Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. szomorú, hogy ezek a gazdasági elvek különböző politikai irányzatokat hoznak létre és létrehozzák azokat a válságokat, amelyere lépten-nyomon hivatkoznak itt a Házban és másutt is. Miért! Egyszerű okoknál fogva azért, mert ezek az elgondolások, ezek a termelési rendszerek és ágazatok bizonyos mértékben az államban megtalálják a vezető szerepet. Az alkotmányosságot, a felelősség megosztásának elvét akként értelmezik, hogy vállalják mindenért a felelősséget papíron, de amikor ezt be is kellene váltani, előkelő gesztussal nonchalance-szal, az illető államok miniszterei, vagy ezeknek a gazdasági irányelveknek spiritusz rektorai egyszerűen odadobják a gyeplőt. Félő nem tudni, hogy akkor majd a megvadult tömegek, amelyek ma a világgazdasági krízis folytán tényleg nagymértékben le vannak romolva, jobbra-e vagybalra, vagy pedig milyen irányban gyakorold ják a hatalmatA válságok korából ez a parlament is kiveszi a maga részét, mert bármilyen, legyen is a helyzet, bármennyire is meg tudom érteni azokat a nehézségeket és különböző akadályoztatásokat, amelyekben nekünk képviselőknek, sajnos, éppen az előbb említett óiknál fogva részünk van, de teljesen feleslegesnek és hiábavaló dolognak tartom, hogy mi itt egy apropriációnál, amely valamikor a parlamentarizmus klasszikus idejében esemény volt minden téren, (Ügy van, a jobboldalon:) odáig jussunk, hogy üres miniszteri bársonyszékek és üres padok előtt beszéljünk. (Fábián Béla: Hol vannak a miniszter urak az éjszakai ülé- I sükről? Ők csinálták és egy sincs itt! — Jánossy Gábor: Előkészülnek a londoni konferenciára, azon dolgosnak!) T. képviselőtársam, emlékszem, egyszer a Házat azért napolták el, Károlyi Gyula igen t. miniszterelnök úr korában, akit ön is szívvel-lélekkel támogatott, hogy legyen idejük dolgozni. A Ház el volt napolva hat hétig és hat hét alatt nem történt semmi. Ezek csak kifogások, de semmiképpen sem tarthatom megengedhetőnek azt a luxust, hogy ilyen kö- ; rülmények közt itt tárgyaljunk és önmagunkat győzzük meg arról, hogy milyen nagyszerű dolgokat állapítunk meg és milyen nagyszerű a saját magunk elgondolása. (Ügy van! bal- j felől.) Mi külön életet élünk, mi kedély eske- | dünk, egymást győzzük meg érvekkel, amíg az i országban, kinn a falvakban, vagy városok- \ ban az iparosok, a kereskedők, a tisztviselők j ajtain a mindennapi gond kopogtat, és méltóz- j tassék meghallgatni, — valószínűleg képviselő- ! társaim is hallhatják — hogy az egész Kép- j yiselőház működését milyen úton-módon bírál- | ják és hogy hova jutottunk ebben a tekintet- ! ben. (Fábián Béla: Nem volna jó lefotogra- i falni ma a Házat?) Hogy az a polBikai válság, amely ma Ma- j gyarországon van, indokolt és érthető-e, erre megadom a választ. Véleményem szerint a I politikai és bizalmi válság, s azt a bizalmatlan- í mg, amellyel ma az ország!, részint a kormány- , nyal, részint pedig a Képviselőházzal szemben viseltetik, ebből a szempontból teljes mértékben indokolt. Nem hivatkozom másra, csak arra, hogy ha egy gazdaságban a vezető tisztviselő, vagy jószágkormányzó olyan beruházásokat vagy olyan költekezéseket végez, amelyekhez nincs meg a felhatalmazása, nagyon jól méltóztatik tudni, hogy mi a következménye, ülése 1933 június 9-én, pénteken. 173 Az a következménye, hogy az illető anyagilag felelős azokért a kiadásokért, amelyeket gazdájának tudta és beleegyezése nélkül saját rizikójára, vagy hogy populáris kifejezést használjak, saját szakálára elkövetett. Nagyon örülök, hogy Jánossy igen t. képviselőtársam ezt a megállapításomat helyeselni méltóztatik. Nagyon örülök éppen azért, (Jánossy Gábor: Ebben az örömben máskor is lehet része!) — nem tudom a végén mi lesz, képviselő úr — mert ezek a túlkiadások is ezen az alapon megnagyobbítva, megszázs.zorozva történtek és folytak itt a múltban. A zárszámadásokban különböző förtelmes adatokat láthatunk ebből a szempontból. A zárszámadásokból megalapíthatjuk, hogy hoszszú esztendők folyamán sok olyan dolog történt, amihez az illető akkori kormánynak semmi néven nevezendő felhatalmazása nem volt. Itt valakinek ezért felelnie kell, valaki ezért felelős. Nagyon köszönöm, hogy helyesel Jánossy képviseőtársam és ha már az 1848. évi III. tcikket, amely a miniszteri felelősségről szól, nem érvényesítik, akkor azt vagyok bátor mondani, hogy ne az 1848-as törvényt vegyük alapul, hanem az 1931 január 17-én hozott párthatározatot, amelyben az- igen t. kormánypárt kimondotta az államtitkárok felelősségét. A népjóléti ügyekben .ezen az alapon a párthatározat alapján indult meg a felelősségrevonás. Amikor a zárszámadásokból, amelyeket gyorsvonati tempóban tárgyaltunk le, olyan rettenetes kiadásokat láthatunk,' hogy például a budafoki állami pince váltóhitelére 5'5 millió pengőt adtunk ki, amikor azt olvassuk, 'hogy az Okh. veszteségtartalékalapjára törvényes felhatalmazás nélkül 1,200.000 oengőt adtunk ki, — nem akarom folytatni a különböző lúlkiadásokat, — akkor meg kell állapítanom azt, hogy van létjogosultsága ennek a politikai válságnak és ennek a bizalmatlansáernak. Ez a válság addig nem fog

w meg szűnni és mindaddig benne lesz mezőgazdasági, társadalmi és kulturális életünkben, ameddig ezeket az okokat valamilyen útonmódon nem szüntetjük meg. Remélem, hogy Jánossy t. képviselőtársammal, amikor ma.id minderről szó lesz, az előzmények után együtt leszünk. (Jánossy Gábor: Köszönöm a jó kívánságot, legalább talán addig én is élek! — Derültség.) T. Ház! A magyar nemzet jövője szempontjából a legfontosabb követelmény az, ha a magyar jövőről gondoskodni akarunk, hogy a jövő magyar generációnak adjuk meg az élet lehetőségeit, adjuk meg az élet feltételeit. Szomorúan kell megállapítanom azt, hogy amikor térítőkre, borpineékre, borházakra voltak százezrek és milliók, ugyanakkor az emberre, a legdrágább és legértékesebb alanyra, a magyar életre, a magyar jövőre nem volt pénz. Az a helyzet, hogy az a szegény ember, — legyen az akár hivatalnok, akár munkás, vagy gazda^ — aki nincs benn valamely társadalombiztosítóban, vagy nem tagja valamelyik betegsegélyzőnek s aki megkapja a legnagyobb betegséget, a tuberkulózist, az kilincselhet, hétrőlhétre járkálhat, mert nem ^lehet elhelyezni vagy csak a legnagyobb nehézségek árán. T. Képviselőház! Méltóztatik tudni, hogy a statisztika szerint a tuberkulózis nálunk a vidéken, az Alföldön, Pesterzsébettől le egészen Szegedig, milyen rettenetes és szörnyűséges mértékben növekedik. Méltóztatik tudni azt, hogy a falusi iskolát illetőleg — mi mindenkoron a jó és egészséges falura hivatkoztunk, •**