Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

148 Az országgyűlés képviselőházának . vállaira, mint terhet rakni kívánok, az, hogy igyekezzék életünket akként megerősíteni, hogy ezeket a nehéz időket valahogyan kibír­juk és magunkat átmentsük minél kevesebb áldozat árán egy boldogabb és jobb időre. Ügy érzem,^ hogy a kormányban ez a jószándék és tehetség megvan; ennek következtében bízom benne, hogy ez neki sikerülni fog. Ami az egyes kormányzási ágakat köze­lebbről illeti, közösen megállapíthatjuk, hogy a közterhek felette súlyosak és az is kétségtelen, hogy különösen a múlt hátralékait erős kezek­kel behajtani ma csaknem reménytelen. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a múlt közterheinek (hátraléka tekintetében valamely nyugvópontot keressen és találjon meg. Ha na­gyobb időtartamra osztaná fel a hátralékos adóterheket, talán biztosítaná a jövendő adók befolyását. Másik kérésem a földmívelésügyi minisz­ter úrhoz szól, aki a magyar föld népének atyja és gondozója és akinek éreznie kell, hogy a gazdaadósságok tekintetében nyugvópontra kell juttatni a multat. A gazda teljesen tönkre megy, ha a múlt gazdaadósságai megfelelő mó­don nem rendeztetnek. Mert, hogy ma csak ka­matot is törlesszen, hogy a közterheket is fi­zesse, hogy éljen is: ezt a mai terményárak mellett a gazdától lehetetlen kívánni. De van ennek egy másik oldala is. Kerüle­temben és egyebütt is az országban, igen sok az eladósodott gazda. Ezek között az infláció, a devalorizáció kérdése, mint álmodott kedves álom lebeg. Infláció után áhítoznak és lassan az egész gazdaközvélemény ilyen téves irányba terelődik s azt hiszi, hogy az infláció révén a gazdán segíteni lehet. Ennek a tévhitnek mind­jobban való terjedése ellen egyetlen orvosság lenne, ha a földmívelésügyi miniszter úr ke­zébe venné a gazdaadósságoknak a múltra való rendezését és nyugvópontra való juttatását. Nem szabad elfelejtenünk, hogy éppen a de­rék, törekvő, jószándékú gazdák kerültek a leg­nagyobb bajba, akik igyekeztek földet szerezni, vagy intenzíven gazdálkodni. Ezek érdemesek is arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ügyüket magáévá tegye, a kormánynál keresz­tül vigye a múltra nézve a gazdaadósságok nyugvópontra juttatását. Az infláció vészes jelszavának gazdakörökbe útját állani csak a gazdaadósságok méltányos rendezésével lehet. Akinek vagyona fele értékre esett önhibáján kívül, az sohase fogja megérteni, hogy a pénz, a teher, az adósság változatlan értékben ma­radjon. S ez nem is igazságos. Egyelőre a múltra nézve, a kisgazdáknál úgy a tőke-, mint a kamattörlesztés pár évre felfüggesztendő, míg ezek az adósságok nemzetközi viszonylatban megoldódnak. Ha nem sietünk a gazdák segít­ségére, Önhibájukon kívül elvesznek. Megakad a termelés s tönkremegy a mezőgazdaság. (Éber Antal: A kisgazdaadósság!) Kisgazda­adósságokról, kisemberekről beszélek mindig. E tekintetben csak megköszönhetem a Tébe. legutolsó határozatát, amely sze­rint, hacsak egyetlen törlesztést eszközöl a kisgazda, akármennyi a hátraléka, a kebelébe tartozó pénzintézetek sem perlést, sem végrehajtást, sem árverést nem tar­tanak.^ Ez annak a rideg tőkének, amelyet oly szívesen megbélyegeznek itt, igen nobilis, humánus és önkéntes elhatározása,^ amelyet minden kisgazda csak örömmel és hálával fo­gadhat. (Éber Antal: A kisgazdákra kellene korlátozni a kérdést.) 