Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. azok volnának okai a bajoknak: mindensetre helytelen és igaztalan, de veszélyes következmányeket mag után vonható eljárás. Láthatjuk, hogy ai^ miniszterelnök úr mint kívánja ezt a múlt bátor védelmével a maga részéről ellensúlyozni. Mert ne^ méltóztassék elfelejteni, nemcsak a kormányzás felelős azért, amit tesz vagy nem tesz, hanem az ellenzék is felelős azért, amit kíván. A magyar közéletet szomorúan jellemzi az, hogy elhangzanak kívánságok, megtörténik a másik oldalról a felvilágosítás, és a kívánságok tovább élnek nyugtalanítóan, a felvilágosításokellenére is. (Esztergályos János: Teljesítést kérünk, nem felvilágosítást!) Igenis, az ellenzék a maga részéről éppen olyan felelős azért, hogy csak olyanokat kívánhat, amik meg is valósíthatók.^ Tegyük a valóság mérlegére azokat a kívánságokat, és ha a valóság mérlegéin értékeseknek találjuk azokat, akkor kétségtelen, hogy alkalmasak lesznek a megvalósításra,

1 s a kormány azokat meg is fogja valósítani. Mert a kormányt semmi egyéb nem vezeti, mint az ország érdeke >s az értékes gondolatot, bárhonnan jön, szívesen megvalósíthatja, ha ezzel a nemzetnek szolgálhat. (Esztergályos János: Évtizedek óta felvilágosítást adnak, és itt halomra pusztul a nép! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. Már figyelmeztettem a képviselő urat. Próbáljon meg csendben maradni. Váry Albert: Ha mindezekkel tisztába jövünk, be kell látnunk, hogy a nemzeti egység megteremtésének komoly akadálya alig van, mert hiszen végeredményében mindannyian egyet akarunk; a nemzet kivezetését ebből a nyomorúságos helyzetből. (Meskó Zoltán: Az eszközök mások. — Elnök csenget) Mindannyian megegyezünk abban is,, hogy a magyar nemzet talpraállítása csak a magyar mezőgazdasági és a magyar földnépének megsegítése útján lehetséges. De kérem; az alkalmazandó eszközök csakugyan csupán tőlünk függnek? (Meskó Zoltán: Készben!) Hiszen végeredményben azt csak be kell ismernünk, hogy a katasztrófa alapoka a terményárak alacsony volta és a piacok hiánya. Ez csak tőlünk függi Akár a terményárak mértéke, akár a piacok, ahol áruinkat és állatainkat eladhatjuk, teljesen csak tőlünk függnek? Rendben van, — feleli rá az ellenzék — tényleg itt felettébb kevés a kormány ereje és hatalma és itt a bajok csakugyan túlnőnek egy kormány erején és hatalmán. Akkor következik az a kérdés; mi tehát az az orvosság, amely a magyar földmívelő társadalmon és a magyar népen segít? A közterhek csökkentése! De hogyan? Le lehet-e máról holnapra építeni, illetvei bontani az állami igazgatást? Szélnek lehet-e ereszteni a tisztviselőket? A gyáripar tönkretétele? (Meskó Zoltán: Aránybahozatal. — Esztergályos János: Ezt már tönkretették, ott már nincs mit tönkretenni! — Elnök csenget.) Méltóztassék teljesen igazságosnak lenni. Csak a levegőbe beszél, aki azt mondja, hogy a gyáripar ilyen és olyan kincsek felett tobzódik, könyörtelenül kihasználja védett helyzetét és a szegény nép vergődését részvétlenül nézi. A gyáripar éppen úgy vérzik. Ne méltóztassék azt hinni, hogy bármilyen szempontból érdekelt volnék a gyáripar tekintetében, de aki tárgyilagos akar lenni, annak ezt be kell ismernie. (Meskó Zoltán: Igaza van! Ne járjanak a kisgazdák autóban!) Ne fájjon az a pár autó! (Meskó Zoltán: Nem fáj nekem!) Boldog volnék, ha mindenki autón járülése 1933 június 9-én, pénteken. 