Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

174 Az országgyűlés képviselőházának . (Fábián Béla: Falun nagyobb a betegségarány, mint a városban!) ma már az a helyzet, hogy a tisztiorvosi jelentések a legszomordbban. számolnak be arról a fertőzöttségről, amely a jövő magyar generáció között terjedőben van. Az 1927. évi adatok szerint, amikor Angliában ezer lélekre nem egészen egy tuberkulotikus halálozás, Ausztriában másfél és Olaszországban is csak másfél esett, Magyarország vitte ebben a szomorú statisztikában a rekordot, mert ezer lélekre a haláleset nálunk 2*5 s a legújabb statisztika szerint — sajnos — már 4-nél tart a tuberkulotikus halálesetek száma. Kérdem, mi jót várhatok akkor ettől a rendszertől, ettől a párttól és attól a politikai helyzettől, amely megengedte azt, hogy ezek a statisztikai adatok valóra váljanak? A nemzet és a magyar jövő ellen való vétkezés az, hogy állategészségügyünk Magyarországon sokkal tökéletesebb, mert ha egy kakas kolerában elhull, kiszáll a járási főállatorvos, kiszáll a községi állatorvos, írnak jobbra, írnak balra és jelentenek s ha meghal egy magyar gyermek tuberkulózisban, ha meghal a jövő Magyarországnak egy tagja, akkor esetleg a halottvizsgáló — tudok esetet rá, hogy a borbély — ránéz, elföldelik hitelebe és el van intézve. (Fábián Béla: Borbély?) Borbély, de külön vizsgát kell neki tenni. A magyar jövő szempontjából egy másik fontos kérdés az, 'hogy azt a táplálékot, a tejet, a mindennapi kenyér mellé a jövő Magyarországnak meg tudjuk adni. Ez töbször hangoztatott kérdés. Talán unalmasnak tűnik fel, hogy ezt a kérdést én magam is vagy tizenötödször hozom ide a Ház elé. (Fábián Béla: Tejjel, mézzel folyó Kánaán!) A tejjel, mézzel folyó Kánaánban ott tartunk, hogy a mai tej rendelet következtében a tej talán elérhetetlen lesz éppen azok számára, akiknek arra legnagyobb szükségük van, a gyermekek számára. Méltóztatik tudni, hogy a tejben vannak koncentrálva a legnagyobb tápértékek. A tejre szüksége van a gyenge gyermeknek, a felnőtt betegnek, az öregnek. Szomorúan kell megállapítanom, hogy az elmúlt és a mostani kormány is a tejen keresztül ad egyeseknek fantasztikusan nagy hasznot és engedi meg, hogy a mindennapi kenyér mellé való tejet egyesek, fantasztikus hasznokat vágjanak zsebre. A múlt esztendőben kiadott rendelet érvényét vesztette 1933 május 14-én; a magyar termelők és fogyasztók ismét szomorú napra ébredtek, amikor kezükbe vették a Budapesti Közlöny legújabb számát. Ebben a számban van közzétéve és ismertetve a miniszterelnök úr rendelete. Ha nem lenne semmi más kifogásom a kormánnyal szemben, ha nem lenne semmi más különbség a kormány és az én pártom politikai felfogása között, már maga ez a rendelet is elég volna arra, hogy az appropriációt ne szavazzam meg. Hogy mennyire nem lokális jelentőségű a tej kérdése, azt valamennyien elméltóztatnak ismerni. Éppen ezért nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a kormány maximáljon, — vagy minimáljon — nem fontos — beleavatkozzék egy kérdésbe, egy mezőgazdasági termelési ágba és ugyanakkor más dolgokba ne avatkozzék bele. Mert amiként beleavatkozott a tejkérdésbe, különböző kautélákat állított fel, rendeletileg szabályozta magát az árat és a különböző más dolgokat, ezen az alapon méltóztatott volna beleavatkozni — remélem be is fog avatkozni "— a tengeri, a 