96. ülése 1933 június 9-én, pénteken. T. Képviselőház!! Mint kifejezetten igaz­ságügyi embernek kötelességem az igazságügyi tárca problémáival is foglalkoznom. Vélemé­nyem szerint az igazságügyminiszter úrra há­rom nagyon súlyos feladat nehezedik az igaz­iságügyi kormányzás^ területén. Egyik a meg­felelő jó adminisztráció, a másik az igazság­ügyii szervezet további leépítése, harmadik: gondosdokás az utánpótlásról és a jogászifjú­ság elhelyezéséről. Az igazságügyminiszter úr, akinek) halk, nyugodt, komoly vonalvezetése megfelel az igazságszolgáltatás szellemének és alki iránt teljes bizalommal viseltetem, meg­állapításom szerint hivatalba lépése első pilla­natában észrevette, hogy a jó adminisztrálás ma többet ér minden törvénytárgyalásnál. Ide­vonatkozó intézkedéseiről s elért eredményeiről csak a legteljesebb elismeréssel nyilatkozha­tom. Ebben igaza is van. A jó bíró többet ér, mint bármilyen jó törvény, a jó bírót pe­dig a jó adminisztráció termeli ki az igazság­ügyi szervezetből. Az igazságügyminiszternek joga és köte­lessége törvényben biztosított főfelügyelet! jo­gánál fogva a megfelelő adminisztrálás. Ez a 'megfelelő adminisztrálás biztosítja, hogy meg­felelő^ bíró megfelelő helyre kerüljön, hogy az igazságszolgáltatás szakágazataiba megfelelő ! szakerők kerüljenek, hogy senki ki ne nevez­tesség vezető állásra, aki arra külön hajlam­mal és tehetséggel nem bír, senki se lehessen törvényszéki egyesbíró vagy járásbíró, aki ; nem komoly és tapasztalt kiváló bíró és senki se lehessen királyi ügyész és vizsgálóbíró, ahol emberek becsülete és szabadsága dől el az első órákban, aki erre külön hivatással és tehet­séggel nem bírj A jó adminisztrálás feladata a bíró ma­gánéletére éppúgy felügyelni, mint a bíró nyi­latkozataira, magatartására és egész hivatali ténykedésére. A bírónak magánéletében is jó példával kell előljárnia, hiszen mások felett ítélkezik, viszont hivatali ténykedéseiben és nyilatkozataiban mindig a legmagasabb és a legérdektelenebb tárgyilagosság kell, hogy ve­zesse. Fájdalommal hallunk sokszor olyan bí­róig elszólásokat és - nyilatkozatokat, amelyek akár a feleket, akár a tanukat, akár a vád­lottat sértik, különösen fáj oly! nyilatkozatot hallanunk, amely mintegy előre, ítélethozatal előtt elárulja a bíró állásfoglalását. Az angol bíró vógigíárgyalja az ügyet anélkül, hogy va­lakinek sejtelme volna, mi az ő véleménye. Erre kell törekednie a magyar bírói karnak is. Sajnálattal láttam, -— magam győződtem meg róla — hogy abban az óriási munkában, amelyet a bíróság végez, egyes bírák nem he­lyeznek elég nagy súlyt az ítélkezés és igaz­ságszolgáltatás alakszerűségére, ünnepélyes­ségére és komolyságára, amely hozzátartozik az igazságszolgáltatáshoz. Az a külföldön be­vezetett talár nem minden lelki és tapaszta­lati alap nélkül való, ez tradíció. Az igazság­szolgáltatás alakszerűsége, komolysága és. ün­nepélyessége megőrzendő, hogy a felek és ta­nuk, akik életükben egyszer-kétszer jelennek ott.meg, érezzék, hogy most a bíró előtt álla­nak, szent helyen vannak, ahol emberek va­gyona, élete és becsülete felett ítélkezik em­bertársuk. Hogy a bíróság az alakszerűsé­geket s ünnepélyességet betartsa, erről való gondoskodás az adminisztráció, a felügyelet feladata. Igen t. Képviselőház! A bírónak éreznie kell, hogy fölöttes hatóságának szeme minden ténykedésén rajta van. Igaz, a bíró független,

Next

/
Thumbnails
Contents