Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

170 Az országgyűlés képviselőházának It lünk a termény, vagy a kukorica ára valamivel magasabb; talán az is közrejátszik ebben, hogy a kereskedő olcsóbban szállít, mintha vasúton szállítana. Rá kell mutatnom arra is, hogy az én vidékemen, ott az Alföldön, az utak rettenetesen el vannak hanyagolva. Munkanélküliség éppúgy van ott is, mint más' vidékeken és ha az utakat meg tudnók csinálni, talán a munkanélkülieknek is biztosíthatnánk valami kenyeret arra az időre, míg az utakon dolgoznak. Hiszen csinálunk az országban gyönyörű utakat a Balatonra, Lillafüredre, mindenfelé. Én azt mondom, hogy szükség is van rá, s nem azért hozom fel ezt, mintha talán fel akarnám hánytorgatni a kormánynak, hogy nem helyesen és nem okosan csinálja, mert hiszen talán a külforgalmat is biztosítani akarja, és talán a magyar tengert, a Balatont, vagy pedig Lillafüred gyönyörű szép vidékét is be akarja kapcsolni a külforgalomba és a külföldieknek könnyebben való odajutását is biztosítani akarja. Ezzel kapcsolatosan azonban az Alföld útjait is rendezni kellene. A magyar Alföldön ugyanis nem sűrűn vannak a községek, és az egyik várostól 40.000, sőt 70.000 katasztrális hold távolságra is van a másik város, vagy egy nagyobb község és tanyarendszer lévén, nagy probléma az, hogy különösen télen, télvíz idején az ott kintlakó termelő hogyan szállítsa áruját piacra. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy az utak tekintetében az országnak ne csak egy részében, hanem általában az egész országban egyforma mértékkel mérjen és az utak csinálására nagyobb gondot fordítson; különben is azt hiszem, hogy ahol az utak már megvannak csinálva, ott sincs nagyobb útadó, mint ott, ahol még agyig jár a kerék a sárban. Sokszor elhangzik itt olyan állítás, hogy térjünk át másféle termeivények előállítására. Nagyon sokszor azonban, amikor 14—16 kilométerre kellene a terményt piacra szállítani, nem képes erre a termelő, az út rosszasága miatt. (Ügy van! Ügy van! jobboldalon.) Ennélfogva így nem is termelhet úgy, amint a piaci lehetőségek megengedik. Nagy probléma a munkanélküliség, mert hiszen a munkanélküliség nem egyedül a szellemi munkások, nem egyedül^ aföldmívelóssel foglalkozó munkások problémája, hanem az ipar és a kereskedelem problémája is. Azok a szerencsétlen kereskedősegédek, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy saját üzletükben dolgozzanak, most munka nélkül futkosnak és nem egyszer bekopogtatnak az emberekhez alamizsnáért, mert nem tudnak elhelyezkedni, munka nélkül vannak és valahogy nekik is fenn kell tartani magukat. Leszögezhetem azt, hogy mindez a nyomorúság a földmívelő osiztály, a gazdatársadalom nyomorúságából ered, mert ha a földmívelő osztály meg volna segítve, illetőleg ha nem is volna megsegítve, de legaláhb áruját értékesíteni tudná, akkor a munkanélküliség is sokkal kisebb méreteket öltene, a kisiparos is tudna dolgozni, mert volna rendelője, aki az általa előállított cikkeket megvásárolja. Sajnos azonban, kisiparosaink is ebben a szerencsétlen gazdasági helyzetben teljesen el vannak adósodva a kisiparosok sem tudnak munkát teremteni maguknak. (Propper Sándor: Milyen gyönyörű rendszer ez! Milyen szép eredményeket tudott elérni!) Tessék dicsérni maijd ezt a rendszert, ha 6. ülése 1933 június 9-én, pénteken. felszólal a képviselő úr. (Propper Sándor: Majd megdicsérem, nyugodt lehet!) Mindenesetre nagyon nehéz probléma ez és ezzel nagyon intenziven kell foglalkozni. Rá kell ínég mutatnom ai közszállítási szabályra is, főleg annak hiányaira és hibáira. Erre a gondolatra úgy jöttem rá, ínogy az én községemben a honvédeleimügyi minisztérium nagyobb építményt, nagyobb épületkomplexumiot építtetett. Ennek természetesen nagyon Örültem, ímert sikerült kieszközölnöm, hogy a munka nagy részét az én munkásaim, az én íparosaimj végezték el. Hátramaradt még a 'munkából bizonyos kvantum, amelyre azután újra pályázatot hirdettek. Ezeknek a munkálatoknak elvégeztetését egy pesti úriembernek adták oda, aki azonban — miután a közszállítási szerződés egyáltalán nem intézkedik erről — megtette azt, hogy amikor megkapta a szállítást és a szerződést aláírta, azonnal engedményezte az egész vállalati összeget; hogy spekulációból-e vagy miért, azt nem tudom, de igen sokat jártam utána és nagyon nehezen tudtam a munkások herének egy kis részét is kifizettetni. Az orosházi munkásokkal megcsináltatta 'Ugyan a munkát, azonban nem fizetett nekik, mert idéfent nem utaltak ki pénzt arra, hogy a munkásokat kifizesse. Már a szerződés aláírásakor az egész vállalati összeget engedményezte, a 'másik részét pedig — azt hiszenn, de nem merném biztosra állítani — csendes társnak adta ki. Nagyon szeretném, ha a kormány figyelme erre is ráterelődnék a jövőre nézve és különösen az ilyen nagyobb vállalatoknál a szerződés megkötésekor biztosítanák a munkásoknak a munkabérüket. Ha engedményezni is akar valaki, akár spekulációból, akár kényszerűségből (Helyeslés a jobboldalon.) bizonyos összeget ne engedjenek szerződésileg engedményeznie, hogy legalább a munkások megkaphassák az általuk kiérdemelt, megdolgozott munkabért, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert hiszen az,ok a munkások nagyon is rá vannak utalva arra a kis keresetre és lelketlenség volna^ha valaki így becsapná őket. Volt olyan munkás is, akinek 200 pengővel maradtak adósok, de nem tudom ezt behajtani, mert nincs rá módom, hiszen a közszállítási szaibály erről nem rendelkezik. A szerződést aláírták ebben az esetben is, az engedményezést elvállalták, de természetesen csak azt a választ kaptam: minket bepöröl az, akire az összeg engedményezve van, ha az,t visszatartjuk vagy ha a munkásoknak kiutaljuk. Nagyon sok szó hangzott el itt az álláshalmozásokról^ is. Természetesen időszerű lenne, ha ezt a kérdést is vizsgálat tárgyává tennők. Ha valaki munkabíró, munkaképes, munkaerős és nagyon természetesen dolgozni szeretne a férj is, a feleség is, akkor én azt helyeslem is, azonban csak akkor tudom igazán helyeselni, — nem irigységből mondom — hogyha nem futkosna, olyan sok munkanélküli, olyan sok szellemi munkás kenyér után és Budapest fővárosban nem várná olyan nagyon télen a hóesést, hogy éjszaka ő is elmehessen havat hányni. Az utóbbi időben nagy izgalmat keltett kint a termelő osztályoknál, (Dinnyés Lajos: Az, hogy a kereszténypárt ellenzékbe vonul!) hogy a határidős piac a gabona és a búza árát októberre 10 pengővel jegyzi. Nagyon sokan megfordultak nálam, és kétségbeesésüknek adtak kifejezést, hogy- vájjon milyen lehet most a gabona ára, ha már előre, októberre 10 pengőért eladják a búi iát. Most, ha megérik a búza,