Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 1 miniszter, hogv minden megüresedett magasabb állást ne töltsön be, hanem azoknak helyébe illetményeik erejéig megfelelő számú gyakornokot vegyen fel. Lehetnek esetek, amikor kénytelen azokat a magasabb állásokat betölteni; akkor igyekezzék adminisztratív úton áthelyezés útján megoldani a kérdést, t mert meg lehet oldani ezt a bírói függetlenség sérelme nélkül adminisztratív úton. De mondom, mindenesetre az volna a második út, f hogy minden megüresedett magasabb bírói és ügyészi állás helyébe gyakornokok vétessenek fel, s az állás ne töltessék be. Harmadik javaslatom kissé idegenszerűnek fog hangzani különösen Östör József és Dési Géza t. képviselőtársaim fülében: tudniillik harmadik javaslatom az volna, hogy hatalmaztassék fel az igazságügyminiszter úr egy külön egy évre szóJó törvénnyel a királyi ügyészi és bírói státusban szelekcióra. (Östör József: En hozzájárulok! Már régen hirdetem!) Hála Istennek, akkor nem vagyok egyedül; azt hittem, hogy a bírói függetlenséget féltik az urak tőlem. Megfelelő garanciákkal, tehát a felügyeleti hatóság közreműködésével egy minőségi szelektálást kellene keresztülvinni az elöregedett, tehetetlen, nem eleget dolgozó, nem megfelelő, beteges a mértéket meg nem ütő bírák és királyi ügyészek között, ezeknek állásaira pedig ismét ilyen gyakornokokat kellene kinevezni. Ilyen módon tehát már közelébe jutok a 300.000 pengőnek, ha ezt mind keresztül tudjuk vinni, ismétlem, megfelelő' garanciákkal, hogy ne legyen politikai üldözés jellege annak, ha egy bírót nyugalomba küldenek. Erről gondoskodni lehet a törvényben és a felügyeleti hatóságok meghallgatásával s közbenjöttével. Erre a szelekcióra szükség van, mert lehetetlen, hogy tehetségtelen, alkalmatlan öregek útjáti állják a tehetséges, előtörő ifjúságnak. Amit végre, mint végső expedienst e- tekintetben javasolnék, az mutatja, mennyire komolyan vészeim az ifjúság elhelyezésének problémáját. Én a magam részéről áldozatoktól sem riadok vissza és a?, a véleményem, hogy ha másként nem lehet előkeríteni ezt a 300.000 pengőt, akkor az igazságügyminiszter úr esetleg törvénnyel gondoskodjék arról, hogy az 1734 bírónak 13 millió pengőt kitevő fizetéséből 1—5% levonás eszközöltessék a joggyakornoki segélyalap javára. Tudom, hogy ez nem népszerű, de azon az állásponton vagyok, hogy ezeket a kérdéseket áldozatok nélkül megoldani nem lehet. (Jánossy Gábor: Ügy van! Az ifjúságnak is élnie kell!) Viszont meg kell oldani. Ezt a kérdést nem lehet a birtokban lévők kényelmes álláspontjáról nézni. Miről van szó? Egy százalékról, a szegény bírónál és azonfelül 5%-ig a rangjának és a fizetésnek megfelelően. Nem szívesen hozom elő mint királyi ügyészi pályán működött bírósági ember ezt a javaslatot. Tudom, hogy népszerűtlen. Tudom, hogy igaztalan terhelés, de amikor arról van szó, hogy valahogyan meg kell oldani az ifjúság elhelyezésének kérdését, amikor tudom, hogy utánpótlásra szükség van, mert különben a bírói és ügyészi szellem s képzés megszakad, akkor kénytelen vagyok felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy itt áldozatoktól sem szabad visszariadni. Ezt utolsó expediensként javaslom, ha más megoldást nem^ talál. De bízom, hogy elég lesz a szelekció végrehajtása. Felhoztam három módot, amelyek alkalma?. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 151 sak lehetnek, hogy megmutassam: mennyire komolyan kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk s áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, hogy a szükséges utánpótlás lehetőségét valami réven biztosíthassuk. Igen t. Képviselőház! A királyi ügyészi és bírói kar működése iránt a legnagyobb elismeréssel viseltetem, hiszen ez természetes is. Különösen teljes elismeréssel viseltetem a királyi Kúria nagyszerű működése iránt. Sokat, jól és kifogástalanul dolgozik a királyi Kúria. Annak, aki a bírói szervezet működését bírálja, nem szabad elfelejtenie, hogy a bíró fizetése folytonosan csökkent, előléptetési reménysége nincs, utánpótlás, megfelelő segédszemélyzet alig van s felette áll a statisztika korbácsával a felügyeleti hatóság. Ilyen körülmények között bizony a bíró elfásul, bürokrata lesz, ettől pedig óvni kell az igazságszolgáltatást. Gondoskodnunk kell arról, hogy a. bíró megfelelő körülmények között, a bírói méltóság és függetlenség megóvása mellett teljesítse a maga nehéz és fontos kötelességét. A kormány iránt való bizalmamnál fogva a felhatalmazási javaslatot elfogadom. Kérem a kormányt, valósítsa meg a nemzeti egységet minél előbb a nemzet érdekében. Igyekezzék erőt és hitet önteni a nemzet lelkébe s ezt az álmodozó magyart vigye át egyszer a cselekvés területére. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gr. Zichy János! Gr. Zichy János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Míg a költségvetés megszavazása nem jelent bizalmi kérdést, illetve bizalmi szavazatot a kormánnyal szemben, azért, mert a törvényihozás azt nem a kormánynak, hanem a nemzetnek szavazza meg, hogy az az ő alkotmányos életében meg ne zavartassék, addig az appropriáció megszavazása par excellence bizalmi kérdés, mert azt jelenti, hogy a törvényhozás által megszavazott költségvetést ennek a kormánynak ajánlja fel. Ebből a szempontból óhajtanék hozzászólani ehhez a törvényjavaslathoz. T. Képviselőház! Annakidején, még mielőtt a legutóbbi kormányválságból ez a kormány megszületett, a mi pártunknak az volt a felfogása, az volt a kívánsága, hogy a válság az összes polgári pártok koncentrációja útján oldassék meg, még pedig azért, hogy mindannyian résztvehessünk abban az egyesítő nemzeti munkában, amelyről a miniszterelnök úr annyiszor és annyiszor szólott már. A válság azonban nem így oldódott meg, hanem olyképpen, hogy a miniszterelnök úr egyesegyedül egy pártra támaszkodott és támaszkodik, amelynek teherbíróképessége a múltban természetszerűleg nagyon meg volt és most is meg van viselve, és erre a pártra támaszkodva hirdeti és; kívánja még mindig az egyszéges nemzeti munka megkezdését. Ez az én szerény felfogásom szerint egy lélektanilag megokolható politikai lehetetlenség, mert minden együttműködésnek első és fő feltétele az, hogy sikerüljön egy olyan közös politikai plattform megteremtése, amelyre mindannyian ráhelyezkedve megkezdhetjük ezt a közös munkát. Más módon nem lehet sikeresen egyesíteni, mert erőszakkal meg lehet ugyan kísérelni ezt az egyesítést, az erőszak azonban majdnem mindig, — de ebben az esetben azt hiszem minden bizonnyal — megbosszulja magát. Nagyon tárgyilagos akarok lenni, amikor a l kormányt bírálom, mert tudom, hogy talán so1 hasem volt kormány, amelynek nehezebb lett