Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. ján és magunk, a kormány pártja, szegezzük le •azt, hogy e tekintetben a takarékosságnak nem látjuk helyét, itt a takarékoskodást helytelennek véljük, idáig talán nem is lett volna szabad elmenni, amennyire elmentek az utolsó 15 év kormányai. Mi megcsalatva is érezzük magunkat a hadsereg kérdésben, megcsalatva azért, mert bár a trianoni békeparancsot ellenfeleink békeszerződésnek nevezik, jogi formába öltöztették, minekutána jogi formába öltöztették és szerződésnek neyezték, ezt a szerződést elsősorban Ők nem tartják be. Megint csak szemrehányás illetheti kormányainkat visszamenőleg évek hosszú során át, hogy ebben a tekintetben^ a szokott magyar becsületességgel a szerződést egyoldalúlag a mi részünkről betartották ugyanakkor, amikor minden okunk ínég lett volna arra, konstatáljuk, hogy a másik fél nem tartja be a szerződéseket, mi sem tartottuk volna be azokat. Leszerelési értekezlet folyik ezekben a napokban is. Mi nem hihetünk ennek a leszerelési értekezletnek sikerében, legalább is nem hihetünk annyiban, hogy az reánknézve az igazság diadalával fejeződhetnék be. Egy olyan értekezlet kezdete is, amely azzal kezdődik, hogy a leszerelés definícióján kezdenek el vitatkozni, holott a békeszerződés 8. cikkébe ők tették bele ezt a szakkifejezést, bizalmatlansággal tölt el bennünket. De hiszen a trianoni béke bevezető szavai szerint is a mi leszereltetésünk csak bevezető része lett volna egész Európa lefegyverzésének (Ügy van! Ügy van!) r és\ egy másik része szerint 10 évenkint ellenőrizni kellett volna a nemzeteket, hogy vájjon a leszerelésre vonatkozó határozmányokat végrehajtották-e vagy sem. Amik eddig történtek, azok után azt állíthatjuk, hogy ez a leszerelés csak hipokrízis. Vannak, akik erősébb szavakat használnak, vannak, akik leszerelési komédiának tartják az egész leszerelési értekezletet is, sőt vannak olyanok, akik az érdekelt államok biztosító szövetkezetének mondják ezt az értekezletet, (Patacsy Dénes: Ügy is van!) akik a leszerelés ellen irányuló biztosító szövetkezésnek tartják azt, ami most történik. Mi figyelemmel kísérjük, hogy magyar kiküldötteink ezeken a leszerelési értekezleteken miként viselkednek és minő javaslatokat tesznek. Nem kerülte el figyelmünket, hogy kiküldöttünk, Tánczos tábornok úr (Éljenzés a jobboldalon.) a leszerelési értekezleten legutóbb a következő javaslatot tette (olvassa): «A magas szerződő felek elfogadják a katonai és tengerészeti aviatika, valamint a légi bombázás teljes eltörlését; az összes katonai és tengerészeti repülőgépeket megsemmisítik a szerződés életkeléptetését követő tizenkét hónapon belül.» Kiragadtam ezt az egy mondatot, mint a magyar megbízott legutolsó kifejtett álláspontját. Hasonló volt r kiküldötteinknek minden egyes megnyilatkozása. Megnyugvással látjuk szereplésüket, látjuk, hogy korrektül töltik be tisztüket és tökéletesen híven tükrözik vissza azt a helyzetet, amelyben mi a leszerelési kongresszust figyelemmel kísérjük. T. Képviselőház! Mi szemrehányást teszünk évről-évre saját kormányunknak, amelyet támogatunk, azért, hogy a zsoldosrendszer megváltoztatását illetően nem lépett akcióba még ezidőszerint sem kellő energiával ós nem lépett fel kellő energiával az általános védkötelezettség behozatala érdekében. Mi a zsoldos hadkiegészítési rendszert abszolúte rossznak, {Ügy van! Ügy van!)