Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

172 Az országgyűlés képviselőházának J pókon meri a szájára venni és mer itt a Házban nyilt színen egy éljen-t kiáltani. Hogy mennyire mgbukott a perszonifikáció emléke és létjogosultsága Magyarországon, azt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az a tény, amelyet konstatálhatunk akkor, ha végignézünk Olaszországban. Ott is megállapíthatjuk azt, hogy lassan, de folyamatosan kezd ez a perszoniiikáció, a Mussolini homloka köré öveit megtestesítése a nemzeti életnek, 'bizonyos mértékben csökkenni és a hatalom gyakorlása a törvényhozás és különböző más fórumok között megoszlani. Az ismétlődik meg, ami az 1860-as esztendőkben volt III. Napóleon korában. Itt állunk ma is ezekben a. szomorú időkben és kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy bár a magyar nemzetnék voltak Kossuth Lajosai, die a magyar nemzet létét, vagy nemlétét sohasem lehetett egy földi embernek az életéhez, annak erényeihez, vagy pedig hibáihoz hozzácsatolni. A magyar mezőgazdaságot Németország politikája, Németország egész elgondolása és nemzeti élete csupán [mezőgazdasági szempontból érdekli, és Olaszország sem érdekelhet bennünket más szempontból. Mert, hogy ők mit csinálnak a maguk határain belüi, az egy nemzet belügye, semmiképpen sem tarthat érdeklődésre számot és nem jelentheti azt, hogy a magyar nemzetnek is le kell majmolnia azokat az irányelveket, amelyek az egyes nemzetek életében szükségesek, lehetségesek, ezek semmiképpen sem szolgáitatnak okot arra, hogy a magyar pszihé ezeket lemajmolja. (Ügy van! Vgy van! a baloldalon.) A magyar nemizet ezer esztendőn keresztül itt élt és itt fog tovább is élni a Dunamedencéjében. Mi történelmi hivatást teljesítettünk itt, a müveit nyugat védőbástyái voltunk és ezt csak úgy tudtuk elérni és úgy tudta a magyar nemzet ezer esztendeig megvédeni a maga határait, a maga igazát, hogy sohasem személyekben, hanemi mindig a nemzet élniafcarasában és munkájában volt az az erkölcsi tőke, amely biztosította számára ezt az előkelő pozíciót itt a Duna medencéjében. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Legyünk tisztában azzal, hogy nekünk itt, a Duna medencéjében ezt az ezeresztendős hivatásunkat tovább kell teljesítenünk megcsonkítottságunk ellenére annak ellenére, hogy mezőgazdaságilag, politikailag és kereskedelmileg teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Az az élniakarás, amely uem

