Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

8 Az országgyűlés képviselőházának olyan elvetemült gonosztevők, akik a háborúnak ezeket a károsultjait is megrövidíteni igyekeztek, és különféle hangzatos ígéretekkel az ország egész területén a hadikölcsönkárosultakra vetették ki a hálót és azokat igyekeztek a miniszterelnök úr különböző parlamenti nyilatkozatai után megtéveszteni és hadikölcsönkötvényeik tekintetében becsapni. Helyes volt, hogy figyelmeztették az ország területén minden hadikölcsönkötvény-tulajdonost. En magam, — mint az ő propaganda-bizottságuk elnöke — minden .alkalmat felhasználok arra, hogy figyelmeztessem a hadikölcsön-kötvénytulajdonosokat arra, (hogy a kezükben lévő kötvényeket őrizzék meg, mert nem szabad, hogy kihaljon belőlük az ;a remény, hogy ezekből a hadikölcsönkötvényekből még érték és pénz lesz és ezek nem kerülnek a Kossuth-bankók sorsára, mint ahogyan izgatják az egész ország területén a hadikölcsön-károsultakat. Szóvátettem a házassági óvadékok kérdését azért, mert nagy súlyt fektetek a tisztikar lelkiállapotára, nagy súlyt fektetek a tisztikar anyagi helyzete feletti őrködésre és úgy érzem, hogy az értékükben megsemmisült házassági óvadékok kihatnak a honvédelem érdekeire .is és károsan hatnak ki. Itt sürgős tennivaló van, amelyet nem mulaszthattam el a miniszterelnök úr szíves figyelmébe ajánlani. Megemlítettem továbbá a frontharcos kérdést azért is, mert a mindinkább szélesibedő frontharcos mozgalom hivatalos lapjának egyyik legutóbbi számában céljául tűzte ki a frontharcosok érdemeinek jutalmazására vonatkozólag egy törvény megalkotását, természetesen abban az értelemben, ahogyan azt előterjeszteni bátor voltam. A hadirokkant-kérdésre csak annyiban tekintek vissza, hogy mivel most következik a végrehajtás, a honvédelmi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrtól azt kérem, méltóztassék a végrehajtási utasításba drákói szigorúságú rendelkezéseket bevenni, amelyek biztosítják azt, hogy az új rendszer semmi zaklatással nem fog járni a hadirokkantakra, a hadiözvegyekre és hadiárvákra, hogy jóindulat és pártatlanság fog az egész vonalon érvényesülni. Egy a múltkor elhangzott közbeszólásból kifolyólag szükségesnek tartom, hogy éppen a kormánypárt részéről a leghatározottabban tiltakozzunk az ellen, ha esetleg valahol valamely megtévedett, vagy túlbuzgó tisztviselő pártpolitikai szempontokat próbálna belevegyíteni a hadirokkant-, á hadiözvegy- és hadiárvatörvény végrehajtásába. Mi a legteljesebb mértékben elítélnők az ilyen közalkalmazottat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és követeljük, hogy a törvény üdvös kihatásait pártpolitikai különbség nélkül minden hadikárosult egyformán élvezhesse. Egyik legelterjedtebb sajtóorgánumunknak, a Pesti Hírlapnak húsvéti ajándéka egy gyönyörű kiállítású füzet volt a honvédségünkről. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) Szebb gondolatot magyar politikai napilap nem is valósíthatott volna meg, mint hogy húsvéti ajándék gyanánt előfizetőinek és olvasóinak ilyen füzetet kikézbesített. Gondosan végigtanulmányoztam ezt a füzetet, amelynek egy példányát maradandó emlékül le is teszem a Ház asztalára. A gondolat megvalósítása, a füzet tartalma elsőrangú. El kell ismernem, hogy azok ia cikkek, (azok a leírások, azok az adomák, azok a költemények, azok az illusztrációk, amelyek ebben a fü193. ülése 1933 június 6-án, kedden. zetben vannak, a magyar honvédelemügy szempontjából nagy értékűek. Feltétlenül ismeretterjesztő ez a füzet; (Ügy van! Ügy van!) a középen.) tájékoztatja az egész ország lakosságát honvédségünk jelenlegi állapotáról és a mellett lelkesítő és bíztató is. Bíztató az állampolgárokra, akik majd szolgálni fognak a honvédség kötelékében, bíztató az apákra és anyákra, akiknek dönteniök kell a felett, vájjon gyermekeiket katonai pályára adhatják-e. De van még egy nagy előnye. A polgárság és a katonaság békés összhangja megvan, amióta nem. kell panaszkodnunk a bécsi császári és királyi hadügyminisztérium, avagy a háború alatt működött császári és királyi hadseregfőparancsnokság ellen. Amióta ez az összhang megvan a fegyveres erő és a polgárság között, minden ilyen mű, amely ezt a békés összhangot és egyetértést okozza, határozottan olyan jelentőségű, hogy ez a parlamentben is szóváteendő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.^ Ennek a füzetnek megemlítésével azt a célt szolgálom, hogy a magyar sajtó figyelmét felhívjam arra, hogy a sajtónak minden ilyen megmozdulására hálásan gondol minden magyar állampolgár, (Ügy van! Ügy van!) aki sízeretettel, tisztelettel és ragaszkodással viseltetik a fegyveres erő iránt. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Beszédemet befejezem. A honvédségünk vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozó legfelsőbb hadúri jogok gyakorlását élénk figyelemmel kísérjük és nagy örömmel látjuk annak minden megnyilvánulását. Nagy megnyugvással veszünk minden megnyilvánulást, amely a legfelsőbb hadúri jogok gyakorlása keretében történik. Ami az egész apparátusnak központi vezetését illeti, nyugodtan látjuk azt az igen t. miniszterelnök úr kezében. A magasabb parancsnokságok, hatóságok, intézetek működését, amennyire kívülről meg tudjuk ítélni, csak nagy elismeréssel említhetjük meg; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a csapatok kiképzéséről a mi füleinkbe is csak a legjobb hírek jönnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A csapatok fegyelmét illetőleg büszkén vesszük tudomásul mindazt, ami tudomásulvehető. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar királyi honvédség elsőrangú és belső érték szempontjából kiállja a versenyt az összes nagy nemzetek hadseregével is. Visszatérve oda, ahonnan kiindultam: a nemzeti egység pártja a honvédelemügyi tárca költségvetését szívesen, de nagy szomorúsággal szavazza meg. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Az előadó úr egyik megjegyzése arra késztet, hogy az ő szavaiba kapcsolódva kezdjem beszédemet. Az előadó úr ugyanis többek között azt mondotta, hogy ennek a mai hadseregnek szelleme előnyösen különbözik a régi hadsereg szellemétől. En, mint annak a régi hadseregnek egyik tartalékos tisztje — egy nagyon szerény kis egység — szükségesnek tartom figyelmeztetni a Házat ós figyelmeztetni mindenkit, hogy amikor a régi hadseregről beszélünk, ne ítéljünk elhamarkodva és ne ítéljünk talán igazságtalanul. (Zaj jobbfelől.) Megengedem először, hogy az előadó úr nem így értette, de Szilágyi Lajos előttem szólott t. képviselőtársam beszédében is volt egy momentum, amikor arra hivatkozott, hogy 1