^ s amellett a lehető legdrágább hadkiegészítési módnak tartjuk. Különösen egy ilyen szegény országra ráoktrojálni a legdrágább hadkiegészítési módot, ezt abszolúte visszautasítjuk. Mi a zsoldos hadkiegészítési rendszerben a szó szoros értelmében tönkremehetünk, mert ez ránk olyan költségeket ró, amelyeket ennek a kis országnak teherviselőképessége^ alig bír el. Hiszen itt a legénységi illetmények összege sokszorozottan több, mint a besorozott katonáknál. Összehasonlítást olvastam: egy évben tízszerannyit tett ki a legénységi illetmények összege, mint amennyit ki tett volna általános védkötelezettség esetén. Mi a toborzást csináljuk kényszerből, de helyesnek nem tartjuk, azt kellő értékűnek nem tekinthetjük, mert toborzásnál főleg olyanok jelentkeznek katonai szolgálatra, akiknél ez kenyérkérdés. (Ügy van! ügy van!) Mi az általános hadkötelezettséget, vagy pedig a miliciát követeljük, s elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy kormányunk e tekintetben a szükséges lépéseket minél előbb megtegye. (Helyeslés.) Mindenesetre úgy külügyminiszterünknek, mint az összkormánynak sürgős feladatául tekintjük azt, igyekezzék meggyőzni a nagyhatalmakat arról, hogy egy tekintélyes létszámú, jól felfegyverzett és^ jól fegyelmezett magyar haderő egész Európára nézve nemzetközi értéket jelent. (Ügy van! Ügy van!) Ez nem speciális magyar érdek, a magyar hon védelemügy kifejlesztése nemzetközi érdek. Es végtelenül csodáljuk azt a rövidlátó politikát, amely a nagyhatalmaknál, a rólunk határozó és döntő nagyhatalmaknál szembetűnő, hogy nem ébredtek még a tudatára annak, hogy a mi honvédelemügyünk kifejlesztése egész Európa közös érdeke; érdeke a béke szempontjából, érdeke az antibolsevizmus szempontjából is. Habozás nélkül ezen^ az állásponton kell tehát lennie minden hazáját szerető francia állampolgárnak, minden hazáját szerető angol államférfiúnak és általában a nagyhatalmak vezető embereinek. T. Képviselőház! Áttérve a hozzánk közelebb álló és inkább a belpolitikai kérdések körébe tartozó, de honvédségi vonatkozású kérdésekre, most, minekutána az igen t. miniszterelnök úr által előterjesztett törvényjavaslatot a háború hadirokkantjairól és egyéb hadigondpzottairól az országgyűlés megszavazta, szükségesnek látjuk, hogy a honvédelmi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr szíveskedjék odahatni, hogy a hadikárosultak, a házassági óvadékkárosultak és a hadiszolgálatra való bevonulás miatt r előmenetelükben károsultak problémái is minél előbb megoldassanak és gondoskodás történjék általában arról, hogy a frontharcosok érdemei a jövőben az egész vonalon fokozottabban honoráltassanak. (Helyeslés jobb felől.) E tekintetben évek hosszú sora óta folytonosan felszólalunk. Egyre késik a háború ügyének olyan rendezése, a háborúnak olyan likvidálása, hogy a háború volt katonáinak lelkében kialakuljon az az érzés, hogy érdemes volt a fronton lenni, mert a nemzet hálás azok iránt, akik frontszolgálatot teljesítettek. (Patacsy Dénes: Nagyon helyes!) Ebből a szempontból ajánlottam, mint legközelebb végrehajtható feladatokat az igen t. kormány figyelmébe ezeket a kérdéseket, itt említvén meg, hogy örömmel olvastuk a miniszterelnöki sajtóirodának legutóbbi figyelmeztetését a hadikölcsön kérdéseben. Megbotránkozással halljuk és látjuk, hogy akadtak