i perszonifikál, hanem a magyar nemzet. jövőjét a magyar munkában látja biztosítva, ezt a nemzetet továbbra is meg fogja tartani és ez a nemzet teljesíteni fogja a maga hivatását és a .maga kötelességét. A pénzügyi tárca tárgyalása során elmondtam, hogy bármennyire tisztában vagyunk is a pénzügyminiszter úr abszolút szakértelmével, jóindulatával és törekvésével, ugyanakkor hivatkoznom kell arra, hogy vannak egyes súgók, informátorok, akik az egész állami gépezetet, az egész pénzügyi apparátust továbbra is abban a mederben akarják folytatni, amely mederben való továbbfolytatás csődöt mondott. Ezeket a szavakat kénytelen vagyok a magyar királyi miniszterelnök úrra is applikálni. (Halljuk! Halljuk!) Mert bármennyire is rendszerváltozást lát az ember, bármennyire keresi az új stílust, csak azt látja, hogy a vezér változott, de- a hadsereg többi tagjai változatlanul megmaradtak. Ezt néni tisztán a nemzeti egység pártjára értem, ha96. ülése 1933 június 9-én, péntekért. nem a magyar bürokráciára, amely lassúsága által valósággal megnehezíti a resszortminiszterek az egész kormány munkáját. Szomorú ez a magyar bürokrácia. Tényleg kormányokat fog átélni és bármennyire paradoxonnak hangzik, ez a lassúság, a bürokrácia nehézkessége még a Gömbös-kormányt is túl fogja élni, mint ahogy túlélte Bethlent és Károlyit. Ezzel a bürokráeióval lesz a kormánynak a legtöbb baja és kell is, hogy a legtöbb baja legyen, mert ez kerékkötője minden elgondolásnak, minden gazdasági szabadságnak. A bürökráei oka annak, hogy a Képviselőház tagjainak pártkülönbségre való tekintet nélkül reggeltől estig semmi egyebet nem kell csinálnia, mint ehhez az igen t. bürokráciához ajánló sorokat írnia. Legyünk ezzel tisztában./ Kénytelen vagyok megállapítani, hogy vannak ügyek, amelyek hosszú hónapokon keresztül fekszenek az íróasztalfiókokban, érlelődnek ós a legjobb olajozójuk egy képviselői ajánlólevél, amelyet akár miniszter, j akár más útján adresszálumk, akkor kicsúszik 2—3 nap alatt, máskülönben! hosszú esztendőkön keresztül érlelődik és végül nem is intézik el. T. Ház! Legjobban érezzük a bürokrácia nehézkességét a .gazdasági életben. Nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági élet nem bírja a megkötöttséget, aj gazdasági életnek fejlődés kell, akár kulturális, akár mezőgazdasági, akár technikai téren, a gazdasági életnek szabadság kell, tér kell, ahoi dolgozni és mozogni tud. Különösen ma nemzetig és polgári szempontból fontos ez a szabadság, amikor a gazdasági élet állandóan forrong Moszkvától egészen Kómáig. Akármelyik államot tekintjük, •gazdasági harcokat látunk, amelyek a kenyérért, a hatalomért folynak. Azt látjuk, hogy három gazdasági irányzat küzködik ma egymással. Oroszországban a kollektív gazdaság rendszere uralkodik, ezzel ellentétben látjuk másutt a szabadság híveit és végül újabban mindinkább előre tor az irányított gazdaság formája. T. Ház! Bármennyit vitatkozunk és válogatunk e három termelési és gazdasági irányzat közt, le kell szegeznünk, hogy ebből a káoszból nem fognak kivezetni bennünket azok a csodadoktorok, akik egyszer Stresaban, máskor Londonban összeülnek és hoznak különböző határozatokat, amelyeknek lényege legtöbbször az, hogy majd a következő konferencián fognak • érdemben határozni. (Fábián Béla: Még odáig sem jutnak el, hogy legalább ennyit elhatározzanak!) Jóindulatú vagyok a (konferenciákkal szemben, elismerem, hogy enynyit elhatároznak, (Fábián Béla: Még azt sem! Sóhivatal! — Jánossy Gábor: Ne sértegesse a sóhivatalt, ott dolgoznak!) így tényleg nem lehet csodálkozni azon, hogy Moszkvától egészen Rómáig gazdasági forrongás van. Bármenynyire is telve van a lelkünk optimizmussal, bármennyire is hisszük, hogy a viszonyok jóra fognak fordulni, rövid időn belül a viszonyok javulásával olcsósági és termelési hullámokkal egyáltalában nem tudunk számolni. Ezek tények, ezek realitások, nem szabad nekünk egy konferenciától, egy összejöveteltől nagy eredményeket várnunk. Az egész termelési rend egészen meg van bolygatva, fel van dúlva. A rendezéshez idő kell, azt elismerem. Éppen ezért, a konferenciák csak elősegíthetik ezt &

r rendezést, de a végleges megoldását az eseményeknek nem tudják előidézni, (Jánossy Gábor: Világgazdasági kergeség uralkodik! — Fábián Béla: Kergeség, ez a helyes szó!) Az a