Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

176 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. (Fábián Béla: Háromszázezer ember van ér­dekelve! — Mojzes János: 121.00(1 katasztrális hold!) Hogy micsoda lehetlen helyzetek vannak, arra vonatkozólag legyen szabad egy birtok adataiból ismertetnem, hogy 1931-ben ennek a 450 holdas birtoknak földadója és járulékai kitettek 1743 pengőt, ezzel szemben a vízszabá­lyozási járulék volt 1931-ben 4 '174 pengő. (Zaj a baloldalon.) Ezek a földek azelőtt terméket­len földek voltak s mert most elvezették mel­lette a csatornát, azért állott elő ez a helyzet. Ezrek és ezrek sírnak a csatorna miatt, ezrek és ezrek jajkiáltása hangzik a Duna-Tisza völ­gyén, ahol a csatornát már a könnyek csator­nájának nevezték el. Ilyen állapotok mellett nem tudom megérteni mi készteti a kormányt arra a merev álláspontra, amelyet ebben a kér­désben látunk. Egy másik dolgot is elmondok, annak iga­zolására, hogy miféle lehetetlen ortodox pénz­ügyi elgondolás ez és hogy azok a oizonyos súgók miket találhatnak ki. Itt van a i'első­peszéri bérlőtársaság, amelynek Kisgazdák a tagjai; ezen a 100 holdnyi területen az ártéri adó 1926-ban 3112 pengő volt, 1927-ben 5000 pengő, 1928-ban 7000 pengő, 1929-ben 10.000 pengő és 1931-ben 22.000 pengő ártéri járulék volt kivetve. Ezt együtt kezelik a rendes más adókkal. A szénatermés leszállott a negyedére; a felszántott földek amelyek után a legtöbbet kell fizetni, teljesen hasznavehetetlenek. (Zaj a baloldalon.) Egyáltalában nem tudom meg­érteni, hogy mi késztetheti a kormányt ennek a merev álláspontnak elfoglalására. A pénzügyminiszter úr tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a mezőgazdaságnak is ki kell majd a számlát fizetnie, ellenben tudatá­ban van annak a nehéz helyzetnek, amelyben a mezőgazdaság van. Erre ma a 33-as bizott­ságban bejelentette, hogy felemelte a szén. az élesztő, a textilfázis és a gyarmatáruk forgalmi adóját. Tisztelettel kérdem, miként képzeli ezt a pénzügyminiszter úr a boletta javára fel­használni. Ez éppen olyan, hogy egyik zsebem­ből kiveszem, a másik zsebembe beteszem, mert bármennyire is tiltakoznak is ellene, textilt ki fogyaszt, élesztőt ki használ, a különböző gyar­matáruk nagyrószét ki fogyasztja? Senki más, mint a kisexisztenciák, a kisemberek. Éppen ezek az okok játszanak közre abban, hogy a pénzügyi kormányzat politikáját teljesen hely­telennek találom. Az etikai válságról beszélve, nem akarok itt részletezni, nem akarok sok példát felhozni, csupán egy dologra akarok rámutatni. Miként tudja összeegyeztetni a mélyen t. kormány s a túloldali többségi párt azt hogy amikor mos­tanában különböző valutarendeletek jelentek meg, amelyek elleni cselekmények sibolás né­ven váltak közismertté, amely rendeletekkel — fel kell tételeznem — a párt minden tagja egyetért, mert nem lépnek ki a pártból, ugyan­akkor, amikor itt a rendeletekkel magukat tel­jes mértékben azonosítják, etikai válságról be­szélnek, az egységes pártnak igen t. jogász­tagjai más fórumokon teljes joggal és nyíltság­gal kritika tárgyává teszik ezeket a pénzügyi rendelkezéseket? Mivel magyarázzák meg ezt? Nekünk a gazdasági válság mellett sokkal súlyosabb válságunk a bizalmi válság. Ennek a bizalmi válságnak főoka az a választójog, amely mellett 1931-ben végigkaszáltak, végig­választottak ezen az országon. Nekünk