Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

6 Az országgyűlés képviselőházának vihar fenyeget: a tanácsköztársaság uniója az egész nacionalista, kapitalista társadalommal leszámolást készít elő. A kaszárnyák, gyárak, üzemek és iskolák falán be van vésve és reflektorokkal az égre is vetítik Leninnek azóta Oroszországban klasszikussá vált dogmáját, amely azt mondja: kétféle társadalmi és termelési rendszer a földön egymás mellett tartósan fenn nem állhat. Az elvek harcát ezúttal is a fegyverek ereje fogja eldönteni, tehát a leszámolás Oroszország szerint is elkerülhetetlen. Ma Oroszország mindinkább kezd hasonlítani egy roppant (hatalmas katonai táborhoz, amely felől állandó fegyvercsörtetés hallatszik. Es én nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat: ne becsüljék le Oroszország katonai helyzetét, mert ha a második terv csak igen kis mértékben is sikerülne, annak katonai potenciája rettenetes mértékben növekednék, úgyhogy ha talán nem is a mai körülmények között, de rövid idő múlva ők már egy expanzív háborúra is gondolhatnának. T. Képviselőház! Jobb szembenézni a veszéllyel és elkészülni arra, minthogy meglepetés érjen bennünket. Ha egész Kelet-Európa hadserege egyesül ós kellő időben átérzi azt a veszélyt, amelyet reánk nézve Oroszország jelent, (hiszem, hogy ha más nem is, de ez meg fogja hozni a népek közötti egyenjogúságot. Ez lesz az a kényszerítő motívum, amely ki fogja verekedni mindnyájunk részére azt, hogy egyrészt területünk tekintetében revízió állapíttassák meg, másrészt megteremtessék az a pszichológiai lehetőség is, hogy Európa,biztonsága érdekében, azonkívül a nemzetek önállóságának érdekében is közösen védekezhessünk. Nem tudom, hogy tulajdonképpen el kellene-e fogadnom a költségvetést, vagy szemrehányást tennem, hogy ma, tizennyolc esztendő múlva, még semmi sem történt, sem politikai, sem katonai téren, amikor teljesen gúzsba vagyunk kötve. Azt hiszem, talán felelősség is terheli az elmúlt 12 év rezsimjét, amiért ebben az irányban semmi eredményt produkálni nem tudott. Mindazonáltal remélem, minthogy az ezidőszerinti miniszterelnök úr katona, hogy kellő mértékkel fogja mérni ezeket a dolgokat, vagy legalább is oda fog gravitálni, hogy ezek az érdekek megvédessenek. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy tényleg méltóztassék tudni, hogy mi történik egyes minisztériumokban, nehogy olyan intézkedések történjenek, mint amilyen most is megtörtént, hogy^ például a Talbot-centrálé katonai szempontból teljesen kifogásolható, hanem olyan intézkedések történjenek, amelyek az ország érdekeinek minden körülmények közt megfelelnek. Minthogy az általános költségvetési vitánál az egész költségvetést nem^ fogadtam el, konzekvensnek kell lennem és így ezt a költségvetést sem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A nemzeti egység pártja, amelynek megbízásából szólalok fel, a honvédelemügyi tárca költségvetését szívesen, de nagy szomorúsággal szavazza meg. (Űay van! jobb felől.) — Andaházi-Kasnya Béla: Csak ezt lehet!) Szívesen azért, mert a honvédelmi tárca vezetésével megbízott miniszterelnök úr iránt bizalommal viseltetik, szívesen azért, mert a honvédelmi tárcában megszavazandó kiadásokat hasznos 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. állami és hasznos nemzeti befektetéseknek te- j kinti. Szemben minden ellenkező állítással, pártunk azon az állásponton van, hogy az itt •mgszavazandó költségek állami és nemzeti létünk elengedhetetlen kívánalmainak tesznek eleget. Mi, a honvédelmi tárca keretében megszavazandó költségeket (Zaj. — Elnök, csenget.) inkább a békét biztosító, mint a háborút kereső költségeknek tekintjük. (Ügy van! jobbfelől.) A béke biztosítása érdekében szavazzuk meg ezeket a költségeket, és megszavazzuk •azért is, mert ezenfelül a törvényes belső rend é& biztonság fenntartása érdekében is feltétlenül szükségesnek tartjuk mindazt, amit gyűjtőfogalom alatt honvódelemügynek tekintünk. Malasits Géza képviselőtársam immár 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1931-ben és 1932ben leszögezte itt ia szociáldemokráciának ezzel 'homlokegyenest ellenkező álláspontját. Egészen bizonyosan ma_ is .megteszi. Nincs köztünk vitának helye, áthidalhatatlan ellentétek vannak ebben a tekintetben a^ szoeiáldemokratapárt álláspontja és a mi álláspontunk között. (Egy hang jobb felől: Elég baj!) De mégis, mivel tudjuk, hogy ez a beszéd el fog hangzani, mert már az általános vitában is hangzottak el f ilyen kijelentések, hogy a hadseregre fordított kiadások feleslegesek, megint, ismételten és évről-évre leszögezzük, hogy mi nem hiszünk semminemű örökbéke lehetőségében (Ügy van! jobbfelől. —' Egy hang a középen: Abszurdum!), laz örökbékét gyedül és kizárólag a temetőben tudjuk elképzelni. A mi megítélésünk szerint a hadseregre feltétlenül szükség van, és minden ilyen alkalommal, amikor e tekintetben vita merülhet fel, ráolvassuk azokra, akik az ellenkezőjét állítják, hogy a német szociáldemokrata kormány is fegyverkezett, sőt verekedett, (Patacsi Dénes: És a francia!) az angol munkáskormány ^is fegyverkezett; bármilyen irányzatú kormány van tehát bármilyen államban uralmon, a hadsereget nem nélkülözheti. Még ha a semlegesség pálmájára vágyiakoznánk is, a semlegességet is csak fegyveres erővel lehet megszerezni, vagy megőrizni. A pacifizmusról már csak azért is borzadunk még halani is, mert olyanok ajánlják nekünk folyton és folyvást a pacifizmust, akik nekünk ' megátalkodott ellenségeink. Barátaink részéről sohasem ajánlják nekünk a pacifizmust, mindig csak a külső ellenségek, mindig csak a magyar nemzetnek, a magyar államnak a legmegátalkodottabb ellenségei. Szerintünk egy ilyen állam, mint mi, egy lefegyverzett állam állapota, mint amilyenben mi vagyunk, direkt ösztökéli a szomszéd államokat fegyveres beavatkozásra, fegy veres r akcióra. Ez az igazságtalanság, amely az állig felfegyverzett államok és köztünk, a teljesen lefegyverzett állam között van, komoly hábo- * rus veszélyt rejt magában. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen körülményekben éppen nálunk, Magyarországon, a lefegyverzett Magyarország parlamenti üléstermében nem is volna szabad 1 elhangzania más szónak, mint amilyeneket az előbbiekben voltam bátor visszatükröztetni. (Helyeslés.) Szomorúsággal szavazzuk meg a költségvetést azért, mert kevésnek tartjuk erre a célra és úgy véljük, — minden bizalmunk mellett is, amelyet érzünk a kormány iránt — hogy a kormány túlment e tekintetben a takarékosság út-