Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

138 Az országgyűlés képviselőházának 196. ütése 1933 június 9-én, péntekért. mint abszolút számokban lényegesen kisebb, mint az^ üzemeké, amennyiben az állami közigazgatás deficitje mindössze csak 12 millió pengő, míg az üzemeké 64 millió pengő. A kettő együtt kitesz 76 millió pengő deficitet, ez az, ami a számokból kitűnően elénk mered, és amely deficit a miniszteri indokolásból és a pénzügyi bizottság^ megállapításából is kitűnő minden takarékossági rendszabály ellenére sem volt eltüntethető. A költségvetési javaslat 3. §-a foglalja magában azt a mérleget, amely a két tételnek, a bevételek és kiadások tételének különbözeteként jelentkezik. Miután, mint bátor voltam említeni, 76'2 milliós deficit jelentkezik, nagyon természetesen ebben a szakaszban egyúttal gondoskodni kellett arról is, hogy e deficit eltűnése céljából a pénzügyminisztérium, illetőleg a kormány megfelelő hitelműveletek eszközlésére felhatalmaztassék. Ezt tartalmazza a 3. i A 4. § a tulajdonképpeni felajánlási szakasz. Ez a szakasz némi átszövegezósen esett keresztül, mégpedig abból kifolyólag, mert, mint méltóztatnak tudni, most már második éve, és amennyiben a törvényhozás bölcsesége kívánja, az elkövetkezendő költségvetési évben is a rendes alkotmányjogi tárgyalásoktól eltérőleg, felhatalmazást kapott és esetleg fog kapni a kormány abban a tekintetben, hogy eddig tisztán törvényhozási úton rendezendő kérdéseket rendeletileg, az úgynevezett 33-as bizottság közbenjötte mellett oldjon meg. Ennélfogva a 4. §-nak olyan fogalmazást kellett adni, amely az ebben a tekintetben fennálló jogi állapotnak megfelel. Ezután következik az 5. §, az úgynevezett hitelátruházási szakasz: a virement-szakasz. Ebben a tekintetben már a régi, 1897 : XX. te, közelebbről pedig annak 15. §-a igen szigorú rendelkezéseket tartalmazott, amelyeket azután a háború utáni első években nem tartottak be a kormányok az akkor beállott rendkívüli viszonyok folytán. Ez az idézett törvényszakasz ugyanis előírja, hogy virement-nal, átruházási joggal csakis a költségvetési törvényben pontosan megjelölt költségvetési címek és rovatok között lehet élni. A szanálási törvény után ezt a gyakorlatot szigorítottuk azzal, hogy a most említett feltételeken kívül az ilyen virementnak még különös feltételeképpen megszabtuk azt is, hogy a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulása után csak a minisztertanács beleegyezése esetén lehet az előbb megjelölt feltételek fennforgása esetében is virement-nal élni. így volt ez a legutóbbi esztendőkben, így volt az előző évben és így lesz a most elkövetkezendő költségvetési évben. Megjegyzem, ha méltóztatnak összevetni a tavalyi appropriációs törvénynek vonatkozó szakaszát a mostani javaslattal, méltóztatnak megállapítani, hogy a virement-lehetőség a tavalyival szemben is lényegesen csökkent, mert még sokkal kevesebb címet és rovatot jelöl ki a javaslat olyannak, amelyeken belül ez az átruházás lehetséges. Most már csak a 6. §-t kell megemlítenem, amely az előző évi költségvetés és a mostani közötti hitelátruházást tiltja el, amelynek lényege az, hogy az előző évben megmaradt feleslegek a következő évre át nem vihetők. A régebbi boldogabb időkben lehetséges volt ez, most azonban etekintetben az a rigorózus álláspont kerekedett felül, hogy ez nem lehetséges. Az 1915 : XXII. te. 2. §-a már megtiltotta ezeket bizonyos körben, de a beruházásokra vonatkozólag nem. A mostani jogi állapot ennél is szigorúbb, amennyiben egyik költségvetési évből a másikba való hitelátvitel lehetőségét mindenre, tehát a beruházásokra nézve is megtiltja. A 7. § már csak a törvény életbeléptetéséről szóló rendelkezéseket foglalja magában, ennek ismertetésével tehát nem is tartozom. Marad most még csak egy tárgy, a költségvetési javaslathoz hozzáfűzött kimutatás ismertetése, amely az állami ingatlanok elidegenítésére vonatkozó adatokat foglalja magában. Még 1880-ban hozott a Képviselőház egy határozatot, amelynek értelmében a kormány az államnak elidegenített ingatlanairól évenkint köteles jelentést tenni. Hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül az elidegenített javak kimutatását! a földművelésügyi tárca indokolása foglalta magában. A háború után azután egy-két éven keresztül az a rendszer fejlődött ki, hogy) magába a költségvetési törvényjavaslat szövegébe vették fel ezeket az elidegenítéseket. Most a legutolsó években, így a mostaniban is, az a szisztéma fogadtatott el, hogy a költségvetési indokoláshoz, illetőleg a költségvetési javaslathoz fűzött külön kimutatás, foglalja magában ezeket az elidegenítéseket és csak helyeselni lehet a pénzügyminiszter úrnak azt a gyakorlatát, amely a legújabb, hogy a pénzügyminiszter úr ezeket az ingatlanokat a legnagyobb részletességgel, minden adatra kiterjedően sorolja fel ebben a kimutatásban. T. Ház! Ez a költségvetési javaslat lényege. Mi a feladata a pénzügyi bizottságnak és magának a törvényhozó testületnek is e javaslat felülbírálatánál? Két feladata van. Ismétlem, mindkét feladat olyan, amelyet a költségvetési előirányzat tárgyalása alkalmával is meg lehetett volna oldani, azonban a mostani alkotmányjogi gyakorlat folytán ez most külön tárgyalás keretében történik. Azelső feladat megállapítani, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak egyes tételei megfelelnek-e azoknak a tételeknek, amelyeket a Képviselőház, Illetőleg a törvényhozás a költségvetési előirányzat tárgyalása során elfogadott. A pénzügyi bizottság ezt megállapította és megállapította, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak minden egyes számbeli tétele azonos azokkal a tételekkel, amelyeket a Ház szükségesnek és helyesnek tartott 'elfogadni. A másik és talán a fontosabb kérdés az, vájjon az így összeállított költségvetésnek az életbe való átvitelére vagy mondjuk máskép, végrehajtására hajlandó-e a törvényhozás megadni a kormánynak a jogot. E tekintetben nekem, mint a bizottság előadójának, természetszerűleg csak az lehet a feladatom, hogy beszámoljak arról, miszerint a bizottság többsége a jelenlegi kormánynak ezt a felhatalmazást megadta. Ezzel be is fejeztem feladatomat. Ez a feladat nem terjeszkedett ki másra, mint a javaslat rövid ismertetésére és^ a pénzügyi bizottság álláspontjának leszegezésére. Mindezek alapján engedtessék meg nekem, hogy^ tisztelettel javasoljam a t. Háznak, hogy a pénzügyi bizottság határozata alapján a költségvetési javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni, azonkívül azokra az ingatlanelidegenítésekre nézve, amelyeknek jegyzéke a javaslathoz van fűzve, a jóváhagyó tudomásulvételt határozatként kimondani méltóztassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Eubinek István