147 hatna. Annak a pár autónak elvétele nem teszi gazdagabbá a kisgazdát! (Meskó Zoltán: Nem akarom elvenni! Bár százszor ennyi autótuljdonos volna!) Elnök: A képviselő urat már figyelmeztettem. Nem a képviselő úr állapítja meg, hogy miről van szó. A képviselő úrnak hallgatnia kell. Tessék csendben maradni. Váry Albert: Avagy talán a bankok félelmetes uralma az a hatalom, amely megakadályozza, hogy a gazdatársdalmon segíteni lehessen. Aki nyilt szemmel néz, és tárgyilagosan ítél, annak látnia; kell, hogy itt nincs bankhatalom. Nem akarok hitelrontást elkövetni, de magyar bankuralomról és bankokráciáróí ma beszélni — sajnos — nem lehet. íme, milyen közel állunk egymáshoz egyes kérdésekben. Ezeket a kérdéseket zöldasztalnál mind meg lehet tárgyalni, mind meg ' lehet világosítani, de az a módszer, hogy itt egyik oldalon megtörténik a felvilágosítás, a másik oldalon pedig nem történik meg annak elismerése, hanem újra kezdődnek ezek a közismert sérelmek, ez a magatartás semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a nemzeti egység megteremtessék. (Meskó Zoltán: De azért a kisgazdakartell az oka mindennek! Mondottam én!) Ertem, hogy az ellenzék a maga hazafias aggodalmában sokszor arra gondol, hogy a Gömbös-kormány azzal, hogy minden érdeket meg akar védeni, mindent meg akar menteni, nem teszi-e kockára az egész ország sorsát. (Meskó Zoltán: A kisgazdák összefogtak a bankok ellen!) Elnök: Meskó képviselő urat már többször figyelmeztettem. Most rendreutasítom. Ha folyton zavarja a tárgyalást, a mentelmi bizottsághoz való utasítására teszek majd javaslatot. Váry Albert: Ezzel az ellenzéki aggodalommal sűrűn találkozunk. Abban is megegyezhetünk, hogy itt — ha kell — mindenki áldozatul eshetik, csak a magyar földmívelő népet nem lehet feláldozni, mert ez maga a nemzet. Ez teljesen igaz, de annak, aki kormányon van, igazságosnak kell lennie, minden érdeket meg kell védelmeznie és egyetlen érdeket, társadalmi osztályt, vagy foglalkozási ágat sem szabad feláldoznia. (Ügy van! a jobboldalon.) A nemzet élő organizmus, itt nem lehet csak szó nélkül kilökni belőle a gyáripart vagy a bankot, vagy a tisztviselői kart, amely szintén gyakran úgy állíttatik oda, mint egyik oka a magyar nép súlyos terheinek és azután továbbmenni. Igenis, a kormány akkor jár el helyesen, ha a nemzet egyetemes érdekeinek figyelembevétele mellett minden érdeket egyformán próbál ebben a világégésben megvédelmezni. De felteszem a kérdést: azt méltóztatik-e képzelni, hogy ha odadobja a kormány akár a gyáripart, akár a bankokráciát. akár a tisztviselői kart, ezzel a magyar földmívelés és a magyar földmívelő nép egyszerre meg van mentve? Ne méltóztassék ezt hinni. (Láng Lénárd: Segíteni lehet!) Méltóztassék elhinni, hogy ezek mind olyan végig nem gondolt kérdések, amelyek pártpolitikailag talán helytállóak lehetnek, de nem az ország érdekében való igazságok^ En úgy találom, hogy ezekben a kérdésekben, [miután mindannyian egyet akarunk, a nemzeti egység körülbelül megteremthető volna kis jóindulattal, kis megértéssel, közös felvilágosítással és egymáshoz való közeledéssel, kevesebb elfogultsággal s több igazságossággal. Mindenkinek igazát el kell ismernünk, ha a magunk igazát el akarjuk fogadtatni. A harmadik feladat, amelyet én a kormány 22*