ezt a bizalmi válságot kell levezetnünk. Becsületes, tisztességes a mai kornak megfelelő és a ma­gyar nemzethez méltó titkos választójogot kell minél előbb törvénybeiktatnunk, örömmel ol­vastam, hogy a miniszterelnök úr az érdekkép­viseleti rendszer gondolatát a Képviselőházra vonatkozóan elejtette. (Helyeslés bolfelől.) En­nek Létjogosultságát csak akkor ismerném el, ha a Felsőház majdinem tisztán és kizárólag ér­dekképviseleti rendszere megszűnnék. Éppen azért, mivel elsősorban a bizalmi válság lik­vidálását tartom fontosnak, megmondom, hogy ezt a bizalmi válságot nem lehet máskép leve­zetni, csak akkor, ha becsületes, titkos válasz­tással megkérdezzük a nemzetet, amiként azt Ramsay MacDonald tette az elmúlt esztendő­ben Angliában, hogy: helyesled-e magyar nem­zet, helyesled-e magyar nép ezt a politikát ame­lyet a kormány csinált, igen, vagy nem? Ha erre a választ a magyar nép megadja, az ekként újra összeülő parlament lesz egyedül képes és hivatott arra, hogy ezt a bizalmi válságot, mely ma a lelkeket megüli, egyszersmindenkorra lik­vidálni tudja. (Ügy van! balfelöl.) Ha érvé­nyesül a felelősségrevonás nemcsak elvben, hogy majd vállalják a felelősséget, hanem a gyakorlatban is, akkor majd beszélhetünk ar­ról, hogy a bizalmi válság le van vezetve, ak­kor majd szó lehet a lelkek koncentrációjáról. Állandóan az ellenzéknek szegezik, hogy miért támadunk folyton, miért kritizálunk, miért látuk mindenben rosszat, miért akadé­koskodunk. Amikor ezeket mondják, elfelejtik az elemi gőzgépet, amelyen ott van a regulá­tor, amely szabályozza a gőzgép menetét. El­felejtik ezek a hangosak és kritizálok azt, hogyha a gőzgép regulatora rossz, vagy pedig néha ki-kihagy, — mint a politikában a ke­reszténypárt néha ki-kihagy — és a regulatort túlengedi, akkor bajok lehetnek s éppen azért az olyan ellenzéket, az olyan kritikát, amely tárgyilagos, amely nem személyeskedik, a kor­mányzat érdekében mindig megértéssel kellene fogadni. A kritika volt az, amely az emberi­séget, amely hazánkat is idáig juttatta, mert kritika nélkül — ezt a kultúrára értem — még ma is ott tartanánk, hogy a föld tányér alakú és nem forog. T. Képviselőház! Mivel a kormánnyal szem­ben az említett okoknál fogva bizalmatlanság­gal viseltetem, az appropriációt nem fogadom el. (HelyesÜs és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: Mélyen t. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk! — Fábián Béla: Tessék csengetni, elnök úr, hadd jöjjenek be Gábor bácsit meghallgatni!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Jánossy Gábor: Nagyon köszönöm Fábmn t. képviselőtársamnak ezt a kedves figyelmét, (Zaj.) én azonban soha nem tekintettem arra, hogy hányan hallgatnak, hogy a képviselő urak általában teljesítik-e törvényhozói hiva­tásukat, én csak magamra nézve ismerem el kötelezőnek törvényhozói kötelességem telje­sítését. Mindig igyekeztem meggyőződésemnek szabadon, őszintén, nyíltan kifejezést adni és most is azt kívánom tenni. (Propper Sándor: Már amennyire a pártszabályok megengedik!) Természetesen a házszabályok korlátai között. (Propper Sándor: Az elnöki tanácsot gon­dolja!) Az elnöki tanács már régen megszün­tette működését. Ha nem méltóztatnék tudni, méltóztassék ezt jóváhagyólag és jólesőleg tudomásul venni, (Fábián Béla: Károlyi Gyu­lával együtt elvonult az elnöki tanács is!)

Next

/
Thumbnails
Contents