Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195 Különféle pártállású képviselők ülnek itt a Házban, de azt hiszem vidékekre való különbség: nélkül megállapíthatjuk, hogy mint a fehér holló, olyan ritka Magyarországon az olyan kisiparos, aki a Társadalombiztosítónál ne volna hátralékban. Ha igaz az, amit állítok, akkor nem volna szabad megtörténnie, hogy egyes kisiparosokat példa statuálása végett szórványosan kivegyenek a többiek közül és becsukassák őket. Mert vagy van általános igazság és az Oti.~ törvény 206. §-ának érvénye az egész ország területére vonatkozólag vagy nincs. Éppen velem szemben itt ül Karcag igen t. ^képviselője. Talán a t. képviselő úr volna szíves felvilágosítani a Házat, hogy olyan rosszhiszemű adósok voltak-e azok, akiket például t. képviselőtársam kerületében három napra becsuktak, (vitéz Kenyeres János: Én magam járok el az ügyükben és teljesen úgy áll a dolog, hogy ^nem rosszhiszeműek.) Ha nem is rosszhiszeműek, t. képviselőtársam, azt hiszem, hogy azoknak az ügyében, akiket már becsuktak, hiába méltóztatik eljárni, (vitéz Kenyeres János: Be van adva a kegyelmi kérvényük!) Kikre nézve? (vitéz Kenyeres János: Azokra, akik el vannak ítélve.) Tudomásom szerint már tíz embert letartóztattak, (vitéz Kenyeres János: És még negyvenegynéhány van olyan, akiket ezután akarnak letartóztatni!) Csak azt akarom itt megállapítani, hogy az igen t. képviselő úr kerületében tíz olyan ember van (Friedrieh István: Negyven!) Nem, én majd megmondom a pontos adatokat... Mondom, tíz olyan ember van, akivel már le

: ülették ezt a büntetést, tíz olyan kisiparossal, akik nem a saját hibájukból nem tudták megfizetni a Társadalombiztosító járulékot, hanem akik rendes, tisztességes, becsületes emberek, akik azonban a gazdasági helyzet következtében tönkrementek, talán éppen azért, mert kihitelezték áruikat és ők maguk sem kapták meg a pénzüket. Ezekről az emberekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy rosszhiszeműen maradtak adósai az Óti-nak. (vitéz Kenyeres János- Ez így van!) Hogy egy másik esetet is említsek, ahol ugyanez a helyzet, megemlítem, hogy egyetlenegy községben 60 ilyen büntetőparancsot adtak ki. Ezek közül 10 esetben már lezárták a kisiparosokat három napra, marad még 50 ember, akik közül az egyiket három, a másikat négy napra csukták le. Ügy tudom, hogy a legnagyobb büntetés az ötnapos elzárás. Azt hiszem, hogy sok ember éppen a t. képviselő úr útján kegyelmi kérvénnyel fordult a kormányzó úrhoz, kérvén, hogy miután önhibájukon kívül mentek tönkre, ne lehessen velük szemben az adósok börtönét felállítani. (vitéz Kenyeres János: Olyan is van, akit ugyanazért a tartozásért harinadszor akarnak becsukni. — Friedrieh István: Pont most nyáron, amikor volna egy kis munka!) Ezt a kérdést azért tartottam és tartom szükségesnek itt, a Képviselőház előtt ismételten felemlíteni, mert úgy értesültem, hogy most az ország egész területén az^ Oti.-hátralékok

1 behajtása érdekében ki akarják bocsátani a büntető parancsokat és ennek nyomán még akarják kezdeni a letartóztatásokat. Az, aki Magyarországon a kisiparosokkal szemben a letartóztatásoknak ezt a rendszerét általánossá akarja tenni, — meggyőződésem szerint — egyáltalában nincs tisztában azzal, hogy milyen ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 127 szituációban vannak ebben az országban a kisiparosok. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, legyen olyan szíves tegnapi kijelentését revízió tárgyává tenni. Azt hiszem, hogy ez a kérés nemcsak az én részemről hangzik itt el, hanem a Ház minden egyes képviselőtagja részéről is. Egyáltalában itt van már az ideje annak, hogy törvényes intézkedésekkel a legsürgősebben kiküszöböljék az Oti-törvényből azt a lehetőséget, hogy a köztartozással hátralókban levő kisiparosokkal szemben az adósok börtönét életbe lehessen léptetni. Tekintettel arra, hogy bizalmatlansággal viseltetem a pénzügyi kormányzat iránt, a címet nem fogadom el. •SUnök: Szólásra következik'? Dinich Ödön jegyző: Rakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Miután tudtommal utánam a mélyen t. pénzügyminiszter úr óhajt felszólalni, méltóztassék megengedni, hogy csak három percre vegyem igénybe a Ház szíves türelmét. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Két konkrét dologgal óhajtok a Ház elé iönni és kérni azt, hogy a pénzügyminiszter úr méltóztassék e két példa kapcsán egész adórendszerünk mélységeibe belehatolni és igyekezni arra, hogy végre valami változás jöjjön. (Helyeslés a baloldalon.) A múlt napokban kint voltam kerületemben és mondhatom, ott nem igen találkoztam ünnepi hangulattal. Adóívekkel jöttek hozzám az emberek és mutatták panaszkodva, hogy micsoda igazságtalanságok vannak ezeken a kicsiny kis papirosokon. Két példát vagyok bátor idehozni. Az egyik esetben megnéztem azt az adótárgyat is, amelyről szó volt, a helyszínén, bementem abba a kicsiny házikóba, amelynek évi adója 102 pengő 64 fillért tett ki. Ez az összeg a következő módon állott elő: A ház két lakrészből áll, mindegyik lakrész egy szobából és egy konyhából s mindegyik konyhának, természetesen, külön kéménye is van. Mivel annak a háznak egyik lakrésze, tehát egy szoba-konyha ki van adva évi 100 pengő bérért, a. másik lakrész is ilyen haszonérték után adózik. Ez a kis ház tehát 200 pengő haszonérték után adózik 14%-os házadóban 28 pengővel. Rendkívüli pótlék a házadó után, teihát a különadó, 7'8%-kai, 15 pengő 60 fillért I tesz ki. A házadó 12%-a megyei útadó, 22%-a j vármegyei pótadó, összesen 34%, ami kitesz 25 pengő 20 fillért. Országos betegápolási pótadó 28 pengő alapulvétele mellett 16%-kai 4 pengő 80 fillér. Ez még szerencsés község, mert csak 38%-os pótadója van, — vannak magasabb pótadójú községek is. (Ügy van! Ügy van!) — ez a 38%-os pótadó 16 pengő 64 fillért teszi ki, a rokkantadó körülbelül 2%, azaz 56 fillér, a két kémény után jár a 2 pengő 22 fillér, öszszesen 4 pengő 44 fillér, közmunkaváltság pedig 7 pengő 40 fillér. Mindez összesen 102 pengő 64 fillér. És — risum teneatis amici — mivel ez az ember munkanélkül volt.egész télen, ínségsegélyben részesült. Az az ember, aki a. háza után kötelezve van ínségadót fizetni. Itt a rendszerben van a hiba. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az az ember maga mondja, hogy ez lehetetlenség; nem volt munkám, — azt mondja — négy gyermekem van, kiadtam a házamat bérbe, — máskor nem adtam ki (Báró Vay Miklós: Húsz mázsa szemes tengeri ára!) — s az egész házbért, amit 19*