Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. azonban ellenemond annak a véleménynek és . annak a felfogásnak, amely szerint ex a kér­dés az utóbbi időben közelebb jutott ÖI meg­valósulás lehetőségéhez. Ellenkezőleg, éppen, amikor azt mondja, hogy a Hitler-féle német birodalom a régi német imperializmust és az imperialista törekvéseket kelti, fel, arra. szol­gáltat argumentumot, hogy a restaurációnak újabb erős ellenfele támadt a Hitler-féle Né­metországban. Ziehv János t. képviselőtársam azt mon­dotta beszédében, hogy a keresztény- és szo­ciális párt a keresztény és nemzeti gondolatot teszi politikája tengelyévé, és azt mondotta, hogy ő ebben a kérdésben velünk gyakran fog találkozni. Ebben igaza van, mert hiszen ezen oldal politikájának is a keresztény és nemzeti gondolat a tengelye. (Meskó Zoltán: A párt minden tagjának?) Mivel a párthoz tartozik, természetesen minden tagnak. Zichy t. képvi­selőtársam azt mondotta^ hogy egy választ el minket: a királykérdés. En úgy látom;, t. Ház, hogy ez a kérdés jóhiszeműen, mert bizonyos jelek külföldön akcióbalépést javasoltak, de a valóságban nem szerencsés időben vettetett fel. A jelek csaltak. Nem a «három király csil­laga)), hanem lidércfény volt és most már nem maa*yar oldalról keresik és dobják a magyar közvéleménybe. A Germania-ban nemrég egy cikk jelent meg — nehogy azt méltóztassanak mondani, hogy ai- Germania már nem a centrum! hivata­los lapja, ez a cikk még abban az időben je­lent meg, amikor a Germania a centrumnak hivatalos lapja volt — s ennek a cikknek, címe: «Restaurationspsiehose in Ungarn». Akik a ki­rály kérd és aktualitását hangsúlyozzák ma, azok azt mondják, hogy a magyar jövő, a ma­gyar ^ revízió szempontjából hozzák ők ezt a kérdést ide. A Germania-nak ez a cikke nagyon helyesen állapítja meg, — s ebben teljesen igma, van, aki ismeri a külpolitikai helyzetet, kénytelen ezt aláírni, — hogy (olvassa): «A restauráció zárómomentuma és nem kiinduló­pontja a reyiziónak, mert a restauráció mint kiindulópontja «i békés revíziós terveknek há­borút jelentene, ami végzetes lehetne a ma­gyarságra; mert ha a világháborút egy Habs­burg halála robbantotta ki, egy új háborút nem robbanhat ki amiatt, hogy egy Habsburg legyen újra uralkodó». (Meskó Zoltán: Mi a véleménye a képviselő úrnak?) Az a véleményem, hogy a kérdést ma fe­szegetni nem magyar érdek, mert én nem lá­tok, őszintén mondva, semmi olyan külpoliti­kai momentumot, amely ezt a kérdést közelebb hozta volna a megvalósuláshoz. Semmi új mo­mentum nincs ebben az irányban; a restaurá­ciónak külpolitikai szempontból éppen annyi ellensége van. mint. volt eddig, sőt szaporodott még eggyel, a Hitler-féle harmadik német bi­rodalommal. Az Anschluss-kérdéssel kapcsolat­ban úgy látszott, hogy a restaurációra kedvező helyzet alakulhat. Látszott, de valóságban nem így alakultak a dolgok. Én azt mondom, t. Ház: a Treuga Dei-t tartsuk be, ennek ideje nem járt le — s ez szól azoknak, akik a restaurációnak hívei és szól azoknak is, akik a szabadkirályválasztásnak hívei. Magyarország királyság, szimbóluma a Szent Korona, amely független időtől, tértől, személytől és dinasztiától, a magyarság lelki életét befolyásolja. Ez a magyar korona-tiszte­let magasan túlszárnyalja a német vazallus­hűséget és felette áll annak. Ezért maradt Ma­gyarország király nélkül is királyság, Es az a ülése 1933 június 9-én, pénteken. 