Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-196
146 Az országgyűlés képviselőházának J élés az, hogy olyan politikai egyesülés, amely nyaltán és bevallottan az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására törekszik — mert hiszen a kommunizmus mint élő valóság csak az orosz szovjet formájában van meg — az ilyen erőszakos felforgatásra törekvő egyesülés, mint politikai párt szerepelhessen. Amint nem szabad megengedni a •nihilista, anarchista egyesüléseket, és ezeket mint politikai, pártokat elismerni, éppúgy nem szabad az erőszakra és terrorra helyezkedett kommunizmus pártszervezkedését és politikai pártként való elismerését elfogadni és ezt hirdetni kell kifelé is. Mi, akik átestünk már a bolsevizmuson, ezt törvényben biztosítottuk és mi törvénnyel akadályoztuk meg, hogy a kommunistapárt, mint politikai párt elismertessék. Örömmel kell megállapítanunk, r hogy Németország és Ausztria ma már szintén ezen az úton haladnak. De felhívom az egész művelt világ figyelmét arra, hogy a mai nehéz időkben senki sincs bebiztosítva a bolsevizmus bacillusa ellen. A mai nyomorúságos időkben minden állam el lehet készülve erre a végső eszközre. Ha tehát elismerik mint politikai pártot a kommunistapártot, akkor tulajdonképpen az emberiség hala 1 dása és kultúrája ellen vétkeznek. A polgári társadal ómnak tehát nem támadnia, de védekeznie kell az emberi együttérzést szolgáló kapitalista gazdasági rendet. Természetesen mindig a hibáitól mentes, hibáitól megtisztított kapitalista gazdasági rendet. Kötelessége megvédelmezni, mert a kapitalista gazdasági rendnek igaza van. Az emberi természetnek a magántulajdon s a kapitalizmus felel meg. A magántulajdon, a tőke az a hatalmas ösztönző és sarkalló erő, amely a legnagyobb szellemi és gazdasági alkotásokra képes. A kapitalista gazdasági rendnek az emberiség életében igaza van. (Meskó Zoltán: Saját magát védje meg azáltal, hogy reformálja magát!) De rá kell mutatnom arra is, hogy nem igaz az, hogy azoknak a bajoknak, amelyek ma az emberiséget gyötrik, a kapitalista gazdasági rend és a tőke volna az oka. (Meskó Zoltán: Kizárólag nem, de részben igen!) Azoknak a bajoknak elsősorban maguk az emberek az okai. A politikusok, a vezető férfiak, akik teljesen elvakulva, a nemzeti és politikai szenvedélyektől vezettetve, gyilkos békeszerződésekkel, a nemzetek elzárkózási politikájával, egymás iránt való bizalmatlansággal eltávolítják egymástól s ezzel nyomorba döntik az embereket. Nem szabad elfelejteni, hogy a tőke a maga erejében és szabadságában nem is érvényesülhet a mai gazdasági rendben, hiszen lépten-nyomon ezer korlátja van, hogy érvényesülhessen. Igazságtalan dolog csak a tőkét tenni tehát felelőssé azokért a bajokért, amelyek az emberiséget gyötrik. Amikor a kapitalista rendet védelmezzük, ugyanakkor nekünk, polgári társadalomnak arra kell törekednünk a kapitalista gazdasági rend védelmében, hogy ebben a kapitalista rendben a lehetőség szerint mindenki boldoguljon. Elismerem, hogy azután a szörnyű pusztítás után, amelyet a világháború és a forradalmak következtében szenvedett az emberiség, nagyon nehéz minden ember boldogulását biztosítani, viszont azonban kétségtelen, hogy ha az emberi szolidaritást és együttérzést tesszük az együttműködés és a tőke működésének alapjául, nem lehet vitás, hogy igen sok ember boldogulását, a fejlődést, a haladást biztosíthatjuk. Megismétlem, amit mondottam. Nem hiszem azt és tiltakozom az ellen a tévhit ellen, mintha ma 6. ülése 1933 június 9-én, pénteken. olyan mélyről jövő nyugtalanságról volna szó, amely az egész társadalmi és gazdasági rendünk átalakítását vonná maga után. Korántsem. Hibák történtek, amelyeket emberek követtek el és nem a kapitalizmus és ezeket a hibákat az emberek fogják jóvátenni. Nekünk egyetlen kötelességünk van: becsülettel kitartani a kapitalista, gazdasági rend mellett, (Helyeslés.) igyekezni hibáinak a leküzdésére s a kapitalista gazdasági rend minél tökéletesebbé tételére, visszaéléseinek megakadályozására, erkölcsének megjavítására (Éber Antal: Helyes!) és útját állani annak, nehogy valamely nyugtalan gonosz^ bolond olyan' követ dobjon az emberiség kútjába, amelyet azután az öszszes okos emberek sem tudnak kihúzni. (Igaz! Ügy van!) Az ország a mai súlyos helyzetében a kormányra, a kormányzatra megítélésem szerint a következő három feladat hárul: a jogrend védelme és a kormányzás állandóságának biztosítása, a nemzeti, egység megteremtése, a nemzet megerősítése arra, hogy ezeket a súlyos időiket iminél kevesebb áldozattal kibírja s magát átmentse és a hit és bizalom öntése a lelkekbe a boldogabb magyar jövő iránt. (Esztergályos János: A lélek erős, csak a nadrág gyenge! — Zaj.) Ezek azok a feladatok, amelyek a mai nehéz időkben a kormányzásra nehezednek. Ami a jogrend védelmét illeti, Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter úr kezében a jogrend védelmét biztosítottnak látom. Ami a kormányzás állandóságának biztosítását illeti, ki kell jelentenem, hogy míg baj és nyomorúság van, addig legyen a kormányzás is állandó és biztos kezekben, mert hogy a mi benső nyomorúságos gazdasági bajainkat még politikai bajokkal is tetézzük, ezt ez a nemzet nem birja el. Ezért én az ország érdekében állónak tartom a kormányzás állandóságát és azt a Gömbös-kormány kezében biztosítva látom. Biztosítva látom azért, mert úgy találom, hogy a kormány . nem ül fel hangzatos jelszavaknak és nem kísérletezik tetszetős gazdasági és pénzügyi csodaszerekkel. Az az óvatos kormányzás, amely veszélyes kísérletekre, ki nem próbált utakra nem téved, amely a nemzet egyetemes érdekeit szolgálja és nem dobja áldozatul sem az egyik társadalmi ágat, sem a 'másik foglalkozási osztályt, azért, hogy a másikat megmentse, az igazság szempontjából feltétlenül megnyugtató és biztosíthatja a kormányzás állandóságát. A kormányelnök és a kormányzás igen súlyos feladatául jelölöm meg a nemzeti egység megteremtését. Ismét ki kell jelentenem, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr kormányzási módszerében és egyéniségében adva látom azokat a körülményeket és eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzeti egységet megteremtse. Nyugodt és fegyelmezett módszeréből, amely a lehetőség szerint nem élezi ki a politikai kérdéseket, a politikai közeledés szolgálatát látom a nemzet érdekében. (Esztergályos János: A képviselő úr ezt már Bethlen Istvánnak is elmondta! — Elnök csenget.) Láthatjuk, hogy igenis helyes útra akarja terelni a közvéleményt, amikor igyekszik azt a pártpolitikai szenvedélytől megjelölt utat elkerülni, amely itt a nyomorúság és bajok okául akár a kormányt, akár egyes osztályokat jelöli meg. Ilyen ^ viszonyok között, amikor ekkora a nyomorúság, akár egyes embereket, akár egyes osztályokat beállítani a szenyedély és a gyűlölet központjába, mintha