Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

ÍÖ4 Áz országgyűlés képviselőházának 1 tása, a szükséges takarékosság mellett még a nemzet kulturális fejlődését is lehetővé teszi. Ha minden meg is van szorítva, a költségvetés nem rombol le intézményeket, nehogy a későbbi jobb időkben ismét kénytelen legyen felépítésekkel bajlódni. Miután a kormány igyekezik a való élet helyes utain járni, méltóztassanak megengedni, hogy én is a való életből hozzak ide olyan adatokat, amelyeket a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásánál az igen t. kormány figyelmébe kívánok ajánlani. A magyar élet a magyar földnél kezdődik és a magyar földből fakad. Míg a magyar föld aktív, jövedelmező volt, addig nem vo_lt gazdasági nyomorúság. Míg a gazdának volt pénze, addig jó volt az iparnak, a kereskedelemnek is, virágzott a kultúra, megvolt az állam bevétele és addig az állami tisztviselők fizetéseit sem kellett csökkenteni. Miután a mezőgazdaság minden gazdasági élet kútforrása, kérem az igen t. kormányt és különösen a kormányelnök urat, hogy a mezőgazdaság terheit a magyar élet érdekében mielőbb feltétlenül rendezze. Ez az első feladat. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamarának négy vármegyéből Kaposvárott összegyűlt gazdái elsírták panaszaikat és egy tervezetet is dolgoztak ki, amelyet az országos kamara révén a kormányhoz juttattak. Nagyon kérem, hogy a kormány vegye figyelembe ezt a tervezetet, szívlelje meg: az abban foglalt javaslatokat és igyezzék megmenteni a magyar földet azoknak, akik verejtékük hullásával, munkájukkal, a harctéren vérük hullásával a legjobban kiérdemelték ezt a magyar földet. Kérem a t, kormányt, támogassa melegen a földteherrendezés kérdését. Lehetetlen, hogy a pénzintézetek, bankok potom áron elárevereztessék a magyar földet. Az is nagy elégedetlenséget szül a magyar föld népében, hogy most a földteherrendezésisel kapcsolatban valami föld vásárló szövetkezetről beszélnek, természetesen ez a földvásárló szövetkezet ismét a bankokból állana. Ha van pénz (Rassay Károly: Nincs!) a föld összevásárlására, akkor kell pénznek lenni arra, hogy a föld megmentessék az ősi magyar birtokosok részére. (Klein Antal: Ezt Imrédynek mondja! Imrédy ezt tagadja!) T. képviselőtársam, amit itt a Házban elmondunk, azt nemcsak Imrédynek, hanem az egész kormánynak is mondjuk és, azt hiszem, hogy ön is velem érez ebben a gondolatban. (Klein Antal: Egyetértünk, csak nem egyet cselekszünk! A kormány nem tesz semmit! — Mikecz István: Dehogy nem! — AndaháziKasnya Béla: Kengeteget tesz a kartellekért! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, rá fogok azokra is térni. Ha tehát jól beszélek, akkor engedje meg, hogy kifejtsem gondolataimat, ha pedig nem jól beszélek, akkor válaszoljon. (Klein Antal: Meglesz!) Bizonyos, hogy az árveréseket minden erővel meg kell állítani. Mert, hogy milyen árverések történnek, arra egy példát éppen azért hozok ide, hogy a kormánynak tudomására jusson. Például egy kisgazdatár^am, egy^volt harctéri bajtársam vásárolt egy cséplőgépgarnitúrát 18.000 pengőért és eboöl az összegből már csak 1800 pengővel tartozik. A kamatokat is fizeti, fedezeti váltót is adott, •mégis végrehajtást indítottak ellene az 1800 pengő miatt. (Esztergályos János: Miért támogat olyan kormányt, amely ezt eltűri