Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. lés, éljenzés és taps a balközépen. — Szónokot számosan üdvözlik. — Felkiáltások a szélsőbaloidaloíi: Éljen a köztársaság! — Felkiáltások jobbfelöl: Elég volt belőle! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Griger Miklób igen t. képviselőtársam nagyon érdekes, értékes és tartalmas felszólalására válaszul megismétlem a nemzeti egység pártjának közismert álláspontját, amely szerint a nemzeti egység pártja a királykérdést időszerűnek nem tartja. (Gr. Sigray Antal: Minden indokolás nélküli — Zaj a jobboldalon. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök; Felesleges!) Végtelenül sajnálom, hogy egyesek ezt a nagyon fontos közjogi kérdést az ország súlyos helyzetében most ennyire élére állítják és ezzel mintegy felújítják azokat a régi közjogi harcokat, amelyek alkalmasak a nemzet szétválasztására (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és megakadályozzák azt, hogy a nemzet létkérdéseivel, mindennapi létérdekeivel, problémáival foglalkozzék. (Griger Miklós: Mindenki a saját lelkiismerete szerint cselekszi azt, amit tesz! — Farkas István: Más bajunk nincs, csak király kellene! — Zaj.) Igen t. Ház! A költségvetési vita során többször elhangzott és itt is ott is megismétlődik az az állítás, hogy az emberiség életében a kapitalista gazdasági rend súlyos válsághoz ért, hogy a kapitalizmus megbukott, hogy új világnak, új gazdasági rendnek kell jönnie, amely véget vet annak a nyomorúságnak és bizonytalanságnak, amelybe az emberiség a legutolsó évtized során zuhant. Meg kell állapítanom, hogy tényleg igen súlyos, igen komoly és mélyreható bajok vannak, és az emberiség eddig nem ismert társadalmi, gazdasági, pénzügyi és politikai zűrzavarban gyötrődik. Azt is természetesnek kell találnunk, ha az emberek ilyen körülmények között keresik azokat az okokat, amelyek ennek a rettenetes helyzetnek előidézői voltak, és ezek között az okok között, jobb híjján, többek között a kapitalizmust állítják oda bűnbakul. Nem egyéb ez, mint a nyomorúság és a kétségbeesés nyugtalansága, lázadozása az ellen a tarthatatlan helyzet ellen, amelyben mindannyian szenvedünk, és sóvárgás egy új kivezető út, egy boldogabb jövő felé. Az bizonyos, hogy a régi úton már nem tudunk járni. Az is bizonyos azonban, hogy az új utat még nem találtuk meg. Azt is f

természetesnek találom, hogy a szocializmus, látván a kapitalista gazdasági rend súlyos bajait,^ igyekszik kihasználni ezt a kedvező helyzetet és meggyőződéssel hirdeti a kapitalista gazdasági rend bukását. A baj ott kezdődik, amikor a kapitalista gazdasági rend védelmére hivatott polgárság is beleesik ebbe az antikapitalista eszmekörbe és hátbatámadja a kapitalista gazdasági rendet, hatalmas szólamokkal dörög a tőke^ a nagy vagyonok, a nagy jövedelmek ellen, az átalakulás szükségességét és egy új világ eljövetelét sürgeti. A polgári társadalomnak, a polgárságnak ez ellen az eltévelyedése ellen, ez ellen az öngyilkos magatartása ellen tiltakoznunk kell és útját kell állanunk a pogári gondolkodás elkommunistásodásának. A polgári társadalom önmaga alatt vágja a fát, amikor a kapitalizmus bukását hirdeti, és elfelejti azt a veszélyt, hogy ha lábai alól a kapitalizmust kirúgja, minden út egyenesen az orosz szovjet bolsevista rendszeréhez vezet. ; (Müller Antal: Csak a kapitalizmus kinövéseiről van szó!) Ne méltóztasKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 145 sék elfelejteni, hogy az emberiség mai életében mint élő valóság, kétféle termelési ós gazdasági rend van: a kapitalista gazdasági rend és az orosz szovjet rendszere. Semmi más nincs, mint ez a két valóság tehát vagy az egyik, vagy a másik, e kettő között kell választa-' nunk. Ha tehát a polgári társadalom kirúgja maga alól a kapitalizmust, szinte vad erővel sodródik a másik véglet és élő valóság: az orosz szovjet-bolsevizmus talajára. Ha ehhez hozzávesszük azt a nyomorúságot, kétségbeesést, azokat a szenvedéseket és azokat a szélsőséges gondolatokat és érzéseket, amelyek a tömegeket eltöltik, ilyen körülmények között azt kell mondanom, hogy az a polgári társadalom, amely a kapitalizmus csődjét hirdeti, a bolsevizmus útját egyengeti. (Meskó Zoltán: Tessék megnyirbálni a kinövéseket!) Öva intek minden polgárt ettől, mert ne méltóztassanak azt hinni, hogyha kirúgják maguk alól a kapitalistatalajt, a levegőben lóghatunk, mert más gazdasági és termelési rend nincsen, vagy az egyik valóság vagy a másik: vagy kapitalista gazdasági rend, vagy bolsevista gazdasági rend. Ne méltóztassék azt hinni, mintha én a kapitalista társadalmi rend hibáit helyeselném, én csak felhívom a t. Képviselőház figyelmét arra a szörnyű vésze delemre, amely ezekben a meggondolatlan antikapitalista szólamokban és magatartásban jelentkezik, és amely öntudatlanul hatalmába keríti a polgárságot és készíti elő a bolsevizmus talaját. A kapitalista gazdasági és társadalmi rend hibái s visszaélései ellen éppen a polgári társadalomnak kötelessége küzdeni saját védelme érdekében. Igenis, törekednünk kell arra, hogy a kapitalista gazdasági rendben minden ember boldoguljon, hogy a tőke ne legyen öncél, hanem át legyenek hatva az emberek az együttérzés gondolatától, attól az együttérzéstől, amely elsősorban más érdekét is figyelembe veszi. Amikor azonban a kapitalizmus hibáiról beszélünk, óvakodnunk kell a kapitalizmus egyes hibáit úgy általánosítani, hogy a tömegek azt megutálják, és végül elveszítsük még a polgári társadalmat is. (Esztergályos János: Az a kapitalizmus pusztuljon gyökerestől, amelyben éhező és koplaló tömegek milliói vannak!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János: Az rothadt kapitalizmus! — ZajJ Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János közbeszól. — Zaj.) Ismételten kérem Esztergályos János képviselő urat, maradjon csendben. A képviselő úr később elmondhatja véleményét. Váry Albert: A polgári társadalomnak kötelessége megvédelmezni^ az emberi szolidaritást, az emberi együttérzést szolgáló kapitalista társadalmi rendet,... (Meskó Zoltán közbeszól. — Zaj.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, ne tessék folyton közbeszólni. Váry Albert: ... kötelessége tiltakozni az ellen, hogy egyes nemzetek az orosz szovjettel kereskedelmi és gazdasági szerződéseket kössenek; kötelessége tiltakozni az ellen a tőkebeáramlás ellen, amely az elmúlt években külföldi nagyhatalmak részéről az orosz szovjet támogatására ment, és amelynek az orosz szovjet urai uralmuk fenntartását köszönik. Kötelessége a polgári társadalomnak tiltakozni az ellen is, hogy a kommunista szervezkedés és alakulás, mint politikai párt megtűressék. A politikai szabadsággal való vissza22