Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

126 Áz országgyűlés képviselőházának j s legkevésbbé látok cselekedeteket, bizalmat­lansággal viseltetem a jelenlegi pénzügymi­niszter úrral szer*ben és a címet nem foga­dom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Pintér László. Pintér László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány percre kívánom igénybevenni a t. Ház itürelmét. Mint méltóztatnak látni — már egyszer a Házban szóvátettem, a határ­széli valutaforgalom dolgában mutatkozó je­lenségeket, — a határszélen, hála Istennek, elég élénk kereskedelem folyik. A lakosság egyedüli megélhetési lehetőségét a határszéli forgalom nyújtja. A határszéli forgalom kü­lönösen a kis, apró kereskedőknek lehetet­lenné teszi, hogy minden valutát, amelyre ott, a határszéli forgalomban szükségük van, a szabályoknak megfelelően hétről-hétre, vagy esetről-esetre beszolgáltassanak a Győri Nem­zeti Bankba, tekintve, hogy amióta Magyar­óvár megszűnt vármegyeszékhely lenni és Győrt tették meg a vármegye székhelyévé, a_ távolság is sokkal nagyobb lett. Ugyanez áll azonban Sopron- és Vas megye határszéli vi­dékére is; ott a schilling és a csehkorona egy­formán forog a magyar pengővel, viszont a cseh és az osztrák határon a pengő forog úgy, mint a korona és a schilling. Érdekes, hogy itt, a határszéli forgalomban a pengőnek rendsze­rint jobb árfolyama van, mint a Nemzeti Bank által hivatalosan jegyzett árfolyam. Egy szép napon megjelent a határszélen egy úgynevezett repülőkomisszió és végig­razziázta az összes kereskedőket az egész vo­nalon. Találtak náluk természetesen schillin­get, amit ezek nem szolgáltattak be. (Friedrich István: Milyen bizottság?) Fináncrepülőbizott­ság. (Kóródi Katona János: Repülhetnének a fináncok is!) Ugy van, itt-ott nem ártana, ha szárnyakat kapnának. ^ Mondom, meghurcolták ezeket a kereskedőket és tekintélyes embereket, akikről abszolúte nem lehet feltételezni azt, hogy visszaélést akartak volna elkövetni; elő­állították és különböző, nem éppen kellemes vegzaturáknak tették ki őket. Volt köztük sok közéletben szereplő- férfiú, akik becsületes munkával szereztek maguknak tekintélyt. T. Ház! Március 9-én a járásbíróság bün­tetőparancsot adott ki. Valamennyiüket meg­büntették a fennálló rendszabályok szerint és kisebb-nagyobb, fogságra átváltoztatható pénz­büntetéssel sújtották az elmarasztaltakat. Az érdekeltek a büntetőparancsra, tárgyalást kér­tek, amit, különös körülmények között, bizony­talan időre halasztottak. Megértem a bíróság helyzetét, mert a bíróság a fennálló rendsza­bályok szerint kénytelen őket, jobb meggyőző­dése ellenére, elítélni. Arra hívom fel a pénzügyminiszter úr fi­gyelmét, hogy az osztrákok belátták ennek az anomáliának tarthatatlanságát, mert ott is — dasselbe in grün — ugyanazok a valutaszabá­lyok uralkodtak, de ott gondoskodtak arról, hogy a 'határszéli forgalomra egy rendeletet adjanak ki, amelyek könnyítéseket tartalmaz­nak. Természetesen nagyon nehéz, elismerem, különös kiváltságot adni a határszéli forga­lomnak, mert ezzel esetleg hivatalosan csem­pészterületté deklarálnák, én azonban tudom azt. hogy ha a miniszter úr nem is írásban, hanem szóval kiadja az instrukciókat a köze­geinek, azok nagyon jól tudják a határszélen, -- mert belelátnak az emberek veséjébe — hogy ki a csempész és ki a tisztességes kereskedő 95. