Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 175 tóztassék ezt az ítéletet elolvasni! Itt nem hamisításról van szó, hanem arról, hogy 32 fillérnél olcsóbban adta a tejet az illető annak a szegény asszonynak, ezért megbüntették és csak azért büntették, mert olcsóbban adta a tejet. Lehetetlen ilyen rendeleteket kiadni csak azért, mert egyes vállalatokat és elsősorban az Omtk.-t szanálni kell. Szanálni kell a fogyasztók zsebéből, szanálni azért, mert elspekulálták magukat, mert deficitek vannak. Szanálni kell azért, mert az állam minden lében kanál lévén, ebbe az üzembe is belement, a részvénytöbbséget is megszerezte s most a veszteséget ezekkel a szerencsétlen termelőkkel fizettetik meg. De van ennek a tejrendeletnek más igen •érdekes része is. A tejrendelet értelmében kötelezik a gazdákat, hogy alakítság meg a tej szövetkezeteket. Ez a sző vétkezés abból áll, hogy a kormánynak kimegy egy megbízottja, nem tudom, hogy párttitkár-e vagy nem párttitkár, 'megjelenik egy községben és felhívja a gazdákat, méltóztassanak üzletrészeket jegyezni. Az üzletrész lejegyzése után, amely 100, 200,: 300 pengőig is terjed, a cégbírósághoz kell menni. A cégjegyzés 120—140 pengőbe kerül és akkor megalakul a szövetkezet, a megalakult szövetkezet . azonban még nem tudja, mit csináljon, hogy kap-e egyáltalában tejként ingenst, mert a rendelet következtében olyan lehetetlen a helyzet, olyan a bizonytalanság, hogy ma sem a minisztériumban, sem a tejgazdasági bizottságban, sőt a vidéken, a zárt terület határain sem tudják, mit csináljanak. Kérdem, szabad-e megtenni azt, hogy itt Pestkörnyékén lakó körülbelül 10.000 ember szájából kivegyék a kenyeret, szabad-e az államnak segédkezet nyújtani arra, hogy a tejkartell — amely megvan, bármennyire is tagadják — itt milliós hasznokat vágjon zsebre, milliós haszonra tegyen szert? Szabad-e megengedni az államnak, hogy ezeket a pestkörnyéki kofákat, akik alatt értem azokat, akik saját tehenészetük tejét hozták fel és vitték azt régi megszokott helyükre, kizárják és tönkretegyék? Ez a helyzet semmi más, mint az első lépés az irányított gazdálkodás terén. Bármennyire is tudom, hogy nem találok megértésre^ egyet mégis leszögezek: a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim, akik a választások előtt ígéretet tettek ezeknek a kérdéseknek megoldására, ma ezen a téren nagyon szépen otthagytak engemet, otthagyták az egész akciót. Ígérgették, hogy összejönnek kerekasztal konferenciára . . . (Jánossy Gábor: Sem nem ígértem, sem ott nem hagytam képviselőtársaimat!) De igenis ígérte, t. képviselőtársam, magam is hallottam és t. képviselőtársaim, amikor a kormányzat és a föld-mívelésügyi miniszter úr is az appropriációt kérik, megengedik, hogy ilyen gazdasági politika érvényesüljön. Nem szólanék semmit sem, ha a tej kaviár lenne, ha azt a gazdagok fogyasztanák. A tejet a szegény emberek fogyasztják (Mikecz István közbeszól.) T. képviselő úr, ha nem tetszik, nem ragaszkodom becses jelenlétéhez, de én ezt megmondom és százszor is meg fogom mondani, akár tetszik ez igen t. képviselőtársamnak, akár nem. Pest környékének és a Duna—Tisza közének van egy másik fontos problémája, amely teljes mértékben hasonlatos az előbbi kérdéshez, abban a tekintetben, hogy únos-úntalan, akár tetszik, akár nem, kénytelen vagyok a Ház elé hozni és orvoslást kérni, Itt megint az történt, hogy az érdekeltek akarata ellenére az illető társulat autonómiáját felfüggesztették és minden további megkérdezés nélkül olyan tervek alapján csináltak csatornát, amelyeket az 1880-as esztendőkben készítettek, amely tervekben ilyen kitétel is van, hogy «gőzszivattyú azért nem ajánlatos, mert a gőzgép veszélyes üzem és felrobbanhat*. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy á csatorna mennyire nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Megtörtént, a földrníveiésügyi minisztériumban lévő vízrajzi és agrokémiai osztály részéről minden talajvizsgálat nélkül nekiállítottak gépeket, csak ugy egyenesen torony irányában, minden különös számítás nélkül, (Mozgás a jobboldalon.) megépítették a nagy alkotó lázban ezt a csatornát, azzal az elgondolással, hogy a csatorna megépítése, a lecsapolás után ezek a területek termőfölddé, bácskai földdé lesznek. Ez a nagyszerű elgondolás, ez a beruházás, ez az építkezés oda vezetett, hogy ma a Duna—Tisza vidék lakossága az adókon kívül kénytelen ezt a másik keresztet is viselni, a csatornajárulékot. (Fábián Béla: Áldás kíséri érte a kormányt!) Olyan helyeken, ahol azelőtt gyönyörű szép rétek voltak, ahol valamikor halászattal tudtak foglalkozni... (Jánossy Gábor: Akkor miért csatlakoztak?) En is éppen ezt kérdezem: miért? (Jánossy Gábor: Nem az érdekeltség kívánta? — Fábián Béla: Dehogy kívánta!) Nem kívánta. (Jánossy Gábor: Akkor nem szóltam semmit! — Mikecz István: Nem lehet anélkül! — Fábián Béla: Tudjuk, hogyan megy egy olyan aláírás és szavazás! — Mojzes János: Az autonómia fel volt függesztve!) Most függesztették fel. Tessék különben Eohringer tanár urat megkérdezni, majd ő részletesebben fog róla t. képviselőtársamnak beszélni. (Mikecz István: Mennyi ártéri járulékot fizetnek? — Mojzes János: 8—9 pengőt!): 12 pengőt is, t. képviselőtársam. És legyen szabad rámutatnom arra, hogy vannak földek, amelyek 6—8 kilométerre vannak a csatornától, amelyeknek sohasem volt altalajvizük, vagy hasonló s azok is be vannak most osztva. Most valami kis javulás van, de azok is fizetnek. Teljesen értelmetlenül, minden meggondolás nélkül állapították meg az ártéri katasztereket. Hogy a csatornát hogyan építették meg és mennyire kapkodva ment az egész építkezés, e tekintetben legyen szabad rámutatnom még csak arra, hogy torony iránt kijelölték a csatorna irányát, hoztak egy amerikai kotrógépet s egy helyen, ahol egy útkereszteződés volt, hogy gyorsítsák a munkát, 35.000 pengőért egy betonhidat építettek ,s amikor odaértek » már megépített hídhoz, el kellett térniök fél kilométerre, mert az altalaj másfélméteres kőpadon volt és a gép nem tudott ott dolgozni. Mondom, a földek egváltalábfín a haszrot nem hozták meg, mert elszikesedik az egész talaj. Közeledik már az idő, hogy szavannák lesznek, ahol azelőtt még gyönyörű termőföldek voltak. De az ártéri járulékokat szedik! Ebben a kérdésben pártkülönbség nélkül egyek vágunk Váry ós Kelemen képviselőtársaimmal, Teleki Sándorral stb., de nem bírjuk rávenni a pénzügyi kormányt arra, hogy belássa, milyen lehetetlen ez az állapot, noha Ivády igen t- volt földmívelósügyi miniszter úr a hivatalos bársonyszékből elismerte, hogy a. csatornát rosszul csinálták meg és egyáltalában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket,