Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 19( is papírmalomba kerültek! — Madai Gyula: Kern, csak a vallásos kiadványok! — Esztergályos János: És ön ezt úgylátszik helyesli, képviselő úr! Minden, ami a tudományt, a művészetet; és a kultúrát illeti, a papírmalom'ba került! — Madai Gyula: Van rá precedens! Ezt akartam csak leszögezni. Sajnos, így van. — Propper Sándor (Madai Gyula felé): Milyen jó volna, ha az összes írókat és költőket kitiltanák, akkor ön is szóhoz jutna, meg Pékár is! — Madai Gyula: Nem a németek voltak a tanítómesterek! — Zaj. — Elnök csenget.) A többi, ami különbség, csak elméletben és formában az, lényegben egyáltalában nem. Az osztályharc úgy a hitleri Németországban, mint a Gömbös-kormány áldásdús tevékenysége alatt egyformán végig gázol a munkásságon és ilyen körülmények között vájjon hol keressünk mi a beolvadásra alkalmas társakat? Azzal a történelmi osztállyal fogjunk össze, amelynek kevésbbé exponált alakjai is — nem az Esterházy-Watzdorfokra gondolok — legfőbb érdemül arra hivatkozhatnak, hogy a lóversenyt és agarászatot látogatják, ellenben nincs egy fillérjük sem a vergődő magyar művészetek számára, vagy a Gyermekvédő Liga gyűjtésére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Száz béresnek egyévi fizetését szórják ki egy szeszélyért és egy hercegi temetés pompájánál nem veszik észre azt az ordító stílustalanságot, amikor a sorfalat állni kirendelt gyermekek legtöbbje mezítláb csapta össze a bokáját a harsány vezényszóra. (Zaj.) Azzal a polgársággal legyen közösségünk, amely most a szociáldemokráciának ebben a tragikus pillanatában nincs velünk megelégedve, mert nem csináltunk neki elég cirkuszt, mert nem voltunk elég radikálisak, mert nem mentünk neki pusztakézzel a kapitalizmus mindennel felszerelt és állati kegyetlenségű zsoldosainaki Ez a réteg rögtön kilök bennünket, ha a reakció erőre kapva, miránk gázol s rögtön igazolja lojalitását, a fennálló rend

1 ~felé. Most ezek szent borzalommal és az ember tetszelgésével tiltakoznak a német események ellen, de minden borzalmuk és tiltakozásuk a zsidóüldözésnek szól csupán. Ha a Hitler-uralomnak ez a láza le fog lohadni, ha a szegény zsid'ók kifogynak, a következő szám az acélkartell, a vaskartell, a szappankartell és a vegyi kartell hatalmassága lesz, ahol majd meg kell torpanni, mert az már tabu az életrehívók felé, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor már majd csak a marxisták lelkiismereti szabadsága és exisztenciája marad a teuton csizmák alatt, akkor az a ma borzadozó politikai réteg éppenúgy meg fogja bocsátani, éppen úgy meg fogja érteni és be fogja látni a diktatúrát és az üldözést s fog rajongani annak rendjéért és annak uralmáért, mint ahogy a Mussolini-diktatúrával csinálták. Kik vannak még, akikkel egybefoghatnánk? Azzal az egységespárti képviselő úrral, aki feltételekhez kötötte az egybefogást és azt mondotta, hogy legyünk egyek érteleniben, képzettségben, hazafiságban és nem mondta meg, hogy az intelligencia kritériuma vájjon az-e, ami a kártya- és vadászkompániába való befogadásnál játszik szerepet, (Propper Sándor: Szóval, lejjebb kell mennünk!) vagy pedig a_ képzettségnél meg kell várnunk a demokráciát, amit nem adnak ide, vagy a politikai demokráciával kell kezdenünk, amivel majd megteremtjük magunknak ezt a. képzettséget. Vagy a hazafiságnál vájjon ki fogja meg>. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 167 szabni • és megállapítani a hazafiság kezdetét és végét? A «haza» szót az ellenforradalom úgy elcsépelte, úgy elnyűtte és lejáratta— (Niamessny Mihály: A hazafiságot nem lehet lejáratni! — Propper Sándor: Önök igenis, a legalaposabban lejáratták, diszkreditálták alaposan! — Niamessny Mihály: Azt nem lehet diszkreditálni, az fogalom! Csodálkozom az ilyesmin. — Kabók Lajos: Vásári jelszónak használták fel!) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítani. Kéthly Anna: ... hogy ma már az augurok szemhunyorítva beszélnek róla. Ezt a szót anynyira belerángatták a pártpolitika körébe, ezt a szót annyira megfosztották jelentőségétől és annyira kiforgatták igazi értelméből... (Niamessny Mihály: Azt nem lehet megfosztani jelentőségétől! — Esztergályos János: Malaclopóköpönyegnek használták! Minden gazságot hazafias jelszó alá rejtettek! — Nagy zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Kéthly Anna: . . . hogy nekünk meg kell kérdeznünk, amikor ezt az előfeltételt szabják: hogy mi a haza? A kollektív együttélés kifejezője-e, vagy keveseket eltartó bálvány? (Zaj a jobboldalon.) Mert ma úgy látjuk, a hazát úgy értelmezik, hogy az egy öncélú bürokrácia, kevés kiváltságos és néhány unokaöccs magántulajdona. Őszintén szólva, az ilyen feltételekkel megtűzdelt közösségbe mi nem kívánkozunk, mert ebben mi csak megtűrt és áldozatokat vállalni kényszerült statiszták volnánk, akiknek köszöntését, «unter den Linden» nem fogadják úgysem az urak. Közös érdekei és közös útjai, sajnálatosan, csak egy maroknyi csoportnak vannak velünk ma és ez: a progresszív polgárság. Ezeknek sorsa azonban még a miénknél is tragikusabb ebben az időben, mert tisztán látják és érzik, hogy a fasizmusnak minden fajtája, a diktatúra minden nyilt és leplezett formája, a demokrácia felé küldött minden rúgás a bolsevizmus talaját termékenyíti (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ebben az őrjöngő világban elvész a polgári gondolat, mielőtt kiteljesedhetett volna. Most már ebben az atmoszférában számunkra és minden értelmes, szabad és öntudatos ember számára csak egyetlen lehetőség áll fenn, hogy egy nagyot és bátrat kiáltson, tiltakozzék a gondolatgyilkosság ellen. Nem segítségnek, — tudjuk — csak igazolásképpen azok számára, akik utánunk fognak jönni. Sajnos, az ember ezt a kiáltást is csak idebent teheti meg, ebben a parlamentben. Idebent pedig panaszkodnak, hogy a parlament egy szómalom, amly nem végez komoly munkát. Megkérdezhetjük tőlük, akik ezt mondják, hogy vájjon képmutatás, vagy vakság-e a bűne annak, aki ezt a vádat emeli? Künn nem kap szószéket a kritika, a kezdeményezés, hiszen az egyéni és kollektív! jogok egyformán el vannak konfiskálva. A szervezés és a véleménynyilvánítás, a politikai, meggyőzés egy párt uralma számára fenntartott kiváltságokká alakultak át. Nagy nemzeti kiskorúsítás ment végbe ebben az országban. Hogyan kapcsolódjunk bele például itt bent az alkotó munkába, amely nincs? Remélem, a rokkanttörvényt és a tej rendeletet senki sem minősíti alkotómunkának? (Dinnyés Lajos: Bizony ezek nem azok!) Nem kapcsolódhatunk bele abba, ami I nincs, csak abba* ami van, ós ezért kell itt