96. ülése 193$ június 9-én, pénteken. burgonya, a len, a lóhere és minden más termény áralakulásába. Nem lőhet azt mondani a tejre, hogy részletkérdés. Elismerem, hogy a tejtermeléssel elsősorban azoknak a községeknek lakossága foglalkozik, amelyek a piachoz legközelebb esnek, nem lehet tehát bűnül felróni Pest környékének, hogy tejjel foglalkozik. De amikor egyesek ezt felróják, elfelejtik, hogy Budapest környékén legdrágább a termelés, a föld drágább, mint más megyékben, drágább a napszám, a munkabér, drágább a takarmány is. Éppen ezért nem tudom megérteni Düssing és Stern Samu elméletének azt a jogosultságát, hogy ezzel a rendelettel quasi a magyar mezőgazdákat védik, mert a szabadkereskedelem esetén négy fillérre esnék le a tej ára. Ez a tej rendelet zárt területek felállítását határozza el, államot csinál az államban, rajoniroz és ezt a rajonirozást a kar telitől tanulta, mert ez semmi más, mint a kartell-rajonirozás. Előírja és megköti, hogy hova viheti a tejemet és mennyiért adhatom el. Ennek a rendeletnek egyik szakaszában hivatkozás történik a tej árának biztosítására és a rendelet 18. §-a hivatkozik az 1928. évi X. törvénycikk rendelkezésére, amelynek alapján a következő ítéletek hozatnak. Az említett tejrendelet ugyanis a 32 filléres árat kötelezővé teszi, de amikor a tej árát 32 fillérben maximálják zárt területen, ugyanakkor azt a termelőt, aki felhozza a tejet Budapestre és a fogyasztónak olcsóbban adja, íz 1928. évi X. törvénycikk alapján megbün:<

?t%. Bátor vagyok a t. Házzal ismertetni Bokodi Bálint ócsai őstermelő gazda esetét. Ezt a gazdát, aki 20 esztendő óta minden héten kétszer behozza a tejet Budapestre, most megbüntették az idézett törvénycikk alapján öt pengőre, azért, mert mint az ítélet is mondja, Bokodi azáltal követett el kihágást, hogy 1932 december 1.-én Kispesten a templomtéri piacon 32 fillérnél alacsonyabb áron adta a tejet a (fogyasztóknak. Kinyomoztam, hogy az a Bokodi Bálint, aki nem 32 fillérért, mint a kartellek, hanem 26 fillérért árusította a tejet, egy nyomorult, szegény, beteg öregasszonynak adta el. Az 5 pengő büntetéspénziből már kifizetett 3 pengőt a kezeim között lévő nyugta szerint, de amikor ezt kifizette, akkor már a különböző költségek felnövekedtek 4 pengő 46 fillérre s a vége az lett a dolognak, hogy május 24-én megjelent a végrehajtó, azzal, hogyha nem fizeti meg ezt az összeget, végre fogják hajtani. Itt van Cirusz Józsefnének, egy hatgyermekes ös végy asszonynak az esete. Az ura a háborúban szerzett betegsége következtében halt meg. Van egy kis házacskája, meg egy hold földje. Ez a nyomorult asszony abból él és abból ruházza gyermekeit, hogy van két tehénkéje^ amelyeket a gyermekek legeltetnek az út szélén. Ez a szegény asszony 12 liter napi tejjel, tojással és gyümölccsel feljön Budapestre és azt itt eladja. Ezt az asszonyt is megbüntették az 1928 :X. törvénycikk alapján. (Egy hang a jobboldalon: Vizezte a tejet!) T. képviselőtársam, nem méltóztatott idefigyelni; én előbb felolvastam az ítéletet, amely szerint azért büntették meg az illető gazdát, mert olcsóbban adta a tejet. Állandóan azt hallják ezek a nyomorult emberek, hogy vizezték a tejet. Felolvastam, hogy nem a vizezésért ítélték el. Azért hoztam a Ház elé ezt a kérdést, hogy bebizonyítsam, hogy az a politika, amelyet a kormány a tej terén folytat, hova vezet. Mél-