefognak és igyekeznek minél nagyobb eredményt elérni úgy a jövedelemben mint termékeiknek, az iparcikkeknek tömeges előállításában, de hasonló összefogást, hasonló összetartó erőt szeretnék látni a fogyasztóközönség' és a gazdaközönség részéről is. Emlékszem rá, hogy megdicsőült Gaal Gaston, halott porában is áldva-áldott felejthetetlen barátom és képviselőtársam, nagy vitát folytatott egy alkalommal itt Görgey István igen t. barátommal és képviselőtársunkkal, ezekről a kartellkérdésekről és természetes, hogy Gaal Gaston, felejthetetlen kedves és szeretett képviselőtársunk hatalmas ékesszólásával és meggyőző erejével kimutatta, hogy a kartellek túlkapásai tulajdonképpen teljesen elpusztítják s elsorvasztják a magyar gazdasági éledet. Természetes, hogy Görgey István is igyekezett, ha nem is ennek ellenkezőjét. de mindenesetre a Gaal Gaston-féle álláspont tarthatatlanságát kimutatni. Jól emlékszem rá, hogy az akkori miniszterelnök úr, Bethlen István gróf. — akinek a magyar közéletben való szerepét majd a történelem fogja igazságosan megítélni, akinek tízéves kormányzása a, romokból úiból feltámasztott magyar életnek képét tárja az elfogulatlan bíráló elé — mondom, Bethlen István gróf akkori miniszterelnök is szükségesnek tartotta az ipari vámok kérdésének szabályozását, vagvis leszállítását Ebben a tekintetben és (körülbelül a tejkérdésben is, amelyre vonatkozólag hatalmas erővel és lendülettel tiltakozott előttem szólott t. képviselőtársam a most kibocsátott földművelésügyi miniszteri rendelet ellen, nekem az az álláspontom, hogy tessék szabaddá tenni. Tessék szabaddá tenni például a vámok megszüntetésével, vagy lényeges lecsökkentésével, tessék a forgalom szabadságát behozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mit méltóztatik ezen mosolyogni? En^ a Kossuth Lajos-i szabadelvűség álláspontján vagyok, azon az állásponton, amelyet Madách «Az ember tragédiájáéban ekként fejezett ki: «Az egyén szabad, érvényre hozni mind, mi benne van, csak egy parancs kötvén le: a szeretete (Kabók Lajos: Es mi lesz az egységespárttal? — Zaj.) Mi köze ehhez az egységespártnak? Hagyjuk az egységespártot, részben nincs jelen az egységespárt; kis részben nincs jelen, súly dolgában nagyrészben jelen van. Sajnos, nem vagyok hivatva a párt nevében beszélni, csak a magam álláspontját fejtem ki. Nem azt akarja a magyar gazda, hogy a búza ára megint 30 pengő legyen, (Östör József: Dehogy nem akarja!) azt akarja a magyar gazda, hogy a ruha, amelyet megvesz, az ekevas, a szén, cement, szekérkenőcs, olaj ... (Mihálffy Vilmos: Bajuszkenőcs!) A bajuszkenőcsre a mai divat szerint nincs szükség, különösen szeretett közbeszóló t. barátomnak, amennyire pedig szüksége van, azt nyugodt lélekkel megvásárolhatja. (Derültség.) Mondom, a magyar gazdának az a kívánsága, hogy amit termel és értékesít, azon az adóját kifizethesse, és megvehesse, beszerezhesse a mindennapi életszükségletét kielégítő cikkeket és a gazdasága megerősítéséhez, kiegészítéséhez szükséges iparcikkeket. Ennek pedig csak egy módja van: az, hogy ha szabaddá tesszük az iparcikkek forgalmát és behozatalát, mert ha bejön, az az olcsó idegen vas, cement, szén, mindenféle iparcikk, akkor lejjebb száll az itteni iparcikkek ára is. En nem a sokat kárhoztatott 67-es liberalizmus, szabadelvűség álláspontján vagyok, én az igen t. miniszterelnök úrral és szeretett és meggyőződéssel követett pártvezéremmel szemben azt mondom, én igenis szabadelvű vagyok, de a Kossuth Lajos szabadelvűségét követem, amely a következőkből áll. Tessék utána nézni, hogy jól idézek-e, mert idézni vagy jól kell, vagy rosszul, de idézni muszáj. (Derültség.) Kossuth Lajos beszédeinek I. kötetéből fogok idézni; ez a mű 1901-ben jelent meg Budapesten, az Athenaeum kiadásában. Ennek 299. oldalán az olvasható, hogy Kossuth Lajos Drágos képviselőnek, aki oláh nemzetiségű képviselő volt, 1848-ban, amikor az akkori Képviselőház ülésezett, egy kérdésére a következőket válaszolta (olvas): «En mint ember Krisztus vallásának követője vagyok, ki arra tanított, hogy szeressük felebarátainkat mint önön magunkat...» A felekezeti kérdésre is megfelel ma is minden embernek, aki ember és magyar, a magyar nemzet öröktanító mestere: Kossuth Lajos. (Tovább olvas): «.. s én az egész emberi nemet, amennyire az emberi gyarlóságtól kitelik, szeretettel szorítanám szívemhez. Mint polgár az egyenlőség embere vagyok, ki senkitől sem kérdem e honban, melyik templomban imádja Istenét, hanem azt szeretném, ha e honnak minden polgára közösen élvezze mint a jogot, úgy a szabadságot is.» Ez a szabadelvűség, és ez a kartellkérdés megoldása is Kossuth Lajos-i szellemben. Hadd jöjjön be az a külföldi iparcikk, hadd nyomja le itt az árakat. Nem csak Jánossy Gábor, hanem minden magyar ember, ha egyenlő áron kapja majd a külföldi és a magyar iparcikkeket, természetes dolog, hogy a magyar iparcikket fogja vásárolni és akkor a gazdák kérdése is természetesen meg lesz oldva. (Kabók Lajos: Az agrártermékek is bejöjjenek? — Zaj.) Nem tudok minden kérdésre válaszolni. Méltóztassék ismételni a kérdést. (Kabók Lajos: Az agrártermékek is bejöjjenek? — Propper Sándor: Az agrárterményeket is beengedné?) Miután ketten méltóztattak kérdezni, a válaszomat majd más alkalommal fogom megadni a t. képviselő uraknak. Mielőtt a királykérdés megoldására rátérnék, (Hulljuk! Halljuk! — östör József: A megoldására?) igen a meogldására, mert