Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 155 amelyet — úgy hiszem, — minden képviselőtársam megkapott. A nagyon szükséges és különösen általános gazdakívánságokat az 5. pont jellemzi (olvassa): «Szükségesnek tartjuk adózási rendszerünk egyszerűsítését s a fokozatosság szerinti átalakítását. Az adófizetés idejét a termés betakarításának idejére kell tenni.» Ez nagyon igaz, t. Képviselőház, mert az adófizetés a termelés betakarításánál kezdődik. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Hogy annál több búzát kínáljanak eladásra és annál rosszabb legyen a búza ára.) Akkor én az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak azt mondom, hogy: vagy pedig az állam annál több kamatot vasalhasson be a hátralékért és ami szintén pénzbe kerül, kénytelen legyen kölcsönökből fedezni az új termésig a gazda az ő adóját. (Olvassa): «Az adóhátralék kamatainak 5%-ra való leszállítását, az iparcikkek árának jelentős méretű leszállítását, az ármentesítő társulatok működésének, költségvetésének állami ellenőrzés alá vonását* a vasúti fuvardíjaknak csökkentését, a jogtalan és indokolatlan haszonra egyesülő kartellek szigorú megrendszabályozását, mert ezen intézkedések elmulasztásával mindig nagyobb rétegek adósodnak el, ami semmiesetre sincs az ország érdekében.)) Az igen t. pénzügyminiszter úr felszólalásában azt mondotta, hogy új adórendszert kreálni stabil állapotban lehet csak. Igaz, azt is mondotta, — mintegy kilátásbahelyezésképpen — hogy nem mondja, hogy nem lehet változtatásokat tenni. Ez feltétlenül szükséges. Én adórendszerünk igazságossá, arányos abba tételét, mindenki által áttekinthető egyszerűsítését kérem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, mert a mai rendszer mellett különösen a kisgazda társadalom szenved sokat. Amíg ugyanis az adóbevallást teljesítő nagyoknak módjukban van, hogy a való jövedelem mellett fizethessék az adót, addig a kisbirtokosoknak, a kisgazdáknak csak úgy blindre állapítják meg az adóját. Már pedig madártávlatból nézve nem lehet semmit helyesen megítélni, hanem csak közelből. Mondom, mindig a jövedelemnek sokkal aránytalanabb megadóztatását hozzák ki a kisgazdákra, mint ahogy azt az ő jövedelmezőségük elbírja. Ezért feltétlenül szükséges a fokozatossás: behozatala. (Rassay Károlyt A bolettánál is!) Mindjárt rátérek, t. képviselőtársam. Mivel t. képviselőtársam említette, nagyon természetes, hogy rá fogok térni a bolettára is. (Klein Antal: Kernelem, védi! — Esztergályos János: Tiszta ellenzéki beszédet mond a képviselő úr! — Zaj,) Nem mondhatják t. képviselőtársaim, hogy fejbólintó Jánosok ülnek itten, mert előbb-utóbb meg kell lennie annak, hogy a nép akarata, a nemzet akarata és a nemzet megmentése megvalósuljon. (Esztergályos János: És ha nem lesz meg? Mit csinál a képviselő úr? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Patacsi Dénes: Nagyon csodálom, hogy igen t. ellenzéki képviselőtársaian, még ha általuk helyesnek talált módon beszél is innen yalak

;

„ az illetőt el akarják hallgattatni. (Elénk elleumondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az csak természetes ellenzéki jog, hogy kifelé a .sajtóban azt mutassák, hogy csak ők merik megmondani az igazat! (Zaj.) T. Ház! A kataszteri tiszta jövedelem a legtöbb helyen olyan rosszul van megállapítva, hogy ezeknek a munkálatoknak megkezdését sürgősen keresztül kell vinni, hogy a kataszteri tisztajövedelem terén a valóságnak megfelelő megállapítások történjenek. Mivel szeretném, ha a kartelitörvény is megvalósulna, áttérek legelsősorban arra a kartellre, ahol a szeszadót nem arányosan mérik a kicsinek és a nagynak. Amerre csak jártam, az egész országban és most a vármegyei .közgyűlés alkalmával is, egész vármegyém kö' zönsége hívta fel a közgyűlés figyelmét arra, hogy a kisüstön egyáltalában sémi szilva-, sem törkély cefrét nem lehet kifőzni. A szeszadó ugyanis olyan magas, hogy olcsóbb a pálinka, hogyha veszik, mintha főzik. De mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy annak a kisgazdatársadalomnak a drágán termelt szőlőjéből származó törköly és cefre kikerül at trágyadombra és elveszett a kisgazda számára a kiíőzési lehetőség. De kérdem, mit vesztett az állam annak révén, hogy ez a sok anyag veszendőbe ment? Pedig sokat beszélnek nálunk gyümölcs faültetésről, gyümölcstermelésről. Mit ér ez, mikor a gyümölcstermést ós a szőlőtörkölyt nem engedik kifőzni, amiből úgy a kisgazdatársadalomnak, mint az államnak óriási kára van. Csak azt csodálom, hogy ugyanakkor a nagy szeszfőzdék olyan kedvezményeket élveznek, hogy ez már igazán lehetetlenség. Az igen t. kormánytól tehát azt kérem, hogy ne a nagyokat támogassa mindig, hanem a gyengébb félnek siessen a segítségére. Még egy sérelmét akarom a falusi népnek felemlíteni. Nagyon sújtja a kisg'azdatársadalmiat az, hogy a volt úrbéres közbirtokosságok — ma már az új törvény szerint legelőtársulatok — földjeit és birtokait egyszerűen a politikai községek használják, egyszerűen azért, mert téves telekkönyv vetés folytán a betétszerkesztéskor «község» névvel jelölték meg a tulajdonost és kisütötték a politika tudósai, hogy a község: nem úrbéres közbirtokosság. Már pedig a politikai község csak később alakult, a volt úrbéres földbirtokosságról pedig még a Kúriának egy ítélete is, kimondotta, hogy a politikai községek a volt úrbéres és nemesi közbirtokosságnak nem jogutódai. Bár van egy 1923-ban kiadott földmívelésügyi miniszteri rendelet, az 51.444. számú, amely felszólítja a vármegyében az alispánokat, hogy mindenütt, ahol ilyen téves telekkönyvezések vannak, ezeket a birtokokat adják át pereskedés nélkül az eredeti tulajdonosoknak, ez nem történt meg. Példát is hozhatok fel arra, hogy sorra elutasítják a belügyminisztériumban mindezeket a kérelmeket, ha még olyan jogosak is. Hogy egy elevenen húsba mélyedő példát hozzak fel, az én kerületemben Gilvánfa község már 1930-ban beadta a vármegyéhez a jelentést, hogy gróf Draskovics ottani birtokostól vásároltak egy kocsmaépületet hat hold földdel és kerttel. A közbirtokosság erdejéből eladott fának árán vette meg az épületet az úrbér esi bir {okosság és a községre írták. A község elöljárósága és képviselőtestülete elhatározta, hogy az eredeti birtokosoknak, az úrbéres birtokosságnak átadja. Erre — nagyon helyesen — vármegyénk alispánjának kezdeményezésére és javaslatára a vármegye kisközgyűlése helybenhagyta a községi képviselőtestület határozatát, azzal indokolva, hogy miután az árát a közbirtokosság fájából fizették ki, a közbirtokosságot illeti a tulajdonjog. Ezt gróf Draskovics megfellebbezte. Az ügy feljött a belügyminisztériumba, onnan átküldték a földmívelésügyi minisztériumba, a földmívelésügyi 23*