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. és el tudnak velük szemben járni. A tisztessé­ges kereskedők kereskedelmi forgalmát nem le­het bizonyos valutaforgalmi korlátozásokkal megakasztani, mert az életnek megvan a maga medre és követelése. Arra kérem a miniszter urat, 'hogy a lehe­tőség határán belül, akár úgy, mint az osztrá­kok, rendelettel szabályozza ezt az ügyet, akár pedig bizalmas úton szíveskedjék módot és eszközöket találni arra, hogy ezek a vegzaturák megszűnjenek s a határszéli forgalom útjából ezek a nehézségek elimináltassanak. Egyéb­ként a címet elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik"? Takách Géza jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A Képvi­selőház tegnapi ülésén a pénzügyi tárca álta­lános vitájában felemlítettem azt, hogy az utóbbi időben a Társadalombiztosító egyes kö­zegei büntető intézkedéseket vesznek igénybe azokkal a kisiparosokkal szemben, akik nem voltak képesek megfizetni a társadalombiztosí­tói járulékokat. Felszólalásom alkalmával meg voltam győződve arról, hogy a t. belügyminisz­ter úr, akinek tárcája körébe tartozik most a Társadalombiztosító, azt fogja mondani, hogy ezek a vidéki letartóztatások tulajdonképpen egyes vidéki közegek túlbuzgóságában lelik a maguk eredetét. A legnagyobb mértékben meg \ voltam döbbenve azonban, s azt hiszem, az j egész országban minden egyes kisiparos és j olyan ember, akinek valaminemű összekötte­| tése van az Oti-val, meg volt döbbenve, ami­kor a t. belügyminiszter úr kijelentette, hogy nemcsak hogy nem ítéli el ezeket a letartózta­tásokat, hanem a maga részéről indokoltnak is tartja; indokolván a maga részéről ezeknek a letartóztatásoknak szükségességét azzal, hogy az iparosok rosszhiszeműen nem fizetik meg azokat az Oti-járulékokat, amelyeket ők a ma­guk alkalmazottaitól beszednek, ennélfogva sikkasztásokat követnek el. (Jánossy Gábor: Csak egyesek, nem általában!) Legelsősorban is azt vagyok bátor vála­szolni a t. belügyminiszter úrnak, hogy azok­kal az iparosokkal szemben alkalmazzák az el­zárásbüntetést, akikkel szemben előzőleg már megpróbálkoztak a végrehajtással, transzfe­rálással és árveréssel, ami tehát magyarul azt jelenti, hogy rosszhiszeműség azokat az iparo­sokat nem terheli; mert csak azt terhelné rossz­hiszeműség, aki a pénzt a maga részére meg­tartotta. (Jánossy Gábor: Ezt mondta a mi­niszter úr!) De itt nem azokat az embereket csukják le és nem azok ellen mdul eljárás az országban, akikkel szemben már a behajtásnak minden módját megpróbálták, hanem olyan emberekkel szemben, akiknek egy garasuk sincs, akiktől semmiféle úton-módon nem tud­nak megvenni egy krajcárt sem. Micsoda rossz­hiszeműség terheli azt az embert, honnan fi­zessen az, akit már transzferáltak, elárverez­tek és akitől transzferálás és árverés útján sem tudták a társadalombiztosítói járulékokat megvenni? Tisztelettel figyelmeztetem a t. belügymi­niszter urat arra, hogy abban az esetben, ha az egész országra kiterjedőleg a társadalom­biztosítási járulékok fizetésében hátralékos kisiparosokkal szemben az adósok börtönét akarják bevezetni, legyen olyan szíves előző­leg, mielőtt még országos rendszerré teszi^ eze­ket az egyelőre szórványos jelenségeket, készít­tesse el és adattassa be magának az Oti. által a hátralékban, lévő kisiparosok jegyzékét.

Next

/
Thumbnails
Contents