Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

128 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. kaptam, még 2 pengővel tetézve, kifizettem adóba. Vegyük a másik példát. Ez a ház nincs bérbeadva, de szintén két lakrészből áll és az illetőnek van még 5 hold földje. Minthogy első és másodosztályú földekről van szó, ennek az 5 hold földnek kataszteri tisztajövedelme 100 aranykorona fölött lévén, nincs elengedve a földadója. Ennek — minthogy nincs kiadva a házrész, itt nincs meg a haszonrészesedés — 140 pengőben vették fel a haszonértéket, tehát a házadója kitesz 46 ( pengő 86 fillért, föld­adója pedig az illetőnek 74 pengő 81 fillér. Összesen tehát fizet egy két kis szobából álló ház és 5 hold föld után 121 pengő 67 fillért. Itt egy nagyon komoly kérelemmel volnék bátor a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz for­dulni.^ Ebben a községben, amelyet vizsgálat tárgyává tettem, 94-5%-ig be van fizetve az adó, tehát adómorál hiányáról beszélni itt nem lehet. Ugyanabban a községben talál­koztam egy emberrel, akinek az Okh. által adott 3000 pengő^ kölcsöne miatt június 24-ére van kitűzve ! az árverés. Miután most az adó­ügyi hatóságok utasítást kaptak arra, hogy az adót ebben az esztendőben erősebben munkál­ják ki és — ahogyan ezek az egyszerű embe­rek kifejezik magukat — már képében foglal­ják le a termést, azt hiszem, az az adófizető legalább azt megérdemli, hogy az Okh. altruista intézménye által részükre juttatott kölcsönök most a termés beszedése előtt, ne exekváltassanak. Méltóztassék legalább októ­berig türelemmel lenni. Nagyon kérem a mé­lyen t. pénzügyminiszter urat, éppen az adó­fizetési készség és lehetőség szempontjából, hogy az adózók érdekében s az államkincstár érdekében egy' kicsit vessenek gátat az altruista intézmények túlnagy mohóságának Miután a költségvetést általánosságban sem fogadtam el, ezt a címet sem áll módom­ban elfogadni. (Helyeslés a balolckaloin.b Elnök: Kíván még valaki .szólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képvi­selőház! (Halljuk! Halljuk!) A folyó költség­vetési vita során már harmadízben van sze­rencsém felszólalni és ez a körülmény olyan helyzetbe hoz, amelyet talán részben kellemes­nek, részben kellemetlennek nevezhetnék. Kel­lemes annyiban, hogy mondanivalóimat rövi­debbre foghatom és így a t. Ház tagjainak tü­relmét a vitának ebben az előrehaladott stá­diumában nem kell annyira igénybe vennem, (Halljuk! Halljuk!) másrészt pedig abba a kellemetlen helyzetbe is hoz, hogy mondani­valóim nagyrészét már az előző két alkalom­mal kitártam, ennek következtében az. amit most mondandó vagyok, kevésbbé fos az új­donság ingerével^ hatni. Mai felszólalásomban inkább a tárcámmal szorosabban Összefüggő ügyekkel kívánok fog­lalkozni, már csak^ azért is, mert a pénzügyi -arca költségvetéséről van szó és nem általá­nos gazdaságpolitikai fejtegetésekről, ame­lyeknek inkább az általános vita során ' van helyük. A tárcám ügykörébe tartozó kérdések tu­lajdonképpen két nagy körre oszlanak. Majd­nem azt mondhatnám, hos?y a pénzügyminisz­térium két különböző miniszteriális ügykört egyesít magában: az egyik az úgynevezett kincstári minisztérium vagy budget-minisz­térium ügyköre, — némely államban ez külön is van választva — amelynek feladata az, hogy az állami élet viteléhez szükséges eszközök előteremtéséről gondoskodjék, amely tehát az adókérdésekkel és az állami pénzkezelés tech­nikai kérdéseivel foglalkozik. A minisztérium ügykörének másik része a szorosabb érteleim­ben vett pénzügyminisztérium, amely a pénz­politika, devizapolitika, hitelpolitika, bankpo­litika és az ezekkel kapcsolatos gazdaságpoli­tikai kérdésekkel való foglalkozásra van hi­vatva. Ha e két ügykör szerint nézem a tárcámba utalt problémákat; mindenekelőtt a budget­minisztériumnak, a kincstári minisztériumnál? ügyeivel kívánok foglalkozni, ezek között is elsősorban a szervezet 'kérdésével. Gazdasági háborúban élünk és ebben a gazdasági háborúban a legveszélyeztetettebb frontok egyike az államháztartás frontja. A legveszélyeztetettebb és a legfontosabb fron­tok egyike azért, mert ezen a bázison épül fel a pénz értékének stabilitása és ezen keresztül az a bizonyos szilárd kalkulációs alap. amely nélkül rendezett, előrelátó gazdasági élet nem folyhatik. Ennek a harcnak lövészárkában állanak a pénzügyi adminisztráció munkásai, és akkor, amikor a tárcám ügykörével kapcsolatos kér­désével foglalkozom, legelső kötelességemnek tartom, hogy^ ennek a munkának jelentőségére rámutassak és kiemeljem 'ezeknek a _ névtelen munkásoknak érdemét, akik ezt az igen nép­szerűtlen feladatot nagy odaadással, nagy lelkiismeretességgel és nagy önmegtagadással teljesítik. (Ügy van! Ügy van!) Szemére vetik ennek a pénzügyi adminisz­trációnak, hogy túlszigorú. hogv nem törődik a problémák szociális oldalával. Elhiszem, van­nak kivételek, vannak elcsúszások, vannak hi­bák; arra való a minisztérium, hogy a^ maga felügyeleti ügykörében ezeket a lehetőséé' sze­rint helyrehozza, kiigazítsa, ezeknek elejét ve­gye. Az is kétségtelen azonban, hogy a másik oldalról is történnek hibák és hogy a fizetési .képesség hiányához igen sok esetben járul a fizetési készség hiánya, s a szolidaritás érzésé­nek hiánya, ami teljesen indokolttá teszi azt, hogy bizonyos szigort fejtsünk ki az állami be­vételek behajtásánál. Az igen t. túloldal részéről felhoztak kü­lönböző konkrét oéldákat, amelyeket általáno-, sítottak és ezekből következtetéseket vontak le a pénzügyi adminisztráció e ^ész szellemére. En az egyes esetekből való általánosítás praxisát nem tartom helyesnek, ennek következtében nem is vagyok hallandó elfogadni egyes esete­ket a tétel bizonyítékául, azoknak csak szimp­tomatikus jelentőségük van. Ha azonban ezzel a szimotomatikus jelentőséggel a túloldalon él­nek, akkor legyen szabad nekem is megállapí­tanom bizonyos szimptómákat, melyek arra vallanak, hogy a pénzüsryi közegek szigora sok tekintetben indokolt. Később fogok csak be­szélni az adómorál és az adókivetések kérdésé­ről, most csak arra vagyok bátor utalni, hogy jelentéseim szerint most, amikor a régi lilás­barna színű 100 pengősöknek beváltási határ­ideje lejárt, előfordult az, hogy egyszerű em­berek — és egy esetben tudok olyanról is, aki már egy éve nem fizet kamatot és két éve nem fizet adót — több százassal jelentek meg a pénzintézetben és kérték, nem lehet-e ezeket valahogy beváltani. Nem vonok le ebből álta­lános következtetést, azonban vannak pro és kontra esetek, — rendesen középen szokott lenni az igazság. Egy bizonyos szigor kifejtése tehát

Next

/
Thumbnails
Contents