és megengedi? Lépjen ki abból a kormánypárti többségből, hagyja ott azt!) 96. ülése 1933 június 9-én, pénteken. Elnök: Csendet térek. Esztergályos képi viselő úr legyen csendben! i Patacsi Dénes: Nagyon szívesen együtt ! dolgozunk ezen a téren és, ha a nemzeti egy| ség gondolata megvan, akkor a nemzeti egy! ségben arra kell irányulnia működésünknek j pártkülönbség nélkül, hogy az ország java és | a gazdatársadalmon keresztül az egész gazdai sági élet megmentése eléressék. {Ügy van! 1 Ugy van! a jobboldalon.) ugyanebből az, alkalomból kérem a t. kor1 mányt a kisiparosság* megmentése érdekében | is hasonló intézkedések megtételére. A kisipaí rosságot végtelenül sújtja és terheli a TársaI dalom biztosító nagy terhe. Az, iparosifjúság', ! az iparossegédek azért nem tudnak elhelyez! Jsedni, mert a nagy társadalombiztosítási terhek következtében nem képes <sa kisiparos őket j alkalmazni. (Esztergályos János: Nem teremt | a kormány munkaalkalmat. A közterhek agyonnyomják az iparosságot!) Mai az a segéd nem keres annyit, mint amennyit a társadalombiztositói járulék kitesz. Ezért nagyon kívánatos volna, ha a kormány ezen a téren is enyhítéseket hozna. Az iparosok számára a legszerencsétlenebb intézmény — ezt kérdezze meg Esztergályos t. képviselőtársam Pécs városában is az iparosoktól —- a Társadalombiztosító ! Intézet, amelynek az iparosság nem élvezi a hasznát, csak a terhét viseli. (Sándor Pál: Maguk csinálták! Eleget beszéltünk, hogy nem kell!) Önök követelték. (Sándor Pál: Ki követeltél) Ellenzéki oldalról. (Sándor Pál: Tessék bizonyítani!) Áttérve a kamatrendeletre is, meg kell állapítanom, hogy nagyon kevés ember élvezi annak a hasznát. (Kiéin Antal: Ez is igaz! — Láng Lénárd: Tiszta ellenzéki beszéd!) Különösen az a nagy hibája, hogy a földbérlőket nem tekinti gazdáknak, holott a földbérlők a nagy gazdasági terhekből fokozottan veszik ki részüket, mert óriási adóterheik mellett, a nagy kereseti adó és a bérfizetés miatt, sokkal nehezebb a g-azdálkodásuk. Ez a nagy réteg a földmívestársadalomban sokat számít és a rendeletben éppen ezekről nem történt gondoskodás, pedig azt. hiszem, kellene a rendeletben gondoskodni a védelmükről. A pécsi iparosságnak is itt van egy feljajduló kérelme, amelyet hozzám juttattak s amelyet a miniszterelnök úrhoz is, elküldtek s ebben a kiáltványban azt mondják (olvassa): «Egy fővárosi nagy pénzintézet pécsi leányintézete az elmúlt hét folyamán 150 váltófizetési meghagyást bocsátott ki és kér árverést. Hát ez így tovább fenn nem. tartható. Addig, amíg a magánadósságok rendezésére — e tárgyban testületünk a legrövidebb időn belül indokolt konkrét javaslatot tesz, — a törvényhozás intézkedést nem hoz, a magyar királyi kormány az 1932:

VII. te. alapján nyert felhatalmazás alapján: 1. az összes ingatlanárveréseket egy átmeneti időre azonnal függessze fel; 2. a bankkamatláb mérséklését rendelje el. Az ólniakaró polgári társadalom, az ipar és kereskedelem kiált most az elpusztult mezőgazdaság mellett megmentéséért, az utolsó pillanatában.» (Az elnöki széket Czetler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Mindez azt mutatja, hogy erélyesen cselekedni kell, mert itt az utolsó pillanat. Ugyanekkor elő kell adnom továbbá a Makói Gazdasági Egyesületnek a föld végleges teherrendezéséről hozott határozatát,