163 plattform, amelyre ráhelyezkedhetünk vala­mennyien, akik magyarok vagyunk. Ezt a jog­folytonosságot azok is, akik a restaurációnak ellenségei, kénytelenek elfogadni, éppen azért, mert magyar nemzeti szempontot képviselnek. Tehát ez szól a restauráció hívei felé és szól az úgynevezett szabadkirályválasztók felé is. Tartsuk meg a Treuga Dei-t ebben az időben, amelyről Zichy János nagyon helyesen állapí­totta meg, hogy soha nem volt olyan nehéz idő, sohasem voltak olyan nehéz viszonyok és soha nem állt ország olyan nehéz feladatok előtt, mint éppen ennek a kormánynak a kormány­zása idejében. Ilyen időben ne élezzünk ki ! a közvéleményben olyan kérdéseket, amelyek nem értek meg és melyek szétválaszthatnak bennünket, hanem csak olyanokat, amelyek összehozhatnak bennünket és megoldhatók. Keressük, ami összeköt bennünket és nem azt, ami szétválaszt, mert a restaurációt is csak a magyar nemzeti összefogás és egység hozhatja meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mivel a kormány iránt bizalommal visel­tetem, az appropriációt elfogadom. (Elénk he­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem I szólott képviselő úr azzal a témával fejezte be \ felszólalását, amely végigvonult az egész költ­ségvetési vitán. Bedobták ebbe a vitába a ki­rálykórdést, és úgylátszik, hogy a felhatalma­zás vitájának vezérhangját is ez fogja meg­adni. Pártom képviselői erről a kérdésről ké­sőbb fognak részletesen beszélni, vissza fog­nak térni azokra az érvekre és ellenérvekre, amelyek ebben a kérdésben jobbról és balról elhangzottak, de addig is már nekem, aki pár­tom részéről elsőnek szólalok fel ebben a vita- , ham, párthíveimmel, a hozzámtartozókkal együtt megdöbbenésünknek kell kifejezést ad­nom a felett, hogy ebben a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi válságban, amely ezt az országot és az egész világot rázza, ez a pro bléma egyáltalában felmerülhetett. Vajúdnak a hegyek, és azt hiszem, hogy csak egy múló epizód lesz ennek a történelmi átalakulásnak a viharában a legitimista-szabadkirályválasztó társasjáték, (Kertész Miklós: Ügy van!) amely egy beteg ország legfontosabb problémáinak mellőzésével követeli 'magának a figyelmet. Mi ezzel szemben változatlanul állunk a népköz társaság álláspontján és követeljük ennek a meggyőződésünknek is, ennek a gondolatnak is a szabad agitáció és a szabad propaganda le­hetőségét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt jobbról és balról elhangzottak megálla­pítások, amelyek szerint mindenki királyt kö­vetel: az egyik restaurációs alapon, a másik új választás alapján. Most ebben a pillanatban nem keresem azt, hogy mennyire volna casus belli a Habsburgok visszatérése, (Esztergályos János: Játék felnőtteknek!) mennyiben jelen­tene új mérgező anyagot ennek a mérgező­anyagokkal telített Európának a levegőjében, mennyiben jelentené egy torz Gesammt­monarchie gondolatának a felmelegítését, és viszont a másik gondolatra térve, mennyire volna szüksége ennek az országnak egy nagy­szabású királyválasztói harcra, annak minden vesztegetésével és mellékkörülményeivel, címek és rangok osztogatásával egybekötött mulat­ságával. Ezekkel nem akarok foglalkozni, de arra joggal követelünk választ mind a két irányzattól, akár a legitimistáktól, akár átsza­bad királyválasztóktól, hogy milyen forrásból 24*

Next

/
Thumbnails
Contents