Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. szomorú, hogy ezek a gazdasági elvek külön­böző politikai irányzatokat hoznak létre és létrehozzák azokat a válságokat, amelyere lépten-nyomon hivatkoznak itt a Házban és másutt is. Miért! Egyszerű okoknál fogva azért, mert ezek az elgondolások, ezek a ter­melési rendszerek és ágazatok bizonyos mér­tékben az államban megtalálják a vezető szerepet. Az alkotmányosságot, a felelősség meg­osztásának elvét akként értelmezik, hogy vál­lalják mindenért a felelősséget papíron, de amikor ezt be is kellene váltani, előkelő gesz­tussal nonchalance-szal, az illető államok miniszterei, vagy ezeknek a gazdasági irány­elveknek spiritusz rektorai egyszerűen odadob­ják a gyeplőt. Félő nem tudni, hogy akkor majd a megvadult tömegek, amelyek ma a világgazdasági krízis folytán tényleg nagy­mértékben le vannak romolva, jobbra-e vagy­balra, vagy pedig milyen irányban gyakorold ják a hatalmat­A válságok korából ez a parlament is ki­veszi a maga részét, mert bármilyen, legyen is a helyzet, bármennyire is meg tudom érteni azokat a nehézségeket és különböző akadályoz­tatásokat, amelyekben nekünk képviselőknek, sajnos, éppen az előbb említett óiknál fogva részünk van, de teljesen feleslegesnek és hiábavaló dolognak tartom, hogy mi itt egy apropriációnál, amely valamikor a parlamen­tarizmus klasszikus idejében esemény volt minden téren, (Ügy van, a jobboldalon:) odáig jussunk, hogy üres miniszteri bársonyszékek és üres padok előtt beszéljünk. (Fábián Béla: Hol vannak a miniszter urak az éjszakai ülé- I sükről? Ők csinálták és egy sincs itt! — Já­nossy Gábor: Előkészülnek a londoni konferen­ciára, azon dolgosnak!) T. képviselőtársam, emlékszem, egyszer a Házat azért napolták el, Károlyi Gyula igen t. miniszterelnök úr korában, akit ön is szív­vel-lélekkel támogatott, hogy legyen idejük dolgozni. A Ház el volt napolva hat hétig és hat hét alatt nem történt semmi. Ezek csak kifogások, de semmiképpen sem tarthatom megengedhetőnek azt a luxust, hogy ilyen kö- ; rülmények közt itt tárgyaljunk és önmagun­kat győzzük meg arról, hogy milyen nagyszerű dolgokat állapítunk meg és milyen nagyszerű a saját magunk elgondolása. (Ügy van! bal- j felől.) Mi külön életet élünk, mi kedély eske- | dünk, egymást győzzük meg érvekkel, amíg az i országban, kinn a falvakban, vagy városok- \ ban az iparosok, a kereskedők, a tisztviselők j ajtain a mindennapi gond kopogtat, és méltóz- j tassék meghallgatni, — valószínűleg képviselő- ! társaim is hallhatják — hogy az egész Kép- j yiselőház működését milyen úton-módon bírál- | ják és hogy hova jutottunk ebben a tekintet- ! ben. (Fábián Béla: Nem volna jó lefotogra- i falni ma a Házat?) Hogy az a polBikai válság, amely ma Ma- j gyarországon van, indokolt és érthető-e, erre megadom a választ. Véleményem szerint a I politikai és bizalmi válság, s azt a bizalmatlan- í mg, amellyel ma az ország!, részint a kormány- , nyal, részint pedig a Képviselőházzal szem­ben viseltetik, ebből a szempontból teljes mér­tékben indokolt. Nem hivatkozom másra, csak arra, hogy ha egy gazdaságban a vezető tiszt­viselő, vagy jószágkormányzó olyan beruhá­zásokat vagy olyan költekezéseket végez, ame­lyekhez nincs meg a felhatalmazása, nagyon jól méltóztatik tudni, hogy mi a következménye, ülése 1933 június 9-én, pénteken. 173 Az a következménye, hogy az illető anyagilag felelős azokért a kiadásokért, amelyeket gaz­dájának tudta és beleegyezése nélkül saját rizikójára, vagy hogy populáris kifejezést használjak, saját szakálára elkövetett. Nagyon örülök, hogy Jánossy igen t. kép­viselőtársam ezt a megállapításomat helye­selni méltóztatik. Nagyon örülök éppen azért, (Jánossy Gábor: Ebben az örömben máskor is lehet része!) — nem tudom a végén mi lesz, képviselő úr — mert ezek a túlkiadások is ezen az alapon megnagyobbítva, megszázs.zo­rozva történtek és folytak itt a múltban. A zárszámadásokban különböző förtelmes adatokat láthatunk ebből a szempontból. A zárszámadásokból megalapíthatjuk, hogy hosz­szú esztendők folyamán sok olyan dolog tör­tént, amihez az illető akkori kormánynak semmi néven nevezendő felhatalmazása nem volt. Itt valakinek ezért felelnie kell, valaki ezért felelős. Nagyon köszönöm, hogy helyesel Jánossy képviseőtársam és ha már az 1848. évi III. tcikket, amely a miniszteri felelősségről szól, nem érvényesítik, akkor azt vagyok bá­tor mondani, hogy ne az 1848-as törvényt ve­gyük alapul, hanem az 1931 január 17-én ho­zott párthatározatot, amelyben az- igen t. kor­mánypárt kimondotta az államtitkárok fele­lősségét. A népjóléti ügyekben .ezen az alapon a párthatározat alapján indult meg a felelős­ségrevonás. Amikor a zárszámadásokból, ame­lyeket gyorsvonati tempóban tárgyaltunk le, olyan rettenetes kiadásokat láthatunk,' hogy például a budafoki állami pince váltóhitelére 5'5 millió pengőt adtunk ki, amikor azt olvas­suk, 'hogy az Okh. veszteségtartalékalapjára törvényes felhatalmazás nélkül 1,200.000 oengőt adtunk ki, — nem akarom folytatni a külön­böző lúlkiadásokat, — akkor meg kell állapí­tanom azt, hogy van létjogosultsága ennek a politikai válságnak és ennek a bizalmatlan­sáernak. Ez a válság addig nem fog w meg szűnni és mindaddig benne lesz mezőgazda­sági, társadalmi és kulturális életünkben, ameddig ezeket az okokat valamilyen úton­módon nem szüntetjük meg. Remélem, hogy Jánossy t. képviselőtársammal, amikor ma.id minderről szó lesz, az előzmények után együtt leszünk. (Jánossy Gábor: Köszönöm a jó kí­vánságot, legalább talán addig én is élek! — Derültség.) T. Ház! A magyar nemzet jövője szempont­jából a legfontosabb követelmény az, ha a ma­gyar jövőről gondoskodni akarunk, hogy a jövő magyar generációnak adjuk meg az élet lehetőségeit, adjuk meg az élet feltételeit. Szo­morúan kell megállapítanom azt, hogy amikor térítőkre, borpineékre, borházakra voltak száz­ezrek és milliók, ugyanakkor az emberre, a legdrágább és legértékesebb alanyra, a magyar életre, a magyar jövőre nem volt pénz. Az a helyzet, hogy az a szegény ember, — legyen az akár hivatalnok, akár munkás, vagy gazda^ — aki nincs benn valamely társadalombiztosító­ban, vagy nem tagja valamelyik betegsegély­zőnek s aki megkapja a legnagyobb betegsé­get, a tuberkulózist, az kilincselhet, hétről­hétre járkálhat, mert nem ^lehet elhelyezni vagy csak a legnagyobb nehézségek árán. T. Képviselőház! Méltóztatik tudni, hogy a statisztika szerint a tuberkulózis nálunk a vi­déken, az Alföldön, Pesterzsébettől le egészen Szegedig, milyen rettenetes és szörnyűséges mértékben növekedik. Méltóztatik tudni azt, hogy a falusi iskolát illetőleg — mi mindenko­ron a jó és egészséges falura hivatkoztunk, •**

Next

/
Thumbnails
Contents