Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933. évi június hó 9-én, pénteken, Almásy László Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1933/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak:, Őrffy Imre előadó, Griger Miklós, Váry Albert, gróf Zichy János, Patacsi Dénes, Kállay Tibor, Pintér László, Kéthly Anna, Csizmadia András, Dinnyés Lajos, Jánossy Gábor, Propper Sándor. — Az igazságügyi és földmivel ésügyi együttes bizottság beterjesztette jelentésót a földbirtokrendezés befejezésére vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Ehhez hozzászólt vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: vitéz Gömbös Gyula, Kánya Kálmán, Kállay Miklós, Imrédy Béla, Fabinyi Tihamér. (Az ülés kezdődik délután 4 óra 2 perckor J (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Dinien Ödön jegyző úr. Napirend szerint következik az 1933/34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 537.) Az előadó Orffy Imre képviselő úr, őt illeti a szó. Örffy Imre előadó: T. Ház! A modern magyar parlamentarizmust megalapító 1848-iki törvények, közelebbről pedig az 1848 : III. te. nem szól költségvetési törvényről, hanem csak költségvetés iránti határozatról. Az 1867 : X. tcikk is ezt a terminus technicust használta. Ez volt az oka annak a sajátszerű gyakorlatnak, hogy 1876-ig, tehát nyolc éven keresztül, a kormányok csak költségvetési előirányzatokat terjesztettek be és magát a költségvetési törvényjavaslatot, az appropriációt, amelyről most szó van, a Ház pénzügyi bizottsága maga készítette el. 1876 után a gyakorlat megváltozott, az appropriációs javaslatot is a kormány nyújtotta be. Éppen az előző jogfejlődésből kifolyólag azonban nem egy közös törvényjavaslat formájában nyújtotta be az előirányzatot és a javaslatot, hanem külön-külön, aminek folytán most már több, mint fél évszázad óta az az egészen különleges alkotmányjogi és szankcionált gyakorlat alakult ki, amely egyedül áll az egész világon, hogy tudniillik külön tárgyalja a törvényhozás az előirányzatot és külön tárgyalja magát a költségvetési törvényjavaslatot. Kekem természetesen nem lehet előadói tisztem, hogy e tekintetben véleményt nyilvánítsak, az előadónak nem is szabad véleményt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. nyilvánítania, de regisztrálnom kell, hogy éppen a pénzügyi bizottság legutóbbi, ülésén számos hang hallatszott abban a tekintetben, hogy a kettős tárgyalásnak ez a rendszere tulajdonképpen bizonyos feleslegességet rejt magában, annál is inkább, mert mindkét vita, két teljes és széles mederben folyó tárgyalás lehetőségeit rejti magában. Ezt akarta korrigálni annakidején a háború utáni házszabályoknak az a rendelkezése, hogy amennyiben ez a költségvetési, ez az appropriációs javaslat nem tartalmaz mást, mint a szorosan vett felhatalmazást, akkor tárgyalásának négy napon belül be kell fejeződnie. Mindezt esak azért bocsátom előre, mert alá kívánom húzni azt a miniszteri indokolásban is olvasható megállapítást, hogy ez a javaslat mást, mint a szorosan, vett felhatalmazást nem tartalmaz, reá tehát a házszabályok 153. §-á alkalmazandó. T. Ház! Ezeknek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy magát a javaslatot ismertessem. Hetek óta állandóan halljuk abszolút és relatív számokban ismertetni és bírálni a költségvetési előirányzatot. Azt hiszem, teljesen felesleges munkát végeznék, ha ennek a költségvetésnek számadatait most, bármenynyire röviden is, újból ismertetném. (Ügy van! jobbfelőL) A leglényegesebb számokat, még pedig a sommásan kimutatott kiadási és bevételi számokat, azután az ekképpen mutatkozó deficitet az indokolás, illetőleg a pénzügyi bizottság jeelntóse úgyis tartalmazza, ennélfogva én meg fogok elégedni, azzal, hogy egész röviden csak az egyes szakaszokat jelölöm meg. Az 1. § állapítja meg, mint méltóztatnak látni, az állami költségvetés összes kiadásait. Ez címenként, rovatonként és tételenként felsorolja az összes kiadásokat. Ugyanígy a 2. §-ban megtaláljuk a bevételekre vonatkozó összesítéseket. A kettő közötti különbözet adja meg azt a sajnálatos számot, amelyet deficitnek neveznek és, azt hiszem, elég, ha csak anynyit érintek, hogy erről a deficitről szólva, lehetetlen újból és ezúttal talán utoljára meg nem állanunk annál a megállapításnál, hogy az állam közigazgatási deficitje úgy